Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-338
364 S38, orszá &o s ülés febr bárkitől is; (Derültség a szélső baloldalon) de hogy a honvédelmi minister ur gonosz szelleme volt, az nem szenved kétséget. Méltóztassék elhinn, t, ház, hogy belőlem nem szól személyi ellenszenv. (Közbeszólások a jobboldalon: Természetesen!) Ismétlem, nem szól belőlem ellenszenv s bátran hozzátehetem, elvbarátaim egyikéből sem; hiszen mi nagyon jól tudjuk, — igen helyesen mutatott rá az imént Horánszky Nándor t. képviselőtársam — hogy bármilyen változás történník is, ez iclő ; zerint a constellatiok nem olyanok, hogy már most ránk kerülne a sor. Hanem azért mi küzdünk s midőn ezt teszszük, legyenek meggyőződve, hogy ebben minket semmi más nem vezet, mint a tiszta hazafias meggyőződés s azon törekvés, hogy hazánk sorsa még az adott körülmények között is a lehető legjobban vezettessék. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) S épen azért, mert ily tárgyilagosan szólok, bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy én egyáltalában nem fogadhatom el a parlamentáris életben azt az elvet, hogy szakministerek kell, hogy szakmájukban szakbeli előképzettséggel bírjanak; mert ha erre a térre lépnénk — a mint hogy vannak theoreticusok, akik ide akarják fejleszteni a parlamentarismust, — ebből az következnék, hogy pénzügyminister csak bankár, kereskedelmi minister csak kereskedő s közoktatási minister csak professor vagy deák lehet — egyik a keítő közül. Igaz mindenütt el van fogadva, hogy a hadügyminister, a mennyire lehet, katonai körökből vétessék ; de én mégis azt mondom, hogy nálunk, a mi különleges viszonyaink között nagyon óhajtandó volna ezen rendszertől eltérni; mert ha van tárcza, melynél megkövetelhető, hogy azt oly ember vezesse, a ki át meg át van hatva a magyar közjog szellemétől: az épen a honvédelmi tárcza. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig, hogy a jelenlegi honvédelmi minister ur ezen szellemtől nincs áthatva: arról bőséges tanúságot tesz az a feketesárga zászló, mely az általa elfogadott utsítás szerint ezentúl a honvédség gyakorlatainál kell, hogy a honvédparancsnokok lakásán ki legyen tűzve. (Igaz! Ugy van! a bah és szélső baloldalon.) Hogy ily két homogén elemből, új- és ó-világból álló eabinet egyöntetííleg jól és helyesen működhessék: az szerintem lehetetlenség. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es milyen a helyzete ennek a cabinetnek a parlamenttel szemben ? Hiszen a különböző parlamenti pártok valósággal zavarban vannak, mikor bizalom és bizalmatlanságról van szó. Mi, a 48-as és függetlenségi párt, ugyan tisztában vagyunk a kérdéssel, mert most is, mint minden alkalommal, kijelentjük — mint már volt szerencsém jelezni — hogy semmiféle oly kormány iránt nem viseltetünk ár M-én, hétfőn. 1880. bizalommal, a mely a jelenlegi közjogi alapon áll. De ezenkívül vannak más érdekek, a melyek kell, hogy minden hazafi szivén feküdjenek s vannak más pártok, a melyek nem állanak ugyanazon közjogi alapon, a melyen mi állunk. Ezek látva, hogy a cabinetnek van két fele: egyik, a mely iránt bizalommal viseltetnek s ahhoz vonzódnak s a másik, mely iránt múltjánál fogva hasonló bizalommal nem viseltethetnek: lehetséges-e azt képzelni, hogy ily állapot a parlamentaris rendszer mellett fentartathassék s hogy a képviselőház üdvösen, sikeresen működhessék ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) S ezen furcsa vegyüléknek, a melyből a mai eabinet áll, ugyanazonministerelnök van az élén, a ki a cabinetet 15 év óta vezeti. Ez a legmegdöbbentőbb az egész jelenlegi helyzetben s valóban csodálkoznám, ha a ministerelnök ur, a kinek éleseszűségét senki sem vonja kétségbe, be nem látná azt, a mit az egész világ lát: hogy az ő helyzete az országban, cabinetben, a képviselőházban mennyire megváltozott; hogy ő ne venné észre azt, hogy 15 év a parlamentaris életben annyi, mint a geológiában egy egész korszak, a mely alatt új flóra, új fauna, egészen más alakok, más alkotások keletkeznek ; ugy, hogy ha egész objeetive nézem ma a cabinetet a maga compositiójában, a t. ministerelnök ur ugy tűnik fel előttem, mint egy előbbeni geológiai korszaknak kövült maradványa. A ministerelnöki állás, t. képviselőház, önmagában véve valami rendkívüli,, valami speciális. Törvény által az sehol a világon nincsen körülírva; magában az alkotmányosság typicus országában, Angliában, hosszú értekezések tartattak, rendkívül érdekes viták folytak róla a legkülönbözőbb korszakokban, de odáig még sem jutottak, hogy a ministerelnöki állást teljesen, tökéletesen definiálhatták volna. Tény az, hogy az a praxisban oda fejlődött, hogy a ministerelnöki állás a legesleghatalmasabb az egész országban, ugy, hogy ő tulajdonképen nemcsak pártvezér, nemcsak cabinetfőnök, hanem kormányozza az egész országot. A ministerelnök nevezi ki úgyszólván a ministereket, mert hiszen rendes viszonyok között, ritka kivétellel, azokat nevezi ki a fejedelem, a kiket a ministerelnök javaslatba hoz; a ministerelnök közvetíti a felmerülő rendkívüli körülményeket, nemzet és fejedelem között; a ministerelnök vezeti a cabinetet, tehát az ő iránya kell, hogy ott mérvadó legyen. A ministerelnök, miután párthoz tartozik, pártvezér, nemcsak, de a ministerelnök, miután ő kell hogy adja meg a törvényhozás működésének a munkaanyagot és az irányt, ezen csatornán át a képviselőháznak vezetője. Ez így van elfogadva minden parlamentáris országban. Mindezek egyenkint és a maguk valósága-
