Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-335

335. országos ülés februftr 15-én, szombaton. 1890. 337 felelősség elve fog érvényesülni. Megemlítendő változás még az, mely a 4. §-ban foglaltatik, hogy tudniillik sem az illetőségnek, sem a honosságnak a népszámlálás alkalmával történendő bejegyzése sem az egyiket, sem a másikat meg nem állapítja. A törvényjavaslat 6-ik §-a a költségekről intézkedik, a melyekre nézve a t. minister ur 200.000 frt rendkívüli hitelt kér, a mely összegből azonban 1890-re csak 50.000 frt esik. Erre nézve a pénzügyi bizottság azon véleményben van, hogy az tekintettel a népességben előállott szaporodásra, teljesen megfelelő és ahhoz a maga részéről hozzájárul. Ezenkívül irályi tekintetben még csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy az 5-ik §-nak második sorában a „költségeik terhére" szavak helyébe a „költségükön" szó teendő. Mindezeknél fogva kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Zay Adolf jegyző: Orbán Balázs ! Orbán Balázs: T. ház ! (Halljuk !) Mindenekelőtt kijelentem pártom nevében is, hogy a népszámlálására vonatkozó törvényjavaslatot elfogadjuk, mert azt szükségesnek tartjuk nemcsak azért, mert évtizedenkint számba venni szükséges az ország népét, hanem főleg azért, mert most lesz alkalmunk a legutóbbi népszámlálás alkalmával elkövetett hibát — a mi a magyarság létszámát tetemesen leszállította — helyrehozni. Á hiba akkor sem volt a törvényben, hanem az intézkedésben, nevezetesen a számlálási lapok egy hibás rovatában s mivel az ilyen apró részletekkel a törvény nem foglalatoskodhatik s a számlálási lapok kiállítása a ministerre bizatik, bátor vagyok a minister ur becses figyelmét felhívni arra, hogy a múltkori számlálási lapok azon rovatát, hogy: „Mi az anya nyelve?" méltóztassék megváltoztatni és azt tenni helyébe érintkezési, vagy társalgási, vagy használati nyelve, mert az anyanyelv kifejezés még műveltebb emberek altul is félreértetett s láttam törzsgyökeres magyar apától született embert, a ki mert anyja német, másiknak horvát volt, ilyenül irta be magát, (Derültség) a nép pedig mindenütt úgy értelmezte e kifejezést, hogy anyja nyelvét puhatolják s más nemzetiséget vallott, mint a melyhez szhe szerint tartozik. Erre csak egy concret példát hozok fel. így épen az összeírás folyama alatt egy elmagyarosodott nagy tót községben voltam, a hol az újabb nemzedék már csak magyarul beszél, csak a vén asszonyok, vagyis az anyák nem sajátították el a magyar nyelvet s beszélnek tótul. Az ottani nép még a Bach rendszer alatt is magyarnak irattá be magát, a múlt összeíráskor azonban könnyezve Íratták magukat tótnak, mert hát anyjuk csak tótul beszél, én igyekeztem felvilágosítani, hogy nem az anyjuk, hanem azt a nyelvet kérdik, a melyet használnak; de ők mind csak azt erősítették, hogy nem hazudKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. hatnak, mert anyjuk nem tud magyarul. így lett csak egy községben 5000 lélekkel megrövidítve nemzetünk, ily eshetőség elkerüléséért kérem a számlálási lapok e rovatára figyelmet fordítani, (Helyeslés a szélső baloldalán.) Zay Adolf jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! En nagyon óhajtanám, hogy a t. minister ur ezen kérdésben nyilatkozni méltóztatnék, mert esetleg az én felszólaláBom talán elmaradna az általa adandó szives felvilágosítás után. (Halljuk! Halljuk!) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! Hajói értettem, Orbán Balázs t. képviselő ur azt kívánta, hogy azon kitétel, hogy : mi az anya nyelve, vagy milyen nyelven beszél ? cseréltessék fel valamely más kifejezéssel, mely alkalmas legyen arra, hogy nemzetiségünk számát ne csak csökkentse, hanem inkább gyarapítsa. A statistikának első és főfeladata a valóság felderítése, azért semmiféle oly kifejezést nem akarok használtatni, mely nemzetiségünk számának akár leszállítását, akár emelését eredményezné, h.inem akarok csakis oly kifejezést használtatni, mely a valóság felismerésére vezet. (Általános helyeslés.) Ez az egyik. A másik pedig az, t. ház, hogy a népszámlálás müvét nemzetiségi velleitások által vezettetni nem akarom és nem fogom megengedni. (Általános helyeslés.) Ha, a t. képviselő ur szives volna megmondani, hogy azon kifejezést „anyanyelv", a maga komoly, általánosan elfogadott értelmében, mely más kifejezéssel lehetne helyettesíteni, szívesen foo-om azt megfontolás tárgyává tenni, de a mint méltóztatott javasolni, hogy vétessék fel a „társalgási nyelv" kifejezés, ez a népszámlálást a lehető legbizonytalanabb alapokra fektetné. Hiszen a t. képviselő ur is nem egy^zei- jön azon helyzetbe, hogy más nyelven — ha bír más nyelvet — érintkezik a társaság egyik-másik tagjával. Utóvégre, melyik az a nyelv, melyet mint társalgási nyelvet irányadóul kellene venni a kérdő lapokon? Azt hiszem, leghelyesebben járunk el akkor, ha egyszerűen ugy teszszük fel a kérdést: mi az anya-nyelve valakinek? Mert vagy olyan müveit az az ember, hogy ezt a kérdést megérti — a mi, azt hiszem, nem nehéz — és akkor ezen rovat helyes kitöltése nem fog nehézségekbe ütközni; vagy nem bir annyi műveltséggel, hogy megértse: akkor gondoskodni kell arról, hogy ez neki gyarorlatilag megmagyaráztassék. E tekintetben pedig úgy a törvényjavaslatban, mint a végrehajtásra vonakozó utasításban intézkedtem. (Általános helyeslés.) Végezetül, t. ház, van szerencsém még azt megemlíteni a t. képviselő ur és a t. ház megnyugtatására, hogy a kérdő lapok szövegét igen gondos tanulmány tárgyává tettem azon vélemény alapján, melyet szerencsém volt a statistikai tanácstól, mint illetékes szaktestülettől nyerni. Kérem 43