Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-339
839. országos ülés íebrnár 25-én, keddeu. 1890. 385 mentaris erővel tör ki azon ember ellen, a ki a eorruptio bélyegét süti mindarra, a mit érint. Nem tagadom, hogy vaunak ministereink közt olyanok, a kiktől sokat várunk, a kikkel szemben kíméletesek is kívánunk lenni s ha közjogi álláspontunk engedné, talán a költségvetés foganatosítására is hajlandók lennénk a felhatalmazást megadni ; ámde mindaddig, a mig e kormány a politikailag csődbe jutott Tisza Kálmán firmáját használja, (Zajos derültség a szélső baloldalon) az együttesen kért felhatalmazást megtagadjuk. És ez igy lesz mindaddig, mig a 15 évi sülyedésnek e sötét árnya ott lézeng. Neki menni kell, hogy jöhessen egy jobb kor. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az ellentéteket minél inkább akarják összehozni, annál inkább távoznak. Könnyebb a földgömb két sarkát összetaláltatni, mint Tisza Kálmánt e nemzet előtt lehetővé tenni. Hiábavaló minden erőlködés, mert a kormány férfiai közt állítólag létező solidaritas képtelenség, mivel a múlt bűneit a jövő reményévei kibékíteni nem lehet. A jóknak ki kell válniok, mert a jó aroszszal ép ugy nem vegyül, mint az eczet az olajjal. A midőn "tehát a cabinet ítj tagjai fel akarják magukat áldozni Tisza Kálmánért ésFejérváryért s a nemzetet ki akarják engesztelni ezek megboesáthatlan bűneiért: akkor lehetetlent akarnak, mert számukra nincs bűnbocsánat e földön. Valami rothadt van Dániában; a ki a rothadás elemeit terjeszti, azt el kell távolítani. A sír szaga mételyezi légkörünket, erkölcsi halott lézeng köztünk ; el kell azt mélyen temetni, hogy az epidémia tápot ne nyerjen. Hajdan Törökországban egy iszonyatos büntetés neme volt szokásban, az, hogy a ki valakit megölt, élve kötötték össze a meggyilkolt, tetemével s ugy hagyták elsenyvedni. Ne kárhoztassák új ministereink magukat ily iszonyú bűnhűdésre. Az új ministeriumnak, ha fenn akar maradni, egészen új és erkölcsös alapra kell helyezkednie s ki kell bontakoznia, ki kell válnia a hatalom azon köréből, a mely erkölcstelenségen, elvtagadáson, a választások meghamisításán, az emberek lekenyerezésén nyugodott, mert az ily hatalmat lehet ideig-óráig fen tartani, lehet még a bukást is rövid időre mesterkélten elodázni; de az olyan tengélet, mint a midőn valamely halálos betegre az orvosok tanácskozmánya kimondotta a végzetes „menthetetlent", hanem csupa könyörületességből a pislogó életet még pár napig felvillanyozzák morphinnal, ideig-óráig még nyújtják, de menekülés a halál elől nincsen, az csak kecsegtetése és a halálhoz szoktatása a környezetnek; de egyszersmind tovább kínzása a haldoklónak. Minister urak hagyjanak fel az ily morphinnal való életnyujtással, (Derültség a szélső balon) hadd jöjjön az a temetés, a melynél a nemzet legfölebb örömében fogkönyeKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. ket ejteni s az elhaltra csak kárhozat várhat (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Mert lehet az élettől való megválás megnyugtató, sőt az üdvözülés érzetétől elárasztott is annál, a ki visszapillantva életfolyamára, ott a betöltött hivatás, az életfeladat teljesítésének boldogító érzete tölti el a szivét; egy boldogított környezet áldja emlékezetét és a haza hálás nemtője helyezi az érdemkoszorút elhalaványult homlokára, hogy azt dicsfénynyel sugározza körül, az ilyennek végperczei a földön ízlelt üdvözülés malasztjától vannak elárasztva; de iszonyatosak lehetnek tépelődései és végperezei azon haldoklónak, a ki hazájának erkölcseit rontá meg; a ki a haza jogait kobozta el; kinek emlékéhez 100 millió adóemelés, 1,000 millió államadósság tapad, a ki annyi százezernek adott koldus- és annyi ezernek vándorbotot kezébe; a ki e szabad, boldog hazát siralomvölgyévé, a ki e független államot osztrák gyarmattá sülyeszté. Természetes, hogy e vonaglónak ágyát nem veszik körül hálás és bánkódó emberek ; mert azok, kiket a haza nyomorán fel gazdagított: a konczlesők, elsők, kik patkányokként elhagyják sülyedŐ hajóját, ő csak egyedül vonaglik, lelkiismeretének furdalásai eiibe állítják a kárhozat rémképét, mert ki hazáját rongálta, annak számára nincsen reh bilitatio, nincsen feltámadás. Nem fogadom el a költségvetési törvényt (Élénk helyeslés a szélső balon.) Dárdai Sándor jegyző: Móricz Pál! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hoch! Iloch! Mozgás jobbfelöl.) Móricz Pál: (HalljuklHalljuk!) Csak azért szólalok fel röviden, hogy az előttem szólott képviselő urnak egy, a balközépre vonatkozó téves állítását megczáfoljam. (Halljuk! Halljuk !) Először is a t. képviselő ur azt állította, hogy a volt balközéppárt és a függetlenségi párt együtt tanácskoztak. Hát ez téves állítás. (Halljuk! Halljuk!) Téves pedig azért, (HaV.juk! Halljuk!) mert a függetlenségi párt megküldte határozatát a balközéppárti clubbnak; a balközéppárt azon határozatot hozta, hogy ahhoz hozzá nem járul ; de az ügyet nem teszi pártkérdéssé. A határozatot di-. Vécsey Tamás, ki akkor a párt jegyzője volt, Helfy Ignácz képviselő urnak Írásban kézbesítette. Két dologban tévedett tehát a képviselő ur: az egyik az, hogy f nem volt együttes tanácskozás; a misik pedig az, hogy a balközép, mint párt, ahhoz a határozathoz nem járult. (Helyeslés jobbjelöl) . Csak ennyit akartam helyreigazítolag megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gróf Szapáry Gyula földmivelésügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár az a nézetem, hogy minden ministernek nemcsak 49
