Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

282 888. országos ülés febrmír 18 án, csütörtökön. 1890. tehát a közerkölcsiség szabályozásának szempontja egészen elesik. Hogy miképen élnek a joggal ezen alakban, azt administrativ úton mindig ellenőrizni nem lehet. A másik, a mi lehetetlenné válik, a törvénynek az a szándéka, amely ítbban világos kifejezést nyer, hogy az eddigi adóköteles vállalatok a maguk existentiájában meg ne zavartassanak. Ily esetben ismét a nagy vállalkozó önkényétől függ, a ki a legnagyobb hasznot igyekszik a vállalatból nyerni, hogy kit hagyjon meg eddigi foglalkozásában és mily előnyök mellett, mi által a törvény ezen szándékát meghiusítja. Ezért gondolom, hogy szemben azon gazdasági és erkölcsi hátrányokkal, az a kétes értékíí támogatás a szeszipar részére alig fog eredményre vezetni. Mert ne méltóztassék szem elől téveszteni azt sem, hogy különösen szegényebb vidékeken, ahol az emberek a lét küzdelmének természeti törvényeit általában jobban és nagyobb mértékben kénytelenek alkalmazni, mint másutt, nem mindenkor sikerül a jog tiszteletét oly mértékben érvényre emelni, a mint azt az erkölcsi jogrend megkívánja. És ha ezen existentiákat megtámadjuk, legalább is igen kétes, hogy a mit nyerünk a réven, nem vesztjük el a vámon? Hogy a büntetőjogi és az administratio kiadásainak növekedésében nem fogjuk-e bő mértékben ráfizetni azt, a mit talán ott nyerünk. Annál fogva ajánlom a^ igen t. minister urnak azon másik szempontot is, hogy méltóztassék fontolóra venni azt, vájjon ily gazdasági és erkölcsi hátrányok mellett érdemes-e a szeszipar támogatása czérjából ezen igen kétes sikerű módot alkalmazni és a kizárólagos ital mérési jogot nagy vidékeken, egyes szeszgyárosok kezében egyesíteni ? A midőn ezeket a t. minister ur figyelmébe ajánlom, magát a tételt elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy az előadó ur a Horvát-Szlavonországok részére előirányzott 500.000 forintnyi kiadás tekintetében már megfelelő felvilágosítást nyújtott Csatár t. képviselő urnak, én csak a többi észrevételekre leszek bátor nyilatkozni. (Halljuk!) Először is a t. képviselő ur azon javaslatára vonatkozólag, hogy a szőlős gazdák által kimért bor után a 3 forintos adótétel szállittassék le 1 forintra, vagyok bátor megjegyezni, hogy daczára annak, hogy eredetileg én is ezen álláspontot foglaltam el s hogy az eredetileg beterjesztett törvényjavaslatban az 1 forintos adótétel volt felvéve, ezen indítványára csak ugyanazt felelhetem, a mit tegnap Görgey t. képviselőtársamnak mondtam, hogy az italmérési jövedékről szóló törvény hatályba léptének hatodik hetében, azt hiszem, hogy ezen most hozott törvény módosítására gondolni legalább is még korai. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem kétlem, hogy az időközben szerzendő tapasztalatok, mint minden ilyen, a társadalom minden rétegére kiható uagy törvénynek egy vagy más tekintetben való módosítását teendik szükségessé. Ezekkel kapcsolatosan, ha a jövedelmi eredmények messze meghaladják a szükségletet s ha az állam pénzügyi viszonyai megengedik, ezt a kérdést is a kormány eredeti javaslatához képest annak idején megfontolás tárgyává tehetjük. (Helyeslés jobbfelöl.) Kricsfalusy t. képviselő ur két szempontból emlékezett meg az italmérési jövedékről; először is az egyöntetű eljárás szempontjából. Nem akarom kétségbe vonni azt, hogy ily nagy — a mint az előbb magamat kifejeztem — a társadalom minden rétegét átölelő törvényre nézve lehetnek különböző felfogások, különösen a közönség körében s hogy akkor, midőn alig hogy életbelépett ez a törvény, a pénzügyi hatóságok sem fognak teljesen egyöntetűen gondolkozni, az a dolog természetében fekszik. Ezzel szemben részemről nem tehetek mást, mint azt, hogy határozott, rövid, világos és mindenki által könnyen érthető, szabatos utasításokat igyekezem adni, hogy az egyöntetű eljárás ugy a közönség, mint különösen és első sorban a pénzügyi hatóságok körében biztosíttassák (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a t. képviselő ur másik kérdését illeti, hogy tudniillik nagy területeket biztosítottam, erre nézve kijelentem, hogy én nagyobb területeket kizárólagos jog alapján csakis ott biztosítottam, a hol az elkerülhetetlenül szükséges volt, a hol ugy az illető vidék, mint akincstár érdekei más úton semmi szin alatt sem voltak megvalósíthatók. És még ott is tekintettel voltam arra, hogy az eddigi viszonyokkal ne szakítsak, hanem lehetőleg a társadalmi viszonyokban a continuitást megóvjam. (Helyeslés a jobboldalon.) Három megye területe van együttesen biztosítva. Ha jól emlékszem, az egyik Mármaros, a másik Bereg- és a harmadik Besztercze-Naszód megye. Ez utóbbiban az ottani szeszgyárosok birták eddig is majdnem az egész megyét. Ha jól emlékszem — nem tudom egész biztosan a községek számát — közel 80 és néhány község van a megyében és ezekből 70 és néhányban eddig is ok birták a korcsmáltatási jogot; tizenkettőben, melyek Bukovinához közel fekszenek bukovinaiak íívakorolták — értesülésem szerint — az italmérési jogot. Nagyon természetes tehát, hogy az eddigi viszonyok honorálása mellett, miután más úton kellő eredményt nem tudtam elérni, az eddigi bérlőkkel egyezkedtem a megye egész területére nézve (Helyeslés a jobboldalon.) A másik Beregmegye, a hol hasonlólag oly gyárosok kapták meg az italmérési jogot, a kik eddig is a megye túlnyomó részében gyakorolták. A harmadik Mármarosmegye. Ebben a közsé-