Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-335

324 385. országos filés február 15-én, szombaton. 1890. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Építkezésekre az állami jószágoknál 76.156 fii. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Beruházások a bányászat és a pénzverésnél: a j körmöczbányai „Nándor"-altárna berendezésére | 90.000 frt. — Pech Antal! Pech Antal: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A J>Beruházások* czímén a selmeezi és körmöczi bányák számára előirányzott öszszegek, a nemrég múlt években kegyesen megadott dotatiókhoz mérve, annyira le vannak szállítva az előttünk fekvő költségvetésben, hogy kötelességemnek tartom e körülményt a t. ház figyelmébe ajánlani annál inkább, mert a t, pénzügyminister nr tegnapi beszédében, hivatkozva szomorú tapasztalásaira és a jó reménység fejében kiadott sok milliókra, e tekintetben a jövőre nézve még kevesebb jóakaratot igér. Én magam is mindig a legmelegebben óhajtottam elérni azt az időpontot, midőn pénzügyeink rendben-, kiadásaink és bevételeink egyensúlyban lesznek és legkevésbé sem akarnám a t. pénzügyminister ur erre törekvő számításait és terveit megzavarni; de mégis ki kell jelentenem, hogy azt az utat, melyet a t. pénzügyminister úr a beruházásoknál néhány év óta követni látszik, nem tarthatom czélhoz vezetőnek ; mert ez az út a beruházások időelőtti abbahagyására csábít és mert attól félek, hogy ha a bányák investitióit nem folytatjuk és be nem végezzük, ezzel sokkal nagyobb kárt okozunk az államnak, mint a milyen hasznot a kiadások megszüntetésével elérhetünk. Egyébiránt az ellentét köztem és a t, pénzügyminister ur között csak látszólagos, mert mind a ketten arra törekszünk, hogy a deficitet megszüntessük, de e czélra nem ugyanegy úton járunk s miután én a magam útját biztosabbnak s rövidebbnek tartom, bátorkodom kijelentésem megokolása és a t. ház tájékoztatása végett a beruházások ügyét röviden megvilágítani és egyszersmind kifejteni, hogy miért tartom én károsnak e beruházások megszüntetését. (Halljuk! Halljuk!) A >Beruházások« czímén előirányzott költségek oly munkálatok végrehajtására szolgálnak, melyek a bányák jövedelmezhető képességének helyreállítására okvetetlenül szükségesek. Már volt szerencsém egy alkalommal részletesen kifejteni a t. ház előtt, hogy ha az ilyen költségeket megszorítjuk, ezzel nem takarítottunk meg semmit, hanem csak későbbi időkre halasztottuk az okvetetlenül szükséges munkálatok végre hajtását és igy a bányák jövedelmezhető képességének elérését is; pedig bizonyára az állam érdekében van, hogy a bányák minél előbb elérjék jövedelmezhető képességüket; tehát az is az állam érdekében van, hogy ezek a felszerelő és előkészítő munkálatok minél előbb foganatosíttassanak és igy az állam minél előbb megszabaduljon a selmeezi és körmöczi bányák deficitének fedezésétől. Ahhoz semmi kétség sem fér, hogy a munkálatok, melyekre a »Beruházás* czímén előirányzott összegek fordíttatnak, okvetetlenül szükségesek a bányák jövedelmi képességének helyreállítására ; beható és hosszas tanulmányok alapján lettek e munkálatok megállapítva, melyeket úgy a véleményadásra felkért szakértők, mint a pénzügyministerium szakosztálya czélszerííeknek találtak. Megszereztettek tehát annak idejében a szükséges garantiák az iránt, hogy a beruházások csakugyan jövedelmezők lesznek ; megszereztettek annviban, a mennyiben a bányász azokat megadni képes és a mennyiben e javaslatokat a tudomány és szakértelem helyeseknek találta. És nem volna méltányos, sem okszerű e tekintetben a bányásztól több és biztosabb garantiät követelni, mint a mennyit akármely nyers-termeléssel foglalkozó iparostól, például földmivelőtől kívánhatunk. A földmívelő is csak azt fogja mondhatni, mikor szántani kezd, hogy megtesz mindent, a mire tudománya és tapasztalata tanította és reményli, hogy az eredmény jó és kielégítő lesz. A dolognak sarka tehát nem a reménységben van, hanem abban, hogy megtörténjék minden, a mire a tudomány és tapasztalat tanított és hogy azok a munkálatok, a melyek szükségeseknek találtattak, valósággal végre is hajtassanak és idő előtt abba ne hagyassanak. Selmeczen is, Körmöczön is három feladatot kell e munkálatokkal egymásután megoldani: először le kell ereszteni az elárasztott bányák vizeit; másodszor, meg kell nyitni az utat az érczes rakodások fölkeresi)etésére és végre föl kell szerelni a bányamíívet a szükséges helyiségekkel, gépekkei és szerszámokkal, hogy termelendő érczeit akadály nélkül feldolgozhassa. E munkálatok költségeinek fedezésére a legutolsó megállapodás 1883-ban történt és attól kezdve Selmeczre nézve néhány évenkint 200 ezer forinlot, 1887-ben 180 ezer forintot, 1888-ban 80 ezer forintot, 1889-ben pedig csak 40 ezer forintot engedélyezett a törvényhozás és a folyó évre ismét csak 40 ezer forint van előirányozva. Körmöczre nézve pedig 125 ezer forintot használhattunk fel eddig évenkint, de a folyó évre csak 90 ezer frt van előirányozva. A dotatio megszorítására mindig az szolgált okul, hogy a munkálatok egy része már befejeztetett, tehát ezentúl kevesebb költségre lesz szükség. s Igaz, tisztelt képviselőház, hogy a feladatok