Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-330

830. országos ülés február 10-én, hetfön. 1690. 195 mesterségesen magasra fogja az árakat emelni. Azért említettem, hogy érdekem ellen beszélek, nyersvasat producálok, mig az állam és a nagytarjáni társaság finomított vasat adnak a gazdáknak. Erre akartam a minister urat figyelmeztetni, a ki nem tartván méltónak engemet meghallgatni, eltávozott. Pedig neki sok figyelmeztetésre van szüksége. (Élénk derültség.) Ezután áttérek a ozukorrépa-termelés kérdésére. Ez financiális szempontból igen helyesen indult meg. Es itt megint distinquálni akarok. A pénzügyministernek igen természetesen arra kellett nézni, hogy mentől jobban terjedjen ez a termelési ág és mi lett ennek a következése? Ez az, t. ház, a mire földmívelésügyi minister urat szerettem volna figyelmeztetni, ha jelen volna. (Felkiáltások jobbfelől: Itt van!) Bocsánatot kérek, nem láttam, talán elbujt előlem. (Darültség.) Tehát a t. földmívelésügyi minister urat arra akartam figyelmeztetni, hogy ez a ezukor-gyárak felállítása is igen hamarosan kezdődött. Annak idején, az akkori államtitkár, a mostani pénzügyminister ur, Wekerle Sándor nagy erélylyel felkarolta a dolgot, de itt is hibás alapból indult ki, ép úgy, mint a faszerződéseknél, a mennyiben először is az államjószágokon kezdték meg a czukorrépa termelést és mindjárt meg is állapították annak az árát 70 krban métermázsájaként. Persze a pénzügyminister urnak haszna lesz belőle, ha a répa minősége jó lesz; de ennek az a következése volt, hogy ezzel azután az egész országra nézve megszabták a czukorrépa árát. Ez az intézkedés a legjobb akaratú lehetett, de mivel az állam maga vette kezébe az ügyet, nem sikerült a dolog, a mi ki fog tűnni majd akkor, ha egy ezukor crisis áll be és a gyárak megszűnnének működni, a minek következtében a répát termelő gazdák, a kik nagy befektetéseket tettek, nem kapnának pénzt a gyáraktól, a mint ezt már sokszor láttuk is. Én tehát arra kérem a t. minister urat, hogy a földmívelés érdekében ezt a dolgot is figyelemmel kisérje. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérek most a bor- és szőlőtermelés kérdésére. Engem ugyan ez nem érdekel, mert a szőlőim mind kipusztultak és ezek közt, a mint egyik szomszédomtól hallottam, az elsők a néhai Ranolder püspök által kitűnően művelt és 80.000 forintba került rigolirozott és sorba ültetett szőlők voltak. Minthogy nekem, testvéreimnek és rokonaimnak igen nagy terjedelmű szőleink vannak, mindent megpróbáltunk, jelesen pedig felszóllítottam a tarcali vinezellérképezde igazgatóját, hogy tegyen különféle kisérletet, én rendelkezésére bocsátok egy szőlőt, a költségeket is én viselem; de az illető igazgató ur lebeszélt erről engem s azt mondta, hogy ezt ne tegyem, mert az eredmény bizonytalan. Hogy ezután én mit fogok tenni,az nem ide tartozik; hanem egyet tanultam abból, amit Jókait, képviselőtársam mondott, hogy az a legjobb szer. Azt mondta továbbá a t. képviselőtársam, hogy a budai szőlők mind kivesztek, kivéve Kerkápolyi egyetemi tanár úrét, az 8 szomszédjáét és egy parasztét, mert ezek jól mívelték szőlőjüket. Engedelmet kérek, de ez egészen más. Kerkápolyi Károly jól míveli szőlőjét, mert igen jól tudja a borok áráí s mert azt, a mit kér érte, meg is kapja. Az pedig, a ki a bort positive el tudja adni, miveltetheti jól a szőlőjét, védekezhetik is a phylloxera ellen, az alkalmazandó szert meg is fogja találni, de a ki nem tudja borát eladni, — mint én magam is, a ki egy pár ezer akóval disponálhatok; de még csak meg sem kérdezik, hogy hol a borom — az ezreket nem fektethet be a bortermelésbe, (ügy van! jobb s baloldalon.) Hogy pedig azt mi is elérjük, a mit Kerkapoly Károly elért, ahhoz nem mintapincze kell, hanem kell a hamisított borok gyártásának megtiltása ; (Helyedés) kell annak kimondása, hogy például 10 esztendőre a hamisított borok gyártása szigornan meg van tiltva. (Élénk helyeslés.) Van a magyarban annyi érzés, különösen abban, a kit érdekel, hogy egy bizonyos morális pressióval éljen azzal szemben, a ki neki kárt csinál. így például, mikor az uzsoráról volt szó, azt mondták, hogy ez mit sem fog használni; de mégis mi történt ? Az, hogy a közönség az uzsorától elfordul. Ha tehát meg lesz mondva, hogy a hamisítás igy és igy büntettetik, akkor nem kell a hamisítás constatálásárachemicus,mert a hamsitótmegfogja a közönség, mely ezen kérdésben is úgy fog eljárni, mint a hogy eljárt az uzsora kérdésében. (Helyeslés.) Remélem, hogy a minister ur ennek kimondásához, mint azt különben is kilátásba helyezte, annyival inkább hozzájárul, mert az ország ezt tőle méltán megkivánhatja. (Helyeslés.) Áttérek, t. ház ! a vizszabályozás kérdésére és Austriához való viszonyunkra. (Halljuk ! Halljuk!) A vizszabályozás kérdése a földmívelésügyi tárczához tartozik. Mikor a Tisza-szabályozás először megkezdődött s én a szabályozó bizottság elnöke voltam, volt cserencsém 9 millió forintot felvenni egy austriai pénzintézettől minden nagyobb protocolum, vagy hosszadalmas irkálás nélkül, csak egy közönséges meghatalmazás mellett. Akkor az volt az intentiónk, hogy a mit magunk tudunk fedezni, ezt azonnal, vagy a legrövidebb idő alatt fedezzük is. Akkor bennünket, tudniillik a birtokosokat megkérdeztek és épen a t. minister ur atyja ura volt az, ki ezt az igen helyes elvet követte. Azóta azonban ettől eltértek s a mai állapotokat a minister ur nyélbe nem ütheti, mert el van már puskaporozva ennek a lehetősége. (Nagy derültség.) Elment ezután megkérdezni az érdekelteket, elment vármegyéről vármegyére; az egyik szabályozási társaságtól a másikhoz s vitt 25*