Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
20 322. orszáeos ülés január 81-én, pénteken. 18Í.Ö. gyűjtemény pedig, mint valódi nemzeti gyűjtemény, maradjon ott Most, midőn nemsokára meg fogjuk ülni dicsőséges Má ; yás király negyedszázados emlékünnepét, nagyon óhajtandó volna, ha megvalósulna azon régi terv is, melyet már boldogult József nádor tumlmányoztatott Ferenczy szobrász által: hogy tudniillik a dicsőséges király lovagszobra állittassék a nemzeti múzeum elé. Tudom, hogy van mozgalom az iránt, hogy Kolozsvárott emeljenek Mátyás-szobrot. Ez is helyes. De Mátyás dicsősége Budával, Pesttel, szóval a fővárossal van ri ff ? ' összenőve. 0 tette ezt világhírűvé • Mátyás dicsősége az egész nemzet dicsősége. Fia már a HentziszoliO'- terét más, illetéktelen szoborra elvették tőlünk, álljon a Mátyás szobra ott, a hol József nádor is tervezte: a nemzeti múzeum előtt! (Élénk helyeslés a szélső balon.) Zay Adolf jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Csak igen röviden óhajtok e ezímkez hozzászólani. Legyen megengedve, hogy egy kis fényt derítsek az érvelés ama módjára, melyet e képviselőházban tapasztalunk, valahányszor közművelődési intézményekről, vagy például kiállításokról van szó. 1878-ban Szegeden volt egy iparkiállítás, melynek egyik legbámulatosabb tárgya egy pár ezipő volt, mely egérbőrliől készült és a bizottság sokat tanakodott azon, vájjon az a pár czipő kiállítási tárgy-e vagy sem? Véletlenül voH akkor egy iparművészeti kiállítás Münchenben is, melyre a kormány kiküldött egy fiatal tudóst, hogy azt tanulmányozza. Az a fiatal tudós, a ki jelenleg, gondolom, már egyetemi tanár, visszajővén Münchenből nagy apparátussal és alapossággal bebizonyította azt, hogy a müncheni kiállítás felülmúlhatatlanul nagyobbszeríí, mint a szegedi. Ezt — mondom — apróra és tökéletesen bebizonyította. Én erre akkor azt mondtam, hogy ezért kár volt Münchenbe menni, hogy megtudjuk, hogy a müncheni dolgok nagyobbszeruek, mint a szegediek. A dolgok megítélésének sarkpontja az, hogy azokat a fejlődés szempontjából kell néznünk. Es akkor el kell ismernünk, hogy a szegedi kiállítás a kecskemétihez képest haladás volt. Nem München állapotában, hanem ebben rejlik a tanulság. Én nem acceptálhatom, hogy viszonyainkat mindig angol vagy müncheni viszonyokkal hasonlítsuk össze, hanem szemmel kell tartani a fejlődés menetét, különösen akkor, ha valaki^azt mondja: építsünk erre vagy arra palotát. Én felhívom a t. ház figyelmét, hogy a pol teehnicum nem régen áll fenn, már most az a panasz, hogy kiszorul, nincs helyünk. A honvédelmi ministerinin csak nem régen fejeztetett be és már kénytelen aquirálni. Akárhány oly dolgot látunk, mely csupa pompa, fény, de meg nem fontolt terv és kivitel. (Igaz ! Ugy van! szélső halfelöl.) Én a t. minister urat csak arra figyelmeztetem, a mennyiben hivatkozás történt, hogy a szakértők csakugyan megállapították, hogy Budapest főváros egyetlen szép épületét, a muzeumot ki lehet bővíteni, hogy Budapesten a szakértők mindenhez értenek, még ahhoz ia, a mi nem volna szabad. (Derültség.) Ha Thaly t. barátom felhozta a fegyverzeti muzeumot, én ezt a magam részéről szintén fontosnak tartom, de fájdalommal kell constatálnom, hogy a magyar történelmi fegyverzeti múzeum a bécsi arsenálban van, egy része pedig az ambrási gyűjteményben. Én nem szeretném a fegyverzeti muzeumot a magyar nemzeti múzeummal hozni kapcsolatba, mert ez elvégre katonai dolog és legjobb, ha egyszer a magyar — úgynevezett — Zeugh tusban lesz bemutatva, hogy lássák a fegyverzet fejlődését. Annyit beszélünk és olyan sűrűn palotákról, paloták emeléséről s az látszólag nagyon szép dolog, de mindez a mi fejlődési és anyagi viszonyainkat tekintve meglehetősen légvárak építése; de rationalis szempontból is légvárak. Én constatálni kívánom, hogy oly hatalmas nemzet, mint az angol, csak most, az újabb korban rendezte múzeumi ügyeit. Előbb a kincseket gyűjtötte fel és csak ezekhez képest szabja az épületet Arra is akarok utalni, hogy az austriai részekben, a melyeknek gyűjteményei magyar kincsekből is gyarapodtak, csak most építettek megfelelő muzeumot. Kekünk nem szabad onnan indulni ki, már számunk csekélysége és állami jövedelmeink fogyatkozásánál fogva is, hogy angol szempontokat alkalmazzunk. Én meg vagyok győződve, hogyha mi ilynemű intézeteinknél takarékoskodunk a helyben, ha a helyet jobban kihasználjuk, ha a magyar nemzeti múzeumban egyehek közt behozzuk a galléria-rendszert azon nagyon magas termekben, ha nem azt követjük, hogy minden kis tárgy akár lényeges, akár nem, ki legyen állítva és szemlélhetővé téve, még igen sokáig fog szolgálni azon nemzeti múzeum a maga czéljának és bevárhatjuk azt az időt, a mikor egyes részek kiköltözhetőkké lesznek. Felkérem a t. minister ur figyelmét különösen arra, hogy a nemzeti múzeum épülete a 38 iki árviz előtt terveztetett és már építésben is volt, mikor az árviz magasságát látták. Meggyőződött az illető építész és vezető, hogy a múzeum kissé alant van tervezve. Az eredeti terv szerint azok a mostani katakombák az épületek alatt lettek volna a tulajdonképeni földszint. Az épületet magasabbra tették, de az épület alatt a rengeteg, félig száraz és valóságos katakomba helyiségek megvannak. Ha ezt a részt az udvar felől kiássuk és az ki tud szikkadni, száradni, ott kőneműek roppant számmal elhelyezhetők mindaddig, inig módunk lesz a gyűjteményeket decentralisäini és az egyes csoportoknak
