Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

334. orsziígos ülés február 14 én, pénteken. 1890. 295 Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott képviselő nr két szempontból tett kifogást. Részben a fennálló törvény egyes határozmányai, részben a közegeknek ezen törvényekkel némely esetben ellentétbejövő eljárása ellen Az egyik vonatkozik a házbéradóra, ha jól értettem .... Polónyi Géza: Nem egészen! Wekerle Sándor pénzügyminister: Természetes dolog, t. ház, hogy miután az ért-ékminimum az adó alapján állapittatik meg, ha valakinek helytelenül állapíttatott meg az adója és esetleg azon ingatlan, a melynek adója helytelenül állapittatik meg, átruházás tárgyát képezi, az értékminimum meghatározása is ezen helytelenül megállapított magas adó alapján történik. És ez a másik kifogás, a mit a t. képviselő ur felhozott. Igaz, t. képviselőház, hogy én a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával — ugy tudom 1889. májusban — azt mondottam, hogy intézkedni fogok a tekintetben, hogy a házbérkrajczárok illetéktelenül ne számíttassanak a ház azon nyers jövedelméhez, a melynek alapján az adó kivetendő. Igenis, ezt határozottan igy Ígértem. Alkalmazni is fogom szorosan az 1883 : XLVI. t.-cz. 4-ik §-át, a melyben világosan ki van mondva az, hogy a háznak nyers jövedelmébe nem számítandók be azon összegek, a melyeket a tulajdonos községi pótadó ezímén és a bérlő házbérkrajczárok czímén fizet, ha a bérbeadó ezen összegeket a ház nyers jövedelmétől elkülönítve mutatja ki vagy ha arra utal, hogy a kimutatott nyers jövedelemben ezek is benne foglaltatnak. A kérdés csak az, lett volna-e nekem módomban eddigelé e tekintben minden esetet felölelő intézkedést tenni ? Hiszen a t. ház igen jól méltóztatik tudni, hogy a házbéradó 3 évről 3 évre vettetik ki és a három évre való kivetés a folyó évben épen most márczius április folyamában fog megtörténni. Tehát az én Ígéretem koránt sem multa idejét és ámbár őszintén meg kell vallanom, hogy akkor, mikor magamat e kérdés tekintetében tájékoztam, azon felvilágosítást nyertem, hogy csak elvétve és csak ott fordulnak elő ilyen esetek, a hol az idézett törvény 4-ik §-ában foglalt azon határozmányának nem tétetik elég, hogy elkülönítve mutattassék ki a házbérkrajczár vagy legalább hivatkozás történjék arra, fhogy azok a nyers jövedelemben benne foglaltatnak. Mondom, daczára annak, hogy ezen felvilágosítást nyertem, tettem már intézkedéseket és mivel az a szándékom, hogy ugy a kereseti, mint a házbóradó tekintetében a kivetési jelentéseket már előzetesen fölülvizsgálat alá vegyem — mert máskép nem tudom megítélni, vájjon helyesen és alaposan vagyok-e tájékozva — mindenesetre még részletesebben fogok intézkedni, hogy a törvény ezen határozmányai szorosan megtartassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Továbbá azt méltóztatik ma ép ugy, mint tavaly is felhozni, hogy az értékminimumok minő károsan hatnak a fővárosban az ingatlanok forgalmára. Akkor is kifejezést adtam abbeli nézetemnek, hogy magam is azt tartom, hogy az értékminimumok a fővárosban ugy vannak megállapítva, hogy azok a város fejlettebb részein, a hol új házak vannak, például a Lipótvárosban, a Teréz- és belvárosok némely részeiben, kisebb értékösszeget képviselnek, mint azon házak forgalmi értéke; de igen sok helyen, különösen pedig ott, a hol régi házak vannak, a forgalmi értéken alul, a bélyegtörvényben megállapított minimális értéken alul maradnak. Épen azért, mert tavaly is abban a nézetben voltain, hogy ezen a bajon segíteni kell, meg is tettem az intézkedést. De suppositumok alapján nem lehet ily kérdést egyszerre megoldani s azért nagyon természetesen az előtanulmányokat kell folytatni. Ezen előtanulmányokat meg is tétettem; megtétettem két irányban, először a ministerium közegei, másodszor a központi díj- és illetékkiszabási hivatal főnökével, a kinek erre vonatkozó tanulmányai épen a kezemben vaunak s a ki azokban abbeli nézetének ad kifejezést, hogy ezen minimumok az ingatlanok forgalmára károsan hatnak. A mi azonban az esetek számát illeti, itt ismét vagyok bátor arra utalni, mert hiszen ebből lehet következtetni, vájjon annyira eminens sürgősségű-e a kérdés, hogy külön válaszszuk az illeték reformjától, vagy pedig akkorra hagyjuk azt is, hogy először tisztába kell jönni az iránt, vájjon az értékminimumok hányszor alkalmaztatnak s e tekintetben ugyanazon szakember azt állítja, hogy csak minden 8—10-ik esetben. Ha tehát felteszem azt, hogy a fővárosban az értékminimumok az esetek 5%-ánál nem fordulnak elő, akkor sem az ingatlan általános forgalmánál, hanem azt lehet mondani, minden 20 ik átruházási esetben — természetesen élők közötti átruházásokról szólok — fordul elő az, hogy az értékminimum valamivel nagyobb, mint annak az ingatlannak fogalmi értéke. Daczára tehát annak, hogy teljesen elismerem a t. képviselő ur által a ma fennálló értékminimum tarthatatlansága mellett felhozottaknak jogosultságát, endedje meg, hogy mégis azon álláspontot foglaljam el, hogy ezt külön törvényhozási intézkedés tárgyává tenni nem kívánom, hanem, minthogy — mint már többször megjegyeztem — az illetékügy reformjával ugy is foglalkozom, ezen reform alkalmával fogok a fennálló törvény határozni anyainak megváltoztatására is kiterjeszkedni. Kérem a t. házat, méltóztassék ebbeli válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza T. ház! Csak néhány szót