Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-329
829, országos ülés február 8án, szombaton. 1890. J69 maga is kijelentette, csak a kezdeményezés, a kísérletezés terén áll. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezen határozatlanság és méltóságos lassúság az oka, hogy a közvélemény már lemond a pusztulás meggátolhatásának reményéről és szőlőművelésünk tönkremegy. (Igoz! Ugy van! balfelől.) Hogy fogjon a szőlőbirtokos írjmíyelési rendszerhez, ha még a kormány sincs eziránt tisztában magával ? Már pedig a különben is tönkrejutott lakosság alig tudj a magát fentartani, nemhogy még költséges kísérletekre kidobni való pénze volna. (Ügy van! balfelöl.) kz emberi természetben rejlő lélektani igazság, hogy nagy csapások kétségbe ejtik az embert és ha mások ilyenkor erkölcsi s anyagi támogatásban nem részesítik, ugy nem tudván magán segíteni, elvész. Ha a kormány a rendelkezésére álló erkölcsi és vagyoni hatalommal nem pártfogolja kellőleg a szerencsétlen szőlőbirtokosokat, ugy azok tönkremennek s a haza elszegényedését siettetik. Mily jövő vár a bortermelésre, mivel fogja a kormány pótolni azokat a százezreket, sőt milliókat, melyeket az ország a szőlőmíveléssel nyert, midőn körülbelül 600.000 forinton felül van már most adóban leirva, mi magában véve 12,000.000 frt értékíí tőkének felel meg. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A kormány ezen pusztulással szemben mindeddig megfoghatlan tehetetlenséget tanúsított, ez is az egyik oka, hogy számtalan család megélhetési forrása apadt ki, még másrészről a kincstár bevétele is kevesbedvén, annak pótlására más alapot kellett megtámadni. Gróf Széchenyi István már a 30-as években mondotta, hogy a szőlő „kiaknázhatlan kincsbánya". Ennek a kincses bányának a tönkrejutásával szemben a kormánynak csak megmagyarázhatlan indolentiájáról győződtünk meg, míg a veszély tovaterjedésének meggátlására édes keveset tett. Történt-e megfelelő intézkedés, hogy azon fontosága a nemzetgazdaságnak az ország vagyoni forrásául fentartassék ? Bizonyára nem. Mert a hol a kormány a nemzet fiainak nem nyújt elegendő eszközt arra, hogy a szőlő új mívelési rendszerét meghonosíthassák, de még csak arra sem, hogy a legalkalmasabbat megismerjék, ott a kormány nem a nemzet érdekében járt el. A minister ur volt oly szives e tárgyban programmot kifejteni, ezzel szemben azonban bátor leszek figyelmét egyes körülményekre felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen a Tokaj Hegyalja vidék lakossága, tudomásom szerint, állami segélyben nem részesül, pedig e nélkül a szőlőtermelés érdekében, a mostani körülmények KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. és megélhetési küzdelmek között a legjobb akarat mellett sem tehet semmit. Mig egyes iparágak meghonosítására milliókat áldozunk, addig egy elsőrangú közgazdasági tényezőnek, a nemzet egyik közkincsének megmentésénél a takarékosság elve alkalmaztatik a legszigorúbban Hazánk történelme szerint, midőn a tatárok pusztításai a Hegyalja egy részét tönkretette, csakis országos segélylyel lehetett újból beépíteni s ha Szeged városa s egyéb elemi csapások által sújtott községek kiérdemelték az ország részvétet, az ország nagymérvű segélyét, kétszeresen megérdemli azt a mintegy 50.000 tősgyökeres magyarsággal most már végpusztulásnak indult Tokaj-Hegyalj a. Nincs gondoskodás arról, hogy a lakosság ezen gyökeres bajait olcsó, esetleg kamat nélküli kölcsönökkel orvosolhassa, például a bankoknál az államnak kellene jót állani a szőlőbirtosokért az esetben, ha a kölcsön a szőlőmívelésre fordittatik, vagy egyéb módon intézkedni. Az amerikai szőlővessző termelése minden községben mintatelepek volnának létesítendők. Francziaország példájára minden borsddéken ojtó iskolákat kellene felállítani. (Helyeslés a baloldalon.) Az egyes talajtelepeket ingyen vegyelemeztetni kellene. A szénkéneg árát még jobban le kellene szállítani; a hol a szegénység nagy, ingyen kellene kiszolgáltatni és arról kellene gondoskodni, hogy az eddigieknél jobb gyártmányt kapjanak a szőlőbirtokosok és ne kelljen a külföld drága termékét igénybe venni. Hosszabb időtartamra kellene az inficiált és művelés alatt levő szőlőknek adómentességét biztosítani nem pedig csak 6, illetőleg 10 évre, a mint ezt az 1883: XVIII. törvényczikk 9. pontja elrendeli. Hozassék a viszonyoknak megfelelő helyrendőrségi törvény, mely által azon új miveléssel foglalkozó szőlőbirtokosok érdekei kellőleg megvédve legyenek. Rendeztessék különösen a Hegyalján divó úgynevezett factor-intézmény, hogy az e körüli visszaélések megszüntessenek. Továbbá helyes volna jutalomadással a szőlőmívelésre serkenteni, a mint az Francziaországban is van. Pedig megérdemelné a lakosság, hogy helyzetének javítása, különösen ezen adóalap és az ország bortermelésének fentartására a kormány nagyobb figyelmet fordítson. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Mert hiszen csak az az ország lehet boldog, hol legkevesebb a szegény ember és azért oly kormányintézkedések, melyek a nemzet erejének gyarapítására kellő hatással nincsenek és a nemzet életerejének gyökerét fejleszteni nem alkalmasak, az ily intézkedések üdvös eredményt nem hozhatnak, A kormánynak intézkedni kellene a szőlőipar