Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

323. országos ülés febraár 1-én, síonibaton. 1800. 35 folytatólagos tárgyalása; jelesen pedig az egyházi czélok czíme, melynél tegnap a tárgyalás félbeszakadt, be nem végeztetett és még többen vannak előjegyezve. Ki következik? Zay Adolf jegyző: Leskó István. Leskó István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) E czímnél „Egyházi czélok" 1889-re 294.500 frt, 1890-re pedig 330.172 frt irányoztatott elő a különféle felekezetek segélyezésére. Segélyeztetik pedig, t. ház, minden egyes felekezet papsága, kezdve a görög szertartású egyháztól, kivéve a latin egyháznak úgynevezett szegénysorsú coogrualista papjait. Nem czélom több oknál fogva a latin egyház szegény sorsií congrualista papjai részére állami segélyt kérni, mert az a 25 — 30 frtnyi személyenkinti segély vajmi csekély és sanyarú vigasztalás egy lelkészkedő papra nézve s mert daczára a pénzegyensúly helyre állásának, nem igen hiszem, hogy az állam fölösleges pénzzel rendelkezzék. E czímet bátor vagyok, t. ház, felhasználni arra, hogy két tiszteletteljes kéréssel járuljak az igen t, cultusminister ur elé (Halljuk! Halljuk!) s ezt a két kérdést becses figyelmébe is ajánlom. (Halljuk!) Minthogy a congrua javítása a t. cultusministeri székből ered és a mai napig sincs keresztülvive s minthogy 1889-ben sokkal nagyobb inség volt a felvidéken, nevezetesen Sárosmegyében, mint 1879-ben, akkoriban pedig a jelenlegi cultusminister ur, mint Sárosmegye főispánja kegyes volt a felvidék, vagyis Sárosmegye mindkét ritusu papjai részére személyenkint 100 frtnyi segélyt eszközölni ki a fundus religionisból, a miért örök hálát érdemel a papság részéről: alázatos kérésem oda terjed, kegyeskedjék most is, mint cultusminister, mivel jelenleg a pénzügyek is sokkal kedvezőbbek, a vallásalapból 1890. évre 100 frt segélyt kiutalványozni. (Helyeslés balfelöl.) Igaz, t, ház, hogy a püspöki kar is vállalkozott a congrua rendezésére s én biztos is vagyok benne, hogy az gondoskodni fog a congruáról. A segély azonban igen sürgős és a két kormányzó felvidéki püspök, t. i. a latin szertartású kassai és a görög szertartású eperjesi a legnagyobb áldozatkészség mellett sem képes ez évben a szegény papokat kielégítőleg segélyezni. Ez az első kérésem. Második kérésem a következő: (Halljuk! Halljuk !) A congrua kifizetésééi vallásalap rovására az adóhivatal utján történik, de nem havonkint és előre adatik ki a szegény sorsú congrulista papnak, mint pl. az állami vagy politikai tisztviselőnek, vagy újabb időben a nyugdíjasoknak, hanem negyedévenkint, a 3-ik hónap végén utólagosan. Ha adó vagy illetékfizetésről van szó, a törvény szerint a második hónap 15-ike után jön a 6 százalék vagy az executio. De a szegény pap pár forintja ott fekszik minden kamat nélkül három hónapig az adóhivatalban. Linder György: Elég rossz. (Halljuk! Halljuk!) Leskó István: Még egyet, t. ház ! (Halljuk!) Hock János t. képviselőtársam a szerdai napon mondott beszéde egyik passusában kifogásokat tett a sárosmegyei tanfelügyelő kinevezése ellen. Én, mint odavaló képviselő és érdekelt népnevelő, kötelességemnek tartom kinyilvánítani, hogy a tanfelügyelői kinevezés egészen correcíen történt s az ellen sem akkor, sem most a megyében semmi kifogás nem tétetett. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ullmann Sándor: T. ház! A tegnapi ülés végén Asbóth János t. képviselő ur egy nagyfontosságú kérdést hozott szóba . . . Linder György: Aha! Itt van a zsidó kérdés! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Derültség balfelöl.) Ullmann Sándor: . - . mely kérdés minden irányban megnyugtató módon való elintézésének mi sincs nagyobb ártalmára, mint az, ha a kérdés I tisztán egyoldalú felekezeti szempontból tétetik megbeszélés tárgyává. Polónyi Géza: Asbóth nem felekezeti szempontból tárgyalta. Ullmann Sándor: Ezen hibába esett a t. képviselő ur tegnapi felszólalásában, midőn ő a szervezeti kérdésekben az orthodoxok Bayardjaként szállott síkra. Polónyi Géza: Helyesen tette! (Derültség a bal- és széhö baloldalon.) Ullmann Sándor: Azt majd meglátjuk! (Halljuk! Halljuk!) Komlóssy Ferencz: Gratulálunk! Csatár Zsigmond: Vagy zsidó vagy keresztény ! (Zajos derültség a bál- és szélső baloldalon.) Ullmann Sándor: A t. ház meg fogja engedni, hogy én is állást foglaljak e kérdéssel szemben, Ígérvén, hogy iparkodni fogok ezen kérdés taglalásánál az egyoldalú felekezeti szempontot mellőzve, (Helyeslés a jobboldalon) annak kizárólag közművelődési, közigazgatási és nemzeti fontosságát állít mi a t. ház elé. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassék megengedni, hogy Asbóth János t. képviselő ur beszédét néhány észrevétellel kisérjem. (Halljuk! Halljuk!) Asbóth János t. képviselő ur, mint a zsidók régi barátját mutatta be magát e házban, a mi azonban nem akadályozta őt abban, hogy később magukat a zsidókat tegye kizárólag felelősekké az antisemitismus terjedéséért. A képviselő ur ezen felfogása tanúságot tesz azon classicus műveltségről, melyet magának az ókori remekírók olvasásával szerzett; mert nézetével azt árulta el, hogy a „farkas ós bárány" meséjét sok haszonnal