Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-335

322 Í85. országos ülés február 15-én, szombaton. 189Ö. Szathmáry György jegyző (olvassa): Állami ingó vagyon. Rendes bevétel; V. fejezet, 50. czím. Bevétel 48.504 frt, Spóner Andor. Sponer Andor: T. képviselőház! Méltóztassék kegyesen beleegyezni, hogy az állami ingó vagyonról szóló előirányzati tétel tárgyalása alkalmából egy oly kérdést hozzak szóba, a melyet talán helyesebben a pénzügyi tárcza egyik megelőző tételénél felemlítek vala, ha véletlenül meg nem lettem volna akadályozva abban, hogy a t. ház tegnapelőtti ülésében részt vehessek. (Halljuk! Halljuh!) Az erre való jogosultságot talán azon tényből meríthetem, hogy a szóban forgó tárgy, szintén az állam ingó vagyonának, habár közvetlenül j'övedelmet nem hajtó egyik alkatrészét képezi. Az 1888. évi XXIV. t.-cz. 52. §-a egyik rendelkezése értelmében a szeszfőzdék egy bizonyos, nagyjában a mezőgazdaságiakat magában foglaló kathegóriája, a szükségelt szeszmérő gépekkel az állami kincstár költségére lett ellátva, a mi, tekintettel az új törvény által feltételezett, mindenütt nagymérvű átalakítási költségekre, kétségkívül, kivált szemben a kisebbszerü üzletekkel, egy meg nem vetendő eoncessio jellegével birt. A kedvezmény azonban majdnem teljesen illusoriussá válik azon körülmény folytán, hogy a törvény végrehajtása rendszeresített gyakorlat szerint a szeszgyártulajdonos minden, még a legjelentéktelenebb hiba felmerülése esetében kénytelen azt Kőbányára, a gépek szállításával kizárólagosan megbízott fémes lámpagyárba javítás végett elküldeni. Ez, t. ház, mindenkor, de főleg a jelen, a mezőgazdasági szeszipart végenyészettel fenyegető válságos időkben oly érzékeny teher, hogy lehetetlen arra a t. pénzügyminister ur szíves figyelmét fel nem hivnom, annyival is inkább, mivel az e napokban, Bujanovics Sándor t. barátom érdekes és találó fejtegetéseire adott válaszában, kétségkívül az egész ház osztatlan megnyugvására hangsúlyozni méltóztatott, hogy miként eddigelé, ezentúl is a gazdasági szesztermelés sanyarú helyzetén, administrativ utón lehetőleg enyhíteni szándékozik. A fém- és lámpagyár javítási számláinak bírálatába a kellő szakismeretek hiányában bocsátkozni nem fogok, habár megvallom, hogy laicus létemre, a mennyiben azokba ismételve betekinteni alkalmam volt, laicus eszemmel mindig meglehetős magasaknak találtam, de hát utóvégre is, a kikeriilhetlen javítási költség még legkevésbé terhes oldala a dolognak ; azonban kiszámíthatlanok ama hátrányok, a melyek a gép ide és oda szállításából eredő hosszadalmasságok okoznak. E tekintetben bátor vagyok a t. pénzügyminister urat a szeszadó-törvény 62. §-ára figyelmeztetni, mely az üzletnek szeszmérő gép nélküli folytatását, természetesen a megfelelő pénzügyőri cautelák mellett, csak legfeljebb 10 napra engedi meg; holott a szeszmérő gép Kőbányára elküldése, kijavítása, újbóli hitelesítése és visszaküldése, kivált az első sorban érdekelt felvidéket tekintve, majdnem minden egyes esetben huzamosb időt igényel, Hogy pedig mekkora kárt és veszteséget okoz egy, a szeszfőzésre besorozott felsőmagyarországi gazdasági üzletben az égetési campagnenak kényszerű elhalasztása vagy épen félbeszakítása, ezt, ugy hiszem, bővebben fejtegetnem alig szükséges. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem tartozik ide. (Közbeszólásokabaloldalról: Hisz engedélyt kért a háztól!) Beőthy Ákos: Qui tacet, consentire videtur! (Derültség. Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Sponer Andor: Állami ingó vagyont képezvén a szeszmérő gépek, azt hiszem, felhozhatom. Ezért bátor vagyok a t. pénzügyminister úrhoz azon kérést intézni, méltóztassék rendeleti úton akként intézkedni, hogy a szeszmérő-gépeknél észlelt hibák kijavítása, a termelési teleptől való eltávolítás nélkül otthon is, természetesen a szükséges pénzügyőri ellenőrzés mellett, talán az illetékes pénzügyigazgatóság egyik kiküldöttjének jelenlétében kijavíthatok legyenek; ez, a mint az érdekeltek helyzetének tetemes könnyebbülésével járna, azt hiszem, keresztülvihető volna az általam is mindig kellően méltányolt és szem elől nem téveszthető fiscalis érdekkel. A tétel ellen észrevételem nincs. (Helyeslés balfelöl.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház ! (Halljuk !) A t. képviselő ur két szempontból említette fel a szeszmérő-gépeket. Az első az, hogy ezen javítási költségek, melyek a szesztermelők részére felszámittatnak, túlságos magasak. Én is magasaknak találtam azokat s azért akként intézkedtem, hogy felhívtam a szesztermelők országos egyesületét, nevezzen meg egy kiküldőt tet, továbbá a lámpagyár és a pénzügyministerium szintén egy-egy kiküldöttet nevezvén, ezek együttesen hozzanak határozatot a költségek megbirálásánál s a mennyiben azokat túlzottaknak találják, én a kellő mértékre fogom leszállítani. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a másik kérdését illeti, hogy a szeszmérő-gépek odahaza javíttathassanak, ezt igen méltányos kívánalomnak tartom; mert a kisebb gépek felküldése aránytalan teherrel jár a s eszégetőkre nézve. S itt azon elvi szempont szolgál irányadóul, hogy a hol kisebb javítások a gépnek teljes szétszedését s újból hitelesítését nem teszik szükségessé, azok otthon történhessenek. De hogyha lényegesebb átalakításokról van szó, melyek az az egész gépnek szétszedését, újból való hitelesítését teszik szükségessé: akkor az ügy érdekében lehetetlen, hogy ily javítások falun, elhagyatott helyen eszközöltessenek, a hol nincs is mód a gépek hitelesítését eszközölni. Még azt is meg fogom tenni, hogy a mennyire