Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
30 *2á« országos ülés jan fogadtatott volna, akkor tisztán állana a helyzet, hogy a kormány két külön, egymástól elvált féllel áll szemben. De hogy ha az egyik oldalról a dogmaticus eltérés létezése vitattatik és a másik oldalról ez határozottan tagadtatik, akkor a kormánynak, felül emelkedve azon eltérő véleményeken, csak az adminisírativ szempontot kell tekintenie, tehát fenn kell tartani azt r.z egységet, mely úgy tudom, széles e világon mindenütt megyan." E szerint, t. ház, a lelkiismereti szabadság elvéből az következnék, hogy ha az egyik ré«z azt tartja, hogy köztük nincs dogmaticns eltérés, a második rész pedig azt tartja, hogy igenis van, akkor fenn kell tartani az államhatalomnak az egységet. És ez a felülemelkedés a vitás kérdéseken, a pártokon és a vitán az, hogy az államhatalom állást foglal az egyik párt mellett és a másik párt ellen; azon párt mellett, mely azt mondja, hogy egységet akarunk fent irtani, azon párt ellen, mely azt mondja, mi bensőkben eltérünk és nem mehetünk bele az egységbe. És ezt nevezzük lelkiismereti szabadságnak! Nem akarok ebből ilyen messzemenő következtetéseket, vonni, inkább hajlandó vagyok a válasznak er.en részére alkalmazni azon szabályt, hogy „glissaz, n'apuyez pis" ! Hajlandó vagyok ugy tekinteni, hogy egy audientián egy deputatiónak adott válasznál a minister érezvén a kérelem teljesítésével szemben álló legyőzhetetlen nehézségeket és ezt igen helyesen hangsúlyozván, végre mégis akart valamit mondani az illetők megnyugtatására is. Egyáltalában nem vágyódom azon babérokra, t. ház, a melyekkel múltkor Herman Ottó t. képviselő ur engem megkínált. Hogyha ő, df.czára eltérő nézetünknek, azt találja, hogy jól beszéltem, azt köszönöm, mert ő mestere a nyelvnek; azt a babért azonban, hogy én a t. minister ur véleményével ellenkező véleményt merek nyilvánítani, átengedem neki, mert meg vagyok győződve, hogy ennyi bátorsága a t. ház minden tagjának van, ha azt meggyőződése parancsolja. Ellenzéki babérra nem vágyódom. De, t. ház, hogyha a minister ur válaszának e részében egy elvi és mérvadó felfogás nyilvánult volna: akkor én mégis bátorkodom arra utalni, hogy ez ugyanazon felfogás vokia, a melylyel II. Ferdinánd császár idejében kipusztították az örökös tartományokban a protestantismust; 1. Ferdinánd dicső királyunk és római császár toleráns kormányzása alatt az örökös tartományok, nevezetesen Austria és Styria csaknem, egészen protestáns volt, protestánsok voltak az urak, maguk a papok, a községek. A protestáns szokásokat és szertartásokat nem üldözték, mert IV. Pius pápa és I. Ferdinánd császár azon czélt követték, hogy fentartassék a kereszténységnek egysége a fél hold megdöntő előrenyomulása ellen ós első Ferdinánd császár kérésére IV. Pius pápa tr 31-én pénteken. 1890. beleegyezett még abba is, hogy az urvacsoráját két alakban szolgálhassák ki. Midőn azonban a protestánsok lassaukint egyházzá és egyházakká consolidálódtak és nagy politikai érdekek szövődtek hozzá, midőn II. Ferdinándnak küzdenie kellett egyfelől Gusztáv Adolffal, másfelől Bethlen Gáborral : akkor elvettek a templomokat a protestánsokká lett községektől, azt mondván, hogy azok mindig katholicus templomok voltak, elűzték a protestantismust követő papokat és katholicus papokat tettek helyükbe és ezt azzal indokolták, hogy a nyugati keresztény katholicus egyház egy és oszthitatl ;n, hogy más egyház nem létezik és hogy a szentszék kimondta, hogy nincsenek más dogmák, mint a melyeket ő tanít és a szentszék ezt jobban tudja. Lehet éhben a kérdésben, t. ház, különféle álláspontot elfoglalni. Rokonszenvezhet az ember a neológokkal azért, hogy azok közelebb állnak a keresztény társadalomhoz, mint az orthodoxok; rokonszenvezhetnek a neológokkal olyanok, a kik egyáltalában túlvannak a positiv vallás álláspontján azért, mert azt hiszik, hogy a neológoknak legalább egy része szikított a positiv vallással; rokonszenvezhetnek a neológokkal, mert azt hiszik, hogy ők képviselik a felvilágosodást a középkori orthodoxokkal szemben. De én nem titkolom és nem tudom titkolni azt, hogy én rokonszenvezek minden idealismussal és mindazzal, a mi az apáktól átöröklött ősi szokás és kegyelet és nem tudom titkolni, hogy semmi sem képes engem ugy meghalni, mozgásba hozni egész kedély világomat, idegrendszeremet a csontjaim velejéig, mintha nyilvánulásával állok szemben oly vallásos érzületnek, melyben igaz áhítat vibrál, zengjen fel az akár a zsinagógák évezredektől megszentelt énekében, akár a mecsetek suttogó „Allah akbar a-jában. Bármely álláspontot el lehet tehát foglalni, de van egy, a melyet nem lehet és nem szabad elfoglalni és ez az, hogy az állam rendőri hatalmának assistentiájával avatkozzék abba a kérdésbe, hogy ki minő hitfelekezeti szervezethez akar tar tozni,mert a lelkiismereti és vallási meggyőződést violáim nem szabad. Azt mondják, t, ház és ez a főéry, hogy ntnesea dogmaticus különbség. Hát ki lesz az illetékes bíró a fölött, hogy van-e dogmaticus különbség? A t minister ur nem constituálhatja magát zsidó pápának, (Derültség) hogy e fölött ex cathedra csalhatatlanul nyilatkozzék és a t. ház nem constituálhatja magát Mózes vallású oecumenicus zsinatnak, hogy e kérdés fölött döntsön. Végérvényű ítéletre illetékes biró nem lehet senki, mert csupán eltérő véleményekről lehet szó és én azt hiszem, hogy például a chassidimek ég a t. háznak egyes zsidó tagjai közt dogmaticus meggyőződésre nézve sokkal nagyobb eltérések vannak, mint egyes keresztény felekezetek közt.
