Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

56 338. orsaágos ülés február 1-éii, szombaton. 1890. a t. minister ur szabályozni akarja végre e kérdést, hogy ne jöjjenek többé a törvényszékekhez ilyen látleletek, mint a milyent szabad lesz egy példával itt illnstrálni: (Halljuk! Halljuk!) „Habár mi sem szól ellene azon feltevés lehe­tősége valószínűségének, (Derültség) mely szennt a kék alapszínből sárgás zöldbe átjátszó környezet­tel harántolt csipkés szegélyű folytonossági hiány­ból következtetve, (Derültség) a hulla alanya kül­erőszak: például ököl vagy furkós bot által előidé­zett belső elvérzés folytán halt meg, mind azon által nincs kizárva annak orvosi tudomány szerinti lehe­tősége, hogy az illető egy eddig fel nem fedezett hac­cillus folytán (Élénk derültség) valamely kóranyag­tól halt meg." (Nagy derültség.) Saját szemeimmel olvastam ezt a látleletet. Mindenesetre szükséges, t. ház, hogy ezeket az eddig busásan honorált ilyen tudományossága és magyarságú orvosi látleleteket valahára törül­jük ki az élők sorából. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Csak egyet ajánlok azután a t. minister ur figyelmébe és ez az, hogy ez ne vezessen arra a bureaucraticus térre, melynek egyik-másik példá­ját hozom fel az ötvenes évekből. (Halljuk!) Ugyanis a hasonlókép megalakított orvosi tanácsból egy orvos az adjunctussal megjelent egy G-erichtsadjunct bonczolásra. Fogta a kést, belevágott az illető testbe, a mely életre kelt s akkor az illető orvos azt mondja: „Ich bitté sich raliig zu verhalten, da der Secirungsbescheid be­reits in Reehtskraft erwachsen ist." (Élénk de­rültség.) Ezekből meggyőződhetik at. minister ur ar­ról, hogy én még az ő igazságügyi, orvosi taná­csával sem akarok hadi lábra állani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nincs napirenden! Polónyi Géza: Be van adva a törvény­javaslat vagy talán nem komoly dolog?(Derültség bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, mindenesetre felkérjük a t. mi­nister urat, hogy jövőre hasonló tételeknek a költ­ségvetésbe való felvételétől tartózkodjék. Ez alkalommal nem szándékozom még csak határozati javaslatot sem benyújtani azért, mert a t. minister ur által kilátásba helyezett felvilágosí­tásoktól várom annak tanúságát, hogy ez neki sem politikai axiómája és hogy ő sem helyesli az organicus törvényeknek a költségvetés útján való elfogadását. Minthogy pedig — a mint mondom — elvárom a t. minister úrtól, hogy ez irányban is teljes és megnyugtató felvilágosítást fog adui — hogy vájjon ez sikerülni fog-e, az más kérdés — a költségvetést az általános tárgyalás alapjául el­fogadom, abban a reményben, hogy a t. igazság­ügyi minister urnak sikerülni fog az általam fel­vetett kérdések tekintetében az igazságügyi re formját ugy létesíteni, hogy azzal Magyarország jogállama tényleg életbe is fog lépni. (Élénk he­lyeslés a baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselőtársam által elősorolt kérdéseknek özönére természetesen ezúttal nem fogok felelni annyival kevésbé, mert gondolom, eljön az az időpont, mikor a háznak azok­kal foglalkoznia kell — legalább azok egyikével — a melyet ma szőnyegre hozott. Minthogy azon­ban be-zédének végén költségvetésemnek alkot­mányszerfísége ellen tett kifogást — és lia fel­fogása állana, következtetései sem volnának hely­telenek — én pedig ugy láttam, hogy ő tévedésből igen nagy tüz mellett igen kis pecsenyét sütött.. . (Élénk derültség jőbbfelöl.) Polónyi Géza: Igen zsiros! (Élénk de­rültség.) Szilágyi Dezső igazságügyminister:. . mindenesetre kérdés lesz még, ki iszsza meg a levét. (Derültség.) Engedje meg a t. ház, hogy erre a 12.000 forintos tételre nézve röviden és egysze­rűen megadjam a felvilágosítást, nehogy t. kép­viselőtársaimat azon az oldalon (A mérsékelt ellen­zék padjaira mutat) ezen rémületes nagy vádnak nyomása alatt hagyjam. (Derültség jóbbfelől.) Az én felfogásom szerint — (Halljuk! Hall­juk!) mely ebben a házban, azt hiszem, elfogadott doctrina — organicus törvények módosítása által előidézett költségeket esak azon törvény módosí­tása alapján szabad kérni. Ez a felfogásom válto­zatlan és ezen felfogásomnak az a költségvetési tétel egyáltalában nem mond ellent. Ha t. képviselő­társam — hálával ismerem el, hogy az én mun­kásságommal igen részletesen foglalkozott, sőt a fűt is nőni hallotta (Élénk derültség) — elolvasta volna a pénzügyi bizottság jelentését, tudta volna, hogy a pénzügyi bizottság megfelelt a harmadik lapon arra a kételyre, a melyet t, képviselőtársam felhozott. (Ugy van! jóbbfelől.) Mi a helyes álláspont ? (Halljuk! Halljuk!) Ha valamely organicus törvény módosítása propo­náltatik és az pénzbe kerül, a helyes álláspont az : beadni a törvényjavaslatot, beadni annak költsé­gét is; mert a mint helytelen a költséget előbb kérni és azután alkotni meg a törvényjavaslatot, ép oly helytelen a változásokat előbb kérni és az­után adni be a számlát, hanem a kettőt együtt kell beadni. És én ugy tudom — és ebben aztán elvárom a ezáfolatot — hogy minden coivect, al­kotmányos praxisú ország, a mely egyszersmind pénzügyeire is ügyel, ezt az utat követi, tudniillik proponálja a módosítást és a költségeket vele együtt, a mibe kerül. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Egy hang a szélső balon: A honvédelmi minister mást tett!) Engedjék meg, hogy most a fenforgó kér­déssel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Mit tet­tem én, t. képviselőház? Benyújtottam a törvény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom