Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-334
292 3 ^' orsz&gos ülés február 14-én, pénteken. 1890. annak idejében az osztályok mellőzésével napirendre tűzni. Elnök: A pénzügyi bizottság jelentése ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és a költségvetési törvény tárgyalása után az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Több jelentés nincsen. Következik a napirend: a pénzügyministerium 1890 évi állami költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Szathmáry György jegyző (olvassa): Arany-ágió nyeremény. Rendes bevételek V. fejezet, 26. czím. Bevétel 847.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Határvám.Rendes kiadások : XVI.fejezet, 16. czím. Rendes bevételek V. fejezet 27. czím. Kiadás 320.865 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) ; Bevétel 458.150 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Bélyeg. Rendes kiadások.: XVI. fejezet. 17. czím. Kendes bevételek: V. fejezet, 28. czím. Kiadás 336.592 frt. — Tarnóczy Gusztáv! Tarnóczy Gusztáv: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a ezíumél felszólalok, előre kijelentem, hogy az állam ezen bevételét kevesbíteni nem kivänom, minthogy meg vagyok róla győ ződve, hogy arra nagy szüksége van. Felemelni sem lehet szándékom, mert akkor a t. házzal gyűlne meg a bajom. Ha tehát mégis felszólalok, ez csak arra vonatkozik, hogy szeretném, hogy azon közegek, melyek ezen bélyegjövedék körüli eljárással vannak elfoglalva, kevesebb teendővel láttassanak el. Kijelentem, hogy nem is annyira ezen közegek kényelme szempontjából, mint inkább a nagy közönség érdekében kívánom e közegek teendőinek csökkentését. Ha valakinek, ugy bizonyosan a kereskedőnek és iparosnak van legtöbb teendője a bélyegekkel és igy érdekében áll mindegyiknek, hogy az ide vonatkozó törvényeket szabatosan megismerje és megtanulja, őszintén megvallom, hogy annak daczára, hogy évek óta foglalkozom ezen törvényekkel, még sem tudtam odáig vinni, hogy egy s más esetben meg ne botoljam. Megesik rajtam akárhányszor, hogy bélyeggel látok el olyan okmányokat, a melyeket nem is yolna szükséges azzal ellátnom; teszem ezt félelemből, csupán azért, nehogy az ellenkező hibába essem. Megtörténik azonban — bevallom gyarlóságomat — az is, hogy bélyeg nélkül marad egyes iratom, mely az illető közegek nézete szerint bélyeggel volna ellátandó. Szegy élném magamat ezen tudatlanságomért, ha nem győződném meg arról, hogy ugyané tekintetben még az illető hatóságok és közegek sincsenek tisztában és ők is zavarba jönnek néha, hogy egyik-másik okmány valóban bélyegköteles-e és milyen bélyeg illeti azt meg. Egy legújabb esetemet akarom elmondani, t. ház, csakis állításom igazolására. Uj gyáram létesítése alkalmával szétküldtem az országban minden főispánhoz, minden alispánhoz, minden szolgabírói hivatalhoz s minden községi hatósághoz felhívásokat, azon nézetben, hogy e felhívások a mi törvényeink és szokásaink értelmében bélyegmentesek és megtörtént, hogy 25 esetben ezek bélyegbüntetéssel lettek megróva. (Egy hang a szélső baloldalon: Helyes!) T. képviselőtársam azt mondja, hogy helyes; de nem hiszem, hogy ez helyes volna; nem hiszem pedig azért, mivel ennek először törvényben nincs alapja, másodszor mivel ha ez megkívántatnék, a hazai ipar véghetetlenül meg volna nehezítve abban, hogy gyártmányait terjeszthesse, pedig hogy ez az országban kívánatos, erről, ugy hiszem, e házban mindenki meg van győződve. (Helyeslés joobfelől.) Méltóztatnak tudni, hogy hazánkban körülbelül 12.000 ily község van és igy felhívásomat köiülbelül 15.000 példányban küldtem el a hatóságokhoz. Ha 15.000 példányt 50 krajczárjával bélyegeznem kellett volna, ugy már 7.500 frtba került volna ezen szétküldés, de mivel egyszeri szétküldés nem volt elegendő és kénytelen voltam hasonló, de más irányú felhívásokat és felvilágosító értesítéseket legalább is 5 példányban szétküldeni, 35.000 forintba került volna csakis azon ismertetés, miszerint gyáramban ilyen meg [amolyan tárgyak készülnek és ilyen meg olyan feltételek mellett kaphatók. Már, t. képviselő urak, hogy ez helyes volna, azt hiszem, senki sem fogja állítani. Ha büntetéssel sújtatnám ezen tényem miatt, mivel a büntetés 5-szörös, ötször 35.000 forinttal volnék büntetendő. Hogy pedig ez törvényeink értelmében nem helyes, igazolja azon tény is, hogy nem mindenütt lettem megróva ezen büntetéssel, hanem csakis 25 esetben, tehát annyi ezer eset közül csak 25 esetben voltak az illető közegek azon téves nézetben, hogy felhívásom bélyegköteles. Már most, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy minden honpolgár, különösen a magyar ember, szívesen teljesíti kötelességét, ha meg van arról győződve, hogy ez törvényen alapszik és hogy ez a pénz az állam pénztárába folyik; de épen egy másik nemzeti természetünknél fogva nagyon neheztelünk a miatt, ha olyasmi rovatik ránk, a mi meggyőződésünk szerint a törvénybe ütközik, vagy legalább a törvénynyel nincs összhangban. Tudom én azt, t. képviselőház, hogy ez nem a jelenlegi pénzügyminister ur rendeletei folytán történik, mivel azon törvény, melynek alapján ez történt, régi s nézetem szerint nem elég világos s azért
