Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-324
76 82 *- országos ülés február 8-án, hétfőn. 1890. tása érdekében (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) és az ellenzékiek számának mesterségei csökkentése végett. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel szemben ne méltóztassék a reclamatióra hivatkozni. (Halljuk! Halljuk!) A reclamatio lehet orvosszer és hatályos biztosíték egyes tévedések, egyes hibák ellen; de rendszeresen folytatott illoyalis eljárással szemben, a hol ilyen van, ennek az illoyalis eljárásnak hatását reclamatiókkal ellensúlyozhatónak vélni, mindenki előtt, a ki a viszonyokat és az emberi természetet ismeri, a legnagyobb illusio. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) A választók igen nagy része, t. ház — sajnos — de nem áll a műveltségnek még azon a fokán, hogy vezetés nélkül azon jogának megóvásáról gondoskodjék, (Igaz! Ugy van! balfelől) ha oly eset forog fenn, hogy valaki jogosulatlanul kihagyatott a választók lajstromából. (Ugy van! balfelől.) A pártok figyelme pedig nem terjedhet ki ezer meg ezer választók összeírására, ezer meg ezer névjegyzékre, (Ugy van ! balfelől.) Azokban az esetekben pedig, a mikor jogosulatlanok iratnak be a választok névjegyzékébe, a legnagyobb nehézséggel jár és valósággal emberfeletti energiát kivan az, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen eseteknek még csak létezése is felderittessék, mert — a mint ezt már a határozati javaslat indokolása alkalmából a t. igazságügyi niinister részletesen fel is panaszolta — mindenféle akadályok gördittetnek a reclamálni akarók útjába, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon) nehogy azok a választók névlajstromába betekinthessenek ; nehogy a reclamatióra szükséges okmányokat megszerezhessék; (Ugy van ! balfelől) minek következtében igen gyakran vagy a reclamationalis határidőtől késnek el, vagy pedig a reclamatiót annyira elhevenyészve kénytelenek megcsinálni, hogy — a mire én is tudok esetet, midőn egy választó kerületben 400 jogosulatlanul beirt választó ellen adatott be reclamatio — a Curia a reclamatióban előforduló formahiba miatt kénytelen a felszólamlást visszautasítani. (Élénk mozgás a bal- és szélső balon.) Az én véleményem szerint itt csak egy dolog segíthet. (Halljuk!) Meg kell állapítani az összeíró küldöttségek tagjai számára valami alakban és valamely módon a büntetőjogi felelősséget. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Máskép ezen a bajon segíteni nem lehet. Ez szerintem annak egyedüli orvossága. (Helyeslés balfelől. Felkiáltások szélső balfelől: Ez már benne van a büntető törvénykönyvben is! Ez nem elég!) Bocsánatot kérek, a mennyire én tudom, a i büntető törvénykönyvben csak azon küldöttségi I elnökök vagy jegyzők büntetőjogi felelőssége van megállapítva, a kik be nem irnak egy választót, a kit ilyennek a küldöttség elismer, vagy a kik beírnak valakit választónak, kitől a küldöttség a választói jogot megtagadta. Magának a küldöttségnek határozata, melylyel valakinek a választói jogosultságot megadja vagy tőle megtagadja, a törvényben semminemű megállapított felelősséghez kötve nincsen. Más remediumot e tekintetben nem ismerek. (Helyeslés balfelől.) T. ház ! A felolvasott határozati javaslatnak még csak egy pontjára akarok kitérni, (Halljuk!Halljuk !) tudniillik arra, a mely hatályosabb intézkedéseket kíván úgy a corruptio utján, mint az illetéktelen hatósági ^B'oY társadalmi befolyás utján érvényesülő meghamisítások ellen. (Halljuk! Halljuk!) Nehéz volna meghatározni, t. ház, hogy e két baj közül, a corruptio és a hatósági jogosulatlan befolyás közül melyik grassál nagyobb mértékben Magyarország választásainál. Mind a kettő az általános tapasztalások szerint ijesztő mértékben mutatkozik. Mind a kettő ellen hatályosabbakká kell tenni a büntetőjogi intézkedéseket. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A hatósági önkénykedés, a hatóságok nyomása a választásokra az ország sok részében — ezt állíthatom és ezen állításomért jót állok — ma oly fokot ért el, hogy az ország nagy részében valóságos gúny szabad választásokról beszélni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. tóloldal részéről gyakran hallottam említeni czáfolatul ezen állítással szemben azt a sok egyhangú választást, a melyeknek választottjaival a t. többség soraiban találkozunk. Egyhangú választásnál természetesen hatósági nyomás közvetlenül nem érvényesülhet, de azt is tudom — egy megyében magam láttam az egész eljárás előzménylit (Halljuk! Halljuk!) — hogy némely megyékben a hatósági terrorismusnak consequens gyakorlása annyira eltiport minden szabad politikai mozgást, hogy ma az ellenzéki pártok annak a szegény népnek a a vesatióktól való megkiméltetése szempontjából nem is merik ott többé lobogóikat kibontani, nem is mernek actiót kifejteni. (Igaz! Ugy van! a balés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Nem szólnék oly határozottsággal, t. ház, ha nem lettem volna egy ideig oly megye egyik választó kerületének képviselője, amelyben az ellen zéki mozgalom csirájában egyenesen eltiportatott hatósági erőszak által, illetőleg kiüldöztetett az ellenzék, ugy, hogy nem is gondoltunk többé arra, hogy abban a megyében actiót megindítsunk. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az a sok egyhangú választás tehát, t. képviselőház, épen nem bizonyít a hatósági illetékte-
