Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-324

S24. ©F«Í%©S filé* február S-áu, hétfőn, 1890. 73 Igyekeztem, t. ház, észrevételeimet bajainkról elmondani, a nélkül, hogy képes lennék megmondani, miképen kell e bajokon segíteni. Azt hiszem, hogy elég, hogy rajok mutattam, minthogy pedig oly igazságügyministert van szerencsém a bársonyszéken tisztelni, a ki érdemleges reformokra hajlandó és kész: kívánom éa remélem hogy megszívlelve panaszaimat és az előadottakat, igyekezik a mulasztásokat pótolni és e bajok hatásos orvoslásáról gondoskodni. E reményben a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jdbbfelöl,) Zay Adolf jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gróf Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt áttérnék felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, (Halljuk! Halljuk!) kénytelen vagyok Boda Vilmos t. képviselőtársam beszédének egy részére megjegyzést tenni; arra tudniillik , a melyben a Deák-pártnak történetéről emlékezett meg. (Halljuk! Halljuk!) Beszéde ezen részének is csak egy tételével kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ugyanis — talán a szavaira is emlékezem — azt méltóztatott mondani, hogy a Deák-pártnak egyik cardiiialis és legvégzetesebb tévedése az volt, hogy a magyar állam, hogy a magyar nemzet hajójából az állami függetlenségnek nehezékét kivetette. Ezt, t. ház, a Deák-párt nem tette. A Deákpárt, mint az akkori országgyűlésnek többsége, igenis elfogadott egy kiegyezést ő Felségének uralkodása alatt álló többi országokkal, melyekkel mint szabad nemzet szabad nemzettel lépett egyezkedésre az állami funetiók egy némelyikének a másik állam képviseletével való közös gyakorlására nézve, (ügy van! balfelöl.) Ezen megállapodás eredetében is a magyar állami teljes souverainitásnak gyakorlásán alapul; Magyarországnak, mint teljesen souverain államnak elismeréséhez volt kötve és avval Magyarország ép oly teljesen független souverain állam, mint Európának bármely állama, habár egy másik állammal ugyanazon uralkodó alatt él. Ettől az elvtől a Deák-párt soha nem tért el s ez elvet soha fel nem adta. (ügy van! balfelöl.) Ezeket, t. ház, nem annyira a Deák-párt védelmére mondom, hanem azért tartottam szükségesnek elmondani, nehogy ellenészrevétel nélkül hangozzék el az a tétel, hogy Magyarországon bármikor olyasmi történt volna, a mi által Magyarország megszűnt az önálló és souverain államnak minden attribútumával birni és ezeket, mint a maga jogát igénybe venni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezek után, t. ház, áttérve az igazságügyi költségvetésre, tán némi csodálkozással fog találkozni az a tény, hogy e párt részéről e tárczánál nem annak elismert jogi capaeitáaai szólalnak fel, hanem én, ki a szoros értelemben vett jogi és KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVI. KÖTET. igazságügyi kérdésekben laicus vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Ennek magyarázata egyszerűen az, hogy mi a szoros értelemben vett igazságügyi kérdések felett ez alkalommal nagyobb szabású vitát kezdeményezni nem akarunk. Semmi oly tényt nem látunk ugyanis fenforogni, mely kétségre jogosítana fel az iránt, hogy az igazságügyi minister ur azon elveket, melyeket a ház ezen oldalának helyeslése mellett az utolsó költségvetés tárgyalása alkalmából kifejtett, ne akarná megvalósítani; hogy attól eltérne. Másrészt azt az időt, mely hivatalba lépése óta letelt, nem tartjuk oly hosszúnak, hogy abból, hogy még nagy szabású kezdeményező tényekkel nem találkozunk, neki szemrehányást tehetnénk. Azért azt a várakozó magatartást, melyet e párt az utolsó költségvetés alkalmával elfoglalt, jelenleg is fentartandónak véljük. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az igazságügyi minister ur részéről a ház elé terjesztendő javaslatokat, alkotmányos ellenőrzési kötelességünknek megfelelőleg komoly kritika tárgyává ne tegyük és ha netán később beállna az az eset, hogy őt mulasztással vádolhatnók, ezt meg ne tennők. De jelenleg erre alapot nem találunk és e szempontból ugyanazt a magatartást folytatjuk, melyet tavaly magunkévá tettünk : megmaradunk a várakozás álláspontján, azon elvi álláspont helyeslése mellett, melyet a t. minister ur az utolsó költségvetés tárgyalása alkalmával elmondott programbeszédében kifejtett. De van azért egy nagyfontosságú tárgy, melyre ugy a t. minister ur, mint at. ház figyelmét ez alkalommal felhívni kívánom; van egy nagy probléma, melynek megoldása a belügyminister és igazságügynrimster hatásköre közt megoszlik, melyet azonban e tárcza tárgyalása alkalmával hozok a ház consideratiója elé, mert az e tekintetben teendők legfontosabb része szerintem az igazságügyministerium teendői közé tartozik (Halljuk ! Halljuk !) Az a tárgy, melyre a t. ház figyelmét felhívni kívánom, a küzdelem a választási visszaélések ellen az egész vonalon. Ideje, hogy ezzel foglalkozzunk. Mert azt senki tagadni nem fogja, ki a közállapotok figyelmes szemlélője, hogy a választások szabadságán és tisztaságán a fennálló gyakorlat igen súlyos csorbákat ejt; hogy e téren nálunk igen megszomorító s aggasztó állapotok fejlődtek. (Ugy van! baloldalról.) Nem áll e tekintetben a mi esetünk példa nélkül az alkotmányos államok történetében. Sőt azt tapasztaljuk, hogy minden alkotmányos országban különösen azokban, melyekben a törvényhozó testületek valódi hatalomra emelkedtek, a visszaélések mindenféle neme újra és újra fejlődött, ugy, hogy az azok elleni küzdelem a törvényhozás figyelmét folyton magára vonta. Csak azt találom, hogy a mi eddigi gyakorlatunk más alkotmányos országok és külö10