Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-332

332. országos ülés február 12-én, szerdfiu. 1890. 259 rés ennyiben meg ennyiben; azután az a kérdés az illető községi elöljáróhoz, italmérőhöz és minden más refleetanshoz, vájjon az előző pontban felsorolt tételek ellen van-e kifogása vagy nincs. És mit méltóztatnak e tárgyalási jegyzőkönyvekből látni? Azt, hogy e tételek ellen az illetők kifogást úgyszólván soha sem emeltek, tehát azoknak helyességét maguk elismerték. A mi már most, t. ház, a biztosításból elért eredményt illeti, (Halljuk!) igaz, hogy a számszerű eredmények sokkal nagyobb összeget mutatnak fel, mint a mennyi a költségvetésben bevételként elő van irányozva. A költségvetés előirányzata — eltekintve a horvátországi italmérési jövedéktől— 12 millióra van felvéve, holott Budapest és Pozsony zárt városokat leszámítva és Horvátország nélkül az eddigi biztosítási eredmények 15 millió kétszázezer forintot mutatnak, a mihez hozzávéve a zárt városok jövedelmét, talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy az előírás, mintegy 17 millióra lesz tehető. Csakhogy, t. ház, még egyáltalában nem vagyok tájékozva az iránt, mennyi fog a gyakorlatban valósulni ezen előirt tételekből. (Helyeslés.) S a mire az imént is voltam bátor utalni, igaz, hogy a biztosítások be vannak fejezve, de nincsenek megtéve azon tanulmányok, melyeket a pénzügyi administratiónak meg meg kell tennie e tekintetben, hogy ott, a hol a fogyasztás helytelenül vétetett föl, a hol az nem felel meg a gyakorlati viszonyoknak, rectificáltassék. Mindez az eljárásnál az előirányzati összegeknek tetemes módosítását fogja előidézni, ugy, hogy daczára ezeu biztosított eredménynek — tekintettel egyébként a költségvetésnek egyes más tételeire is, a melyek helyességét nem különállólag, hanem összefüggőleg vagyok kénytelen a t. ház bölcs elbírálása alá bocsátani —a 12 millió forintnyi előirányzati összegnek felemelését nem merném a t. képviselőház előtt javasolni. Ugyanazért talán felesleges is azon tanácsot követni, a melyet nekem Molnár t. képviselőtársam adott, hogy ügyeljek arra, hogy az a többlet ne katonai czélokra, hanem más hasznos czélokra fordittassék. Legyen meggyőződve a t. képviselőház, hogy a mennyire az ország érdeke és a monarchia viszonyai csak megengedik, én mindig ügyelni fogok arra, hogy a katonai kiadások az elkerülhetlen szükség mértékén túl ne terjedjenek. (Helyeslés balfelöl.) De kötelességem, t ház, ügyelni még egy másra is és itt engedjék meg, hogy csak röviden kitérve, felemlítsek valamit azon szellem ellenében, a melyet az egész költségvetési vita folyamán — bocsánatot kérek — minden pártról egyformán nyilvánulni látok és ez az, hogy ott, a hol — megengedem •— meg van a szükségleteknek bizonyos jogosult alapja, a hol az a szükséglet oly közkivánalmat, oly morális, culturalis, vagy közgazdasági követelményt elégít ki, a mely előtt magam sem tudnék elzárkózni, az a szükséglet ugy állittassék oda, mint elodázhatatlan, a melynek kielégítéséről már most rögtönösen kell gondoskodni. Ha ez az elv, ez a szellem érvényesül, t. képviselőház;, akkor, méltóztassék meggyőződve lenni, az a kis többlet, melyet az italmérési jövedék talán eredményezni fog, nem egyszeresen, hanem többszörösen, úgyszólván minden tárcza keretében el fog költetni. (Ugy van! jőbbfélöl.) De el fog költetni, t. képviselőház, még akkor is, ha az a másik tendentia érvényesül, a melyet — engedjenek meg — de mint a pénzügyi tárcza kezelőjének fel kell itt említenem, hogy mindent az államtól követelnek; ha bizonyos teendők megosztásában a kormánynak és közegeinek feladatául nem tűzzük ki, hogy igenis bizonyos mértékig anyagi segélylyel, pénzáldozattal is közrehassanak, de tevékenységüknek,közreműködésüknek súlypontja arra a morális támogatásra legyen helyezve, a melylyel egy kormány tevékenységének és egész tekintélyének latba vetésével ugy a culturalis, mint a közgazdasági téren nagy eredményeket kell biztosítania ; (Helyeslés jobbfelöl) ha a helyett, t. képviselőház, hogy ezen irányt igyekeznénk valósítani, minduntalan előállunk és a szerint ítéljük meg a kormány tevékenységét, egyes kormányférfiak működését, hogy ezen morális közrehatáson, tekintélyüknek, tevékenységüknek,utánjárásuknak latbavetésén kívül minő összegeket képesek egyik vagy másik czélra fordítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Most engedje meg a t. képviselőház, hogy — ugyancsak az italmérési jövedékről szólva — ne feledkezzem meg egy kérdésről, a melyet Görgey t. képviselőtársam méltóztatott felvetni és ez az, hogy vájjon a nyílt helyeken egyik körzetből a másik körzetbe, vagy — ha ugy tetszik — egyik községből a másik községbe szabad-e bort, vagy szeszt száz literen aluli mennyiségben átvinni. (Halljuk.') Az italmérési jövedékről szóló törvény alkalmazásánál, tekintet nélkül a financiális eredményekre, nagyon természetesen korlátot szabott nekem az 1888: XXXV. törvényczikk. Az italmérési jövedékről szóló törvény a korlátozást oly irányban szabja meg, hogy bizonyos községben, ha csak valaki erre külön jogosítva nincs, nem szabad 100 literen aluli mennyiségben szeszes italokat kimérni, kis mértékben áruba bocsátani. Ez az a korlát, a melyet a törvény megszab. A törvényben nem áll az, hogy nem szabad neki 100 literen alul fogyasztani. Hisz ez magában véve borzasztó intézkedés lenne; (Derültség) de az sincs benne a törvényben, hogy fogyasztási czélra nem szabad neki máshonnan 100 literen alul szeszes italokat behozni. A törvény a korlátot