Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-330
190 830. országos ülés február 10-én, hétfőn. 1890. hold szőlőre bizony egy pénzintézet sem fog adni. E szövetkezeteknek az volna a feladatuk, hogy egyszerre tétetnének meg minden munkát, egyszerre szüreteltetnének és boraikat egyformán kezeltetnék és azok számára egy firma alatt találnának piaczot. (Halljuk! Halljuk!) Ezeknek a szövetkezeteknek különös és kivételes előnyökben kellene részesülniük, nevezetesen meg kellene nekik adni a kisajátítási jogot, mert ha egy 100 holdas területen egyetlen egy gazda, a maga 1 holdnyi földjével megbicsakolja magát, az az egész munkát meghiúsíthatja és azt tökéletesen semmivé teheti, (Ugy van! Ugy van!) kz ily helyreállított szőlőknek legalább is 6 évre teljes adómentességet kellene biztosítani, mert hiszen ha 3 év múlva termőképes lesz beojtás utján, még akkor is másik 3 év kell, mely alatt a befektetett költségeket megkapja az illető gazda. És ha ez azután mind megvan, ha egyszer szőlőinket rendbehoztuk s azok újra termőképesek lettek, akkor előáll az utolsó kérdés, hogy ki veszi meg borainkat? Hiszen a mai világban már annyira elharapódzott a borhamisítás, hogy csak az nem hamisít, (Igás! Ugy van! szélső balfelől) aki a más világban hisz. Ennek meggátlása nélkül, a ki maga magának termel bort, okosan teszi, de a ki eladásra termel, soha pénzének kamatját megkapni nem fogja. Nagy veszély fenyegeti Magyarországot; száz millióról van szó. Ezt hanyagság, gondatlanság és saját magunk hibája által igen könnyen elveszthetjük, de a magunk igyekezete, a kormány segítsége és az általam megpendített eszméknek nálam okosabb, tapasztaltabb és gyakorlottabb emberek által való tovább fejlesztése utján ezt nemcsak megtarthatjuk, de meg is duplázhatjuk. (Helyeslés ) Bátor vagyok a t. kormánynak ezeket az általam megpendített eszméket becses figyelmébe ajánlani, indítványt a magam részéről ez évre semmi esetre sem teszek. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Zay Adolf jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon veszélyről, melyről előttem szólott t. képviselőtársam annyi ügybuzgalmat és tanulmányt mutatva, emlékezett meg, akarok én is, a ki egy tisztán s kiválóiag bortermelő vidék lakója és képviselője vagyok, szólni, akinek tehát igazán a közvetlenségnél fogva is módja és alkalmanyilt tapasztalatok szerzésére. Mindenekelőtt csak annyit yagyok bátor t. képviselőtársam előadására megjegyezni, hogy az az okoskodása, hogy a phylloxera elleni védekezés egyik főeszkeze a jó munka és a jó föld, egyike volt a phylloxera nagy elterjedése okainak. Midőn ezelőtt Magyarország szőlőtermelő vidékein legelőször jelentkezett a phylloxera, mi, én is — és hivatkozom Herman Ottó t. képviselőtársamra, ki a vészt legelőször ismertette—• kiléptünk, hogy a szőlősgazdákat figyelmeztessük a védekezésre s midőn reá mutattunk egyes pusztuló szőlőkre, sokszor az volt a válasz: pusztul az uram, mert nem jól mívelik; az én szőlőmet pusztítsa el! És nézte közönyösen szomszédja földjét, mert nem hitte, hogy az ő szőlőjét is el fogja pusztítani a phylloxera, ki annyi fáradtságot és költséget fordít szőlőjére és ugy állította elő, hogy csak a Paradicsomban lehet olyant látni. Jó munka, fáradtság 1 , mint mindenre a világon, a szőlőtermelésre is kell. De a phylloxera ellen az semmi, más eszközökhöz kell nyúlnunk ellene. Ki még ma is abban a tévhitben vigasztalja magát, hogy csupán jő munkával, kitartó fáradtsággal meg fogja védeni földiéit, azt csak sajnálni lehet. Ha a franczía nép pénzzel és munkával nem birta megtartani szőlejét a phylloxera ellen: mondjunk le arról az álomról, hogy mi majd bírjuk. Reá térek a t. minister ur előadására. Nem akarok a múltra nézve recriminatiókb i bocsátkozni. Én közvetlen szemlélíye voltam a vész különböző phasisának és a védekezésnek. Mi, Eger városában, még annak az elvnek sem hódoltunk, hogy várjunk mindent a kormánytól. Igyekeztünk a magunk lábán járni; alapítottunk amerikai szőlővesszőkkel való védekezésre iskolát. Kértük az állam támagatását is és a mennyiben lehetett, meg is kaptuk. Rendszereztünk egy nagy szólőtelepet, majdnem 30 katasztrális holdat, mindenre meghozta a város az áldozatot; tehát mi nem tartozunk azokhoz, kik mindent Hámtól várnak, de mégis működésünk közepette láttuk, hogy mi egyesek tehetetlenek vagyunk e vészszel szemben. Erre nagyobb erő és állami gondozás kell, ide egyesített erő szükséges, melyet létrehozni képesek nem vagyunk. Ha bírálat alá akarnám venni a kormány eddigi működését, keserű bírálatot kellene reá mondanom, de én reeriminatiókba, ismétlem, bocsátkozni nem kívánok. Egyet azonban a t. miminister ur figyelmébe kell ajánlanom és ez az, miután már a positiv védekezések annyira, a mennyire megállapított eszközei forognak fenn, igyekezzék a t. kormány az egyes irányokat képviselő szakközegek animositását mérsékelni és vessen véget azon tusának, mely a körül forog, vájjon az amerikai szőlővel vagy a szénkénegezésselvaló védekezés az, mely felkarolandó. Az ártott Magyarországnak legtöbbet, midőn a közegek versenyezve egymással egyik a másiknak nézetét lerontva, összeconfundálták a termelőt; midőn az amerikai termelővesszőket ajánló aszénkénegezést hirdette haszontalannak és czélra nem vezetőnek, ez viszont amazt. A közönség tehetetlenül állott és úgy járt, mint midőn a közegészségügyi törvény értelmében a kényszer-orvoslás alkalmaztatott a
