Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

4B 323. országos ülés február 1-éu, szombaton. 1890. tukba, időt igényelt; tehát ez normális munkásságnak nem is lehet tekinteni. De egy dolog szintén bizonyos, melyre nézve senki sem fog ellentmondani és ez az, hogy a királyi tábla birái oly és annyi munkával vannak elhalmozva, a minőt egy felsőbíróságtól jogjral igényelni nem is lehet és hogy ezen tábla birái kötelességök teljes öntudatával teljesítik feladatukat és munkásságuk majdnem emberi erőt halad meg egy állásban, a minőben egy felsőbirónak munkássági köre mozogni kénytelen. Meg vagyok győződve arról, hogy a királyi táblák decentralisatiója segííségével a munka megoszlik s ez könnyebben és gyorsabban fog végeztetni és pedig takiníetíel arra, hogy e tábláknak igazgatása könnyebb lesz, mert jelenleg önsúlyuk annyira nehéz, hogy ez akadályul szolgál a könnyebb mozoghatásnak és a munkának könnyebb és nagyobb teljesíthetésére. Az elsőbiróságoknál, t. ház, még nagyon sok teendő vár; nagyon sok az, amit tenni kell. Látjuk ugyan, hogy a törvényszékeknél sok minden történt, a mi az ügymenetet gyorsította, decentralisáltattak a telekkönyvi hivatalok s ennek igen nagy értéke és igen előnyös következményei vannak. A bíróságok azonban talán ma még nincsenek azon a fokon, a melyen lenniök kellene, azonban mind a munkásság kifejlesztése tekintetében, mind a birák alapos működhetésének előfeltételei tekintetében napról-napra, különösen az utolsó években tetemes haladás történt és napról-napra nagyobb megnyugvással nézünk az elsőbirőságok működésére. A királyi ügyészségek nagy munkával küzdenek. Szerencsés volt Magyarország a királyi ügyészségi intézmény létesítésével, mert nemcsak az egyénekben nyert tehetségeket, jó munkaerőt és lelkiemeretes tisztviselőket, hanem maga az intézmény is, a mely magasabb eonceptoi segítségével volt csak fejleszthető; elérte azt a fokot, a melyről megnyugvással tekinthetjük annak a jövőben való fejlődését. Ezek oly eredmények, t. ház, melyekre, a feníörgó viszonyok között annyival inkább megelégedéssel tekinthetünk, minthogy jogo-aj várhatjuk ezeknek az eddiginél gyorsabb haladásban való továbbfejlesztését. De mint az igazságügyminister ur tavaly mondotta: „hogy az első lánczszem első megszabásánál a czélt, hová eljutni akarunk, tisztán láthassuk, az összes intézmények horderejét be kell látni; szóval minden lépést tervszerűen, átgondoltan kell megtenni és a hosszabb időt igénylő reformok az ügy kára nélkül nem gyorsíthatók. Börtönügyünk még nagyon sok kívánni valót hagy hátra. Sajnos, de szakkörökben az az általános nézet, hogy börtöneinkben a javítás nagyon lassan halad, ugy, hogy nagyon kevés kilátásunk lehet ez idő ezerint ama 6 — 7.000— fegyenczházban, vagy kerületi börtönben elhelyezett — rabnak megjavulását illetőleg. Nagy hátrányára van a javításnak, hogy ma még nem vagyunk képesek osztályozni a foglyokat. Mert hogy az ügyészség és járásbíróságok felügyelete alatt álló fogházakban fegyházra ítéltek és egyszerű kihágás miatt elítéltek a vizsgálati foglyokkal együtt vannak elhelyezve, ez nem szolgálhat azoknak erkölcsi javítására, kiknek inkább erre, mint büntetésre van szükségük. De tudtommal az igazságügyi ministeriumban e részben is folynak tárgyalások és van kilátás arra, hogy ez ügyben is a javulás útjára térünk. A javító házakban már elértük azt a czélt, melyet ez intézmények létesítésekor kitűztünk. Ma már onnan olyan fiatal emberek, kiket a sors különben elcsenevészés és elzüllésre szánt volna, a javító házakban megmentettek, sőt odáig jutottunk, hogy a vidéki iparosok keresve keresik azokat az ifjakat, a kik már 4—5 évet javító házban töltöttek és versenyeznek azoknak alkalmazásában gazdák, kereskedők és iparosok. Ez legj óbbon bizonyítja, mennyire megfelelnek ez intézetek czéljaiknak. (Helyeslés.) Áttérve magára a költségvetésre, 1890-re mindössze 13.703.570 frt kéretik, a múlt évhez képest 291.824 írttal több. A rendes kiadásokban elmélkedés 228.857 frt, a nyugdíjaknál 62.967 forint. Ebből a központi igazgatásra esik 18.368 frt. Ez azon újabb intézménynek, az igazságügyi orvosi tanácsnak és az újonnan szervezendő osztálytanácsosi állásnak kifolyása. A budapesti királyi táblánál 18.560 frt a többkiadás. Ez a 30 kisegítő biró egész évi fizetése összegének a többlete, továbbá a fogalmazó és a kezelő személyzet szaporításából ered. Itt meg kell említenem, hogy az igazságügyi kormány figyelemmel van arra, hogy most, midőn az átmeneti stádiumban vagyunk, az első bíróságoknál ugy a kezelői segédszemélyzet, mint a fogalmazói személyzet is azon statusra emeltessék, mely mulhatlanul szükséges, hogy fenn ne akadjanak az ügyek már az első forumoknál, hanem hogy azok fokozatosan keresztülvihetők legyenek ugy az első, mint a másodbiróságnál, hogy azután össze ne tömörödjenek és a hátralékok, midőn a királyi táblák decentralisatiója be fog következni, útban ne álljanak. Hasonlóképen intézkedik az igazságügyi kormányzat minden irányban, hogy a munkásság ne csökkenjen, hanem fokozódjék és ezért mindenütt, hol üresedések keletkeznek, igyekszik ezek betöltésével a munkaerőt fentartani. A törvényszékek és járásbíróságoknál történt szaporítás is kifejezést ad ezen törekvésnek, a mely igen lényeges, a mennyiben 172.000 frt többletet mutat fel, melyből, ha bizonyos megtakarításokat figyelembe veszünk, ezen összes szaporulat 146.000