Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-336

350 336. országos ülés február 17-én, hétfőn. 1890. legénységgel, de hogy az ily mértékben legyen, mint az Magyarországon, aztnembirom elképzelni. Es pedig annál kevésbé, mert hiszem, más helyütt az ily bánásmód megtorlásban részesül. Csak legközelebb is volt alkalmam olvasni, hogy egy kiváló szellem, a német császár, midőn tisztjeihez beszédet intézett, arra intette őket, hogy hogy ne legyenek durvák és henczegők a legénységgel szemben, hanem elnézők és türelmesek, a tegnapi lapokban pedig azt olvastam, hogy ugyanazon fejedelem a hadsereghez intézett rendeletében ezeket mondja : „Az alantasok irányában tanúsított méltánytalan bánásmód megbüntetendő. Minden katona törvényes, jogos és méltányos bánásmódban részesítendő, mert ez képezi alapját a szolgálat szeretetének és a hivatáshoz való ragaszkodásnak és fejlesztése előmozdítja a szeretetet és bizalmat a felebbvalók irányában." Nálunk, t. ház, az ily tárgyakat még megemlíteni sem lehet. (Ellenmondások jobbfelöl.) Ugy volt interpellatióm beadva és oly hangon volt az bevezetve, hogy at. minister urnak nem lehet ellene panasza és mégis ideges. (Derültség a szélső balon.) Valahányszor ehhez hasonló szomorú eset fordul elő és a t. minister nrhoz e tekintetben kérdés tétetett, mindig azt a választ kaptuk körülbelül, a mit ma az igen t. ministerelnök ur adott, hogy az esetet sajnálja, hogy a vizsgálat megtartatott, hogy a vizsgálat alapján felelősségre senki sem vonható, hogy az önkéntes hanyag volt, hogy kötelességét nem teljesítette, a büntetéseket megérdemelte shogy szomorú sorsának maga vetette meg ágyát. Ezt halljuk mindig. De megnyugtathatott volna az igen t. ministerelnök ur, hogy ha a vizsgálati iratokat beszerzi, leteszi a ház asztalára és mi meggyőződhettünk volna arról, hogy a vizsgálat mily pontossággal, mily lelkiismeretességgel, milyen alapossággal és mely irányban vezettetett, milyen körülményekre terjeszkedett ki, mi volt az anyag, mely a bíróság elé terjesztetett és mi volt a bíróság elhatározásának indoka. (Ugy van! a hal- és szelő baloldalon.) Különösen óhajtottuk volna tudni, hogy elbírálás tárgyát képezte-e az a körülmény, hogy a parancsnok 6 órai kurta vasra verette az önkéntest azért, mert ugy találta, hogy nyakravalójának szegélye nem volt az előírásnak megfelelő, vagy elbírálás tárgyát képezte-e az a körülmény, hogy 12 napi fogsággal fenyítette meg abból az indokból, mert nem egészen katonásan tisztelgett neki, Ezeket a körülményeket óhajtottuk volna tudni, hogy vájjon a bíróság mennyiben tartotta e büntetéseket a katonai rend és fegyelem érdekében szükségeseknek és mennyiben van ebben része a fegyelem nevében gyakorit visszaéléseknek. Különben, t. ház, miután a vizsgálati iratokba nem tekinthettünk bele, e szerint csak a saját magán tudomásomra szorítkozom és e tekintben megjegyzem, hogy a t. ministerelnök ur nagyon óvatosan elhallgatott mindent, a mi a parancsnoknak felelősségét terhelte volna és igen ügyesen csoportosított minden oly körülményt, a mely reá mentő lehetett. A tényállás tudomásom szerint ugy áll, hogy Viczmándy megbüntettetett egy alkalommal azért, mert előadás alatt újságot olvasott; másodszor rövid időre reá 20 napi fogsággal büntettetett azért, mert feladatát nem tudta és azon kifogása, hogy beteg volt, nem fogadtatott el. Miután [ezen fogságbüntetést kiállotta és ezt megköszönni ment a parancsnokhoz, hat órai kurta vassal büntettetett és reá 24 órára, a mint én tudom, ismét 12 napi fogságot szabtak ki reá. (Zajos felkiáltások a szélső balról: Miért nem mondta ezt a ministerelnök ur ? Ez félrevezetés!) Ezt a körülményt tartom én olyannak, a mely megzavarhatta a szegény fiatal ember lelkének egyensúlyát, mert meggyalázva érezte önérzetét. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Különben, t. ház, arra a körülntéiryre, a mely iendentiosusan felhozatott, hogy egy zálogezédulát is találtak nála, megjegyzem, hiszen adósnak lenni nem szégyen, hisz ez kézi zálog s hogy egyszer épen az igent, ministerelnök ur maga említette itt e házban, hogy azért adott el egy birtokot, mert őis adós volt. Adósnak lenni tehát nem szégyen. (Mozgás.) Ezekre a részletekre, t. ház, tovább kiterjeszkedni nem akarok azért, mert elvileg lehetetlennek tartom, hogy állami életünk akármelyik ágában és igy a közös hadseregnél is, egy ember olyan bánásmódnak legyen kitéve, mely [őt az öngyilkosságig elkeserítse, hisz az emberi élet az államnak, a társadalomnak és az egyénnek legfőbb javait szükség nélkül feláldozni a legnagyobb bűn. (Ugy van! a bal-és szélső bvlfelöl.) Különben az önkéntességről azon véleményben vagyok, hogy akkor, midőn tanult, gondosan nevelt ifjaink azon gyakorlati és elméleti ismeretek elsajátítása végett, melyekii honvédelem érdekében szükségesek, mint egyéves önkéntesek ezredükhöz bevonulnak, ezeknek fiatal koruknál fogva bölcs vezetőre és tapasztalt tanácsadóra van szükségük. Ki lehetne erre inkább hivatott, mint az a férfiú, a kinek felügyelete alá helyeztetnek, hogy ha az erre erkölcsi s értelmi fensőbbségénél, tudományáról, ismereteinél, igazságosságánál, szóval szellemi tehetségénél fogva képesítve van. Ha egy ilyen magasabb képzettségű parancsoló jóakarattal, tapintattal vezeti és szeretettel gyámolítja alárendeltjeit; ha azokat fiatal korukból származó hibáikra és fogyatkozásaikra figyelmezteti; ha őket hanyagságukról leszoktatja és figyelmezteti azokat eljárásuk szomorú következményeire : akkor, azt hiszem, a physicai kényszer eszközeinek alkalmazására nincs szükség. (Ugy van! balfelöl.) És ha