Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
[ g 822, országos ülés január 81-én, pesteken. 1890. Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ugy gondolom, hogy most már a „közművelődési czélok"-nál vagyunk. Elnök: Már régen ott vagyunk! Fenyvessy Ferencz: Én feliratkoztam a „közművelődési czélok^-nál, ha tehát ez van most napirenden, akkor a htíz kegyéből bátor leszek e tárgyhoz szólani. (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásom tárgyát a múzeum és főleg a történelmi képtár ügye képezi. A mi a muzeumot illeti, igen t. képviselőház, szükségét látom azon, már a közvéleményben is meggyökerezett véleményemnek itt a házban is kifejezést adni, hogy tizon terv ellen, hogy a múzeum épükte bármiféle mellékszárnyakkai kibővittessék a igy az oly ritka közkertek egyike, a múzeum kert akadályozva legyen a közhasználatban s az épületnek összhangja megrontassék mondom, ezen terv 7 ellen kell, hogy itt a házban is erélyesen tiltakozzam. (Helyeslés balfelöl.) Tavaly ón még csak magam voltam, ki ezen tervet a bizottságban egyenesen barbár tervnek neveztem. (Helyeslés balfelől.) Az idén most már, hála isten, annyira jutottunk, hogy maga a t. szakbizottság is egyenesen kifejezte — s ezt nem tudom eléggé ajánlani a t. ház figyelmébe — hogy azt a megoldást, a mely kibővítés útján, a muzeum-kert egy részének beépítése által vél a bajon segíthetni, a bizottság határozottan hiba és eltévesztett tervnek tartja, mert ez által nemcsak a nemzeti múzeum imposans épülete szenvedne csorbát, de a közönség, főleg a zsenge korú gyermekek fosztatnának meg a főváros egy nagy területén az egyetlen üdülő helytől, a mit pedig Budapest viszonyai között figyelmen kivül hagyni nem lehet. (Helyeslés.) Azért szólaltam fel a házban, mert azon múzeumi bizottság is, melyben a t. minister ur kegyéből én is szerencsés vagyok helyet foglalni, a mely bizottság a t. államtitkár ur helyes vezetése alatt működik, fájdalom, azon terv iránt mutatkozik barátságos rokonszenvvel, a mely terv mint a házban most látom, ellenkezik mindnyájunk véleményével. (Helyeslés.) Hanem ha megoldandó az a kérdés, hogy mit csináljunk a múzeummal, ismét nem vagyok barátja és nem tudok barátja lenni azon felfogásnak, a mely abban culminál, hogy elébb-utóbb építeni kellvén egy múzeum vagy ilyenféle palotát, legjobb volna tisztán csak a természetrajzi múzeum részére építeni egy palotát. (Helyeslés.) T. ház! Ezt szintén határozottan helytelen felfogásnak tartom. (Helyeslés.) Az általános vitában hallottunk egy beszédet Pulszky Károly képviselő úrtól, igen sajnálom, hogy ezen beszéd, a dolog természeténél fogva, mert részint az autonómia, részint a görög nyelv kérdése foglalkoztatta at. ház figyelmét leginkább, nem talált méltó és kellő megfigyelést. Ezen beszédben kifejtett nézeteket — egy-két kivétellel — általánosságban és részleteiben is nemcsak hogy helyeslem, de azokhoz mindenben hozzájárulok. A t. képviselő ur, mint szakértő, igen helyesen utalt arra, hogy nem annyira a természetrajzi múzeumra van szükségünk, mint inkább a képzőművészetnek egy palotájára. Valóságos szégyen az, mélyen t. képviselőház, hogy Magyarországon, ebben a eulturtörekvések iránt oly fogékonysággal, oly jó érzékkel biró, nemes és művelt, modern államban még ma sincs a képzőművészeteknek palotája. Nincs Európában állam, a kis Bajorországtól elkezdve, melyben a képzőművészeteknek már újabb palotái ne volnának. (Igás! Ugy van! balfelöl,) Honnan van továbbá az, t. képviselőház, hogy Magyarország még ma is nélkülözi fővárosában a hangverseny-termet? Szerintem az volna tehát a legelső feladat, hogy építsünk a képzőműszetek számára palotát, melyben helyet foglalnának először az összes képtárak, értem az országos képtárt, a múzeumi képtárt és a történelmi képcsarnokot; azután helyet foglalhatna: a, szinésziskola és a zeneakadémia, és végül lehetne egy hangverseny-helyiséget berendezni. A mi a történelmi képcsarnokot illeti, nem bironi eléggé sajnálni, hogy ezen szép és helyes ilea az újabb időben az országgyűlés részéről, de főleg a kormány részéről bizonyos elhanyagolásban részesül. (Ugy van! balfelől.) Pulszky Károly t. képviselő ur igen helyesen utalt arra, hogy míg például az országos képtárt tavaly körülbelül 51.000 ember látogatta, addig a történelmi arczképcsarnokot legfö.ebbS—9 000 ember nézte meg. Hát, t. képviselőház, szerintem kell, hogy ennek valami oka legyen; (Halljuk!) mert én nem birom elképzelni, hogy a közönség nagy része inkább érdeklődnék például Velasquez vagy Domenici képei, mint a magyar történelmi arczképcsu-nok, minta magyar történelem emlék ú iránt. (Helyeslés balfelől.) Az ok szerintem a történelmi képcsarnok szerencsétlen elhelyezésében van (Helyeslés balfelől) Azt a gyűjteményt tovább ott hagyni a legnagyobb hibának, sőt culturalis szempontból bűnnek tartom. (Halljuk!) Megmondom, miért? Azért, mert a mint minden szakember elismeri, ott a. nedvesség, a beszivárgás folytán a képek már is veszendőbe mennek, űgy,hogy a ki azt állítja, hogy az a képtár megbukott, igenis állíthatja ezt akkor, ha az ott marad. Hiszen maga a képtár igazgatója, igen Inlyesen,nem mert a közönségtől képeket korai a történelmi képtár számára, mert akármennyi kép szereztetnék is be, abban a helyiségben a legszebbek, a, legdrágábbak pár év alatt veszendőbe mennének.
