Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

IS8. Wfwágoi Kié* fobraér 24-tn, hétfőn. 1990. 359 vele, t. képviselőház? A 15 esztendei politikának következményei messze belejátszanak a jövőbe és akár az alkotásokban, akár a kormányzatban hosszú időkig lépten-nyomon fogunk azokkal találkozni. És mi lehetne következménye annak, ha mi igy minden erkölcsi tartalom, minden motívum nélkül, egyszerűen bizalmat fejeznénk ki a t. kormány politikája iránt ? Semmi más, mint az, hogy a jövő politikában a mentegetés, a simítgatás, a közvetítés és a deferentia, szóval azon alkatrészek dominálnának, a melyek mellett egészséges alkotásokra gondolni teljes lehetetlenség, (ügy van! balfelől.) Hiszen ez épen egyike azon aggodalmaknak, melyeket mi a ívconstructióval szemben is tápláltunk; mert helyzetünkben nem elégséges az, a mit például a múlt alkalommal az igen t. igazságügyminister ur kifejezett, hogy a politikai együttműködésnek a lehetősége fenforog. A mi viszonyaink között a cabinet politikájának egységére, erőteljességóre, zavartalanságára ésfeszélye zetlenségére van szükség, hogy komoly orsz4g érdekeinek megfelelő alkotások jöjjenek létre. (Zajos helyeslés balfelöl.) Ez pedig lehetetlenség és ki van zárva mindaddig, mig a kormánypolitikában az a szellem uralkodik, a melyet a t. ministerehiök ur képvisel, nem ő az a kóranyag, ki, ha egyszer ráteszi valamire a kezét, megront mindent, (Igaz! ügy van! balfelől. EllenniondásoJc jobbról) megrontja azokat nemcsak az intézkedések külső alakjában, hanem a szellemben is, a melyet ő abba belelehel. (Zajos helyeslés balfelől. Ellenmondások jobbfelöl.) Természetes tehát, hogy ezek a természetes okok magukban véve is elegendők arra, hogy az ország azon rideg érdekeire való tekintette], a melyek között elsőrangú szempontot a politikai morál képviseli, ki legyen zárva még a lehetősége is annak, hogy mi a kormány politikája iránt bizalmat fejezzünk ki. De miként is lehetne itt bizalomról szó? Hát elfelejtette volna az ország annak a politikának súlyos következményeit, melyek az ország anyagi megterheltetésében, az ország adósságainak rengeteg megszaporításában, a fiscalis politikának minden téren való dúlásában jelentkeznek? Hiszen meglehet, hogy akárki jött volna abba a helyzetbe, hogy a létező bajokat, a melyeket egy politika szült, orvosolnia kellettvén, más utakon nem járhatott volna, minthogy szemben a tényekkel és a helyzettel, a nemzettől kérje és kívánja azon áldozatokat, melyeknek meghozatala szükséges arra, hogy a múlt bűnei, a múlt hibái corrigáltassanak és az ország elviselje azon súlyos következményeket, melyek a pénzügyi politikából folytak, de az mégis csak lehetetlenség, hogy akkor, midőn számokban kifejezetten eonstatálható, hogy az ország ezen terheknek nagy részétől megszabadulhatott volna egy helyesebb, okosabb, az ország érdekeit szem előtt tartó takarékosság és minden érdekét kielégítő pénzügyi politika mellett; hogy akkor, midőn az ország szemei előtt ezek már tisztán állanak, azért, mert a bajok megszülettek és azon bajokat kénytelen a nemzet súlyos áldozatok árán corrigálni, most már legyünk egymás iránt bizalommal és felejtsük el a multakat, felejtsük el a parlamentarismus, felejtsük el a közmorál azon törvényeit, (Igaz! ügy van 1 a baloldalon) a melyek szükségessé teszik azt, hogy a ki egyszer hibákat követettel, vonja le ezeknek következményeit. (Zajos tetszés és helyeslés a báloldalon.) De, t. képviselőház, változott-e csakugyan a politikai irány és a politika szelleme, avagy a cabinet politikáját még mindig a régi szellem dominálja: ez a kérdés, melyet fel kell tennünk s a melyre határozott, nyílt, őszinte és egyenes választ kívánunk, (Igaz! ügy van! a baloldalon) mert a dolog lényegében és érdemében a mi álláspontunkat csakis ez határozhatja meg. (Igaz! ügy van! a baloldalon) Már az imént érintettem, hogy elismerem, miszerint a kormányzat egyes ágazatában részint rendszerváltozással, részint pedig javulással állunk szemközt. Meghiszem azt is, hogy például az igazságügyeknek mai vezetője alatt ki van zárva az a szellem, melyet elődei acceptáltak és a mely elfajulásában és merészségében egész odáig ment, hogy még a bírói hatalmat is politikai és policialis felügyelet alá akarta helyezni. (Élénk helyeslés balfelől. Zajos éllemondások jobbfelöl. Halljuk! Halljuk !) Beőthy Ákos: Főispáni hatáskör! Horánszky Nándor: Hiába ezt tagadni! Ismeretes az 54. §., mert nyomtatva van és beszédeket, okoskodásokat csűrés-csavarással ki lehet forgatni, agyon lehet magyarázni, de dolgokat, melyek megírva vannak és melyek minden pillanatban olvashatók, félremagyarázni még sem lehet. (Egg hang jobbfelöl: De lehet!) Megengedem, hogy a ki akarja félremagyarázni, az ezt teheti és elhitetheti magával, de józan eszű emberrel ezt elhitetni, nem teheti. (Zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Magyarország közvéleménye ezen 54. §. tartalmát és jelentőségét máskép nem is fogta fel. Kiváló férfiak, kik soha oppositióí nem képeztek és képezni tán nem fognak, kik a t. ministerelnök ur politikájához közel állottak— mert traditiójuk, természetük és véralkatuk az, hogy mindig a kormány politikája mellett álljanak helyet — ennek a felfogásnak adtak kifejezést és én alig hiszem, hogy a t. ministerelnök ur abban az időben, midőn hatalma teljes volt, visszavonta volna azt a törvényjavaslatot, ha nem látta volna azt a ressensust, a melylyel az országban a híres 54. §. találkozott. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Ismétlem tehát, hogy a merészség odáig ment, hogy megtámadta a birói hatalmat és azt