Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-329

829. országos ülés február 8 án, szombaton. 1890. 165 kormányzati ág sem ezen országban és hogy az erre szükséges költségeket ez a ház mindenkor készséggel megszavazta. Ma már nincs ember Magyarországon, a ki nem volna kész tetemes áldozatokat hozni oly czélból, hogy Magyarország foldmívelési érdekei a kormányzatban is oly súlyt találjanak, mint a minővel a földmívelés érdekei a társadalmi és közgazdasági téren valóban bírnak. Vállyi Árpád t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában, a melylyeí a budget megszavazását megtagadta, fektetvén e megtagadást a bizalom hiányára, maga sem mondta sem túlságosaknak, sem feleslegeseknek a kért kiadásokat, sőt beismerte azt, hogy még ő maga is hajlandó nagyobb áldozatokra. Az áldozatkészség növelte tehát e tárczát ily nagyra, mert méltóztassék csak visszaemlékezni, midőn Gorove István a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium vezetését átvette, a közlekedési ügyek némely ágán kivül Magyarország összes közgazdasági érdekei ezen ministerium köré voltak csoportosulva és ezen ministeriumnak csak egy kis zugát, egy kis alosztályát foglalták el a foldmívelési érdekekkel foglalkozó ügyek és osztályok. Az első években a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister számára kért hiteleknek csak egy kis része volt az, mely a földmívelés érdekére szánt kiadásokra fordíttatott és ugy tudom, hogy maga Gorove soha sem iparkodott azon, hogy e kiadásokat szaporítsa, mert mint a ministerium átvételekor mondott programszerű beszédében hangsúlyozta, hogy a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium feladatát inkább abban kereste, hogy Magyarország foldmívelési érdekei kormányzati képviselést nyerjenek s inkább abban, hogy megegyengesse az utakat és módokat a földmívelésseli foglalkozás jövedelmezővé tételére, semmint abban, hogy a detail kérdésekkel foglalkozzék, melyeket azonban szintén nem mellőzött, de a melyeknek előre vitelét az állam felügyelete alatt álló, hanem a ministerium keretén kivül levő intézményektől várta ; ámbár Gorove meglehetős jó közgazdasági érzékkel birt és hatáskörét épen nem kívánta csökkenteni és befolyást kért és nyert is számos oly ügyre, melyek nem tisztán tárczája körében kezeltettek, de a melyeknek mikénti elintézése a foldmívelési ügyek elintézésére fontossággal lehettek, így befolyást nyert az állami erdők kezelésébe, melyek nem tartoztak ugyan az ő hatásköre alá; befolyást nyert a szeszipar-politikára, dohánytermelésre. Azóta természetesen változtak a viszonyok, multak az éyek Magyarországon, a váltakozó kormányok nem követték azon politikát, melyet Gorove inaugurált, de én azt hiszem, t. ház, hogy az utánna következő összes ministerek közt nem yolt egy sem, a kinek lett volna határozott és megállapított közgazdasági politikája, legalább egytől sem halottunk e házban oly nyilatkozatot, melyet annak elfogadhatnánk. A mezőgazdasággal foglalkozó közönség érezte azt, hogy a mezőgazdasággal való foglalkozás nem hogy jövedelmezőbbé vált volna, hanem napról-napra kevésbé jövedelmező lett. Mindenki a kormánynál kereste a segélyt, mert általános volt az érzés, hogy a legnagyobb kárt, a legnagyobb hátrányt mégis a kormány okozta az által, hogy az osztrák örökös tartományokkal kötött s két izben megújított vám- és kereskedelmi szerződésben a földmívelés érdekei figyelmen kivül hagyattak és akkor a helyett, hogy a ministerium vezetésében keresték volna a bajnak okát, mindig a ministerium szerkezetét mondták rossznak és annak javítására törekedtek, könnyebbnek találták azt mondani, hogy ilyen ministerium nem fungálhat jól, mint bevallani azt, hogy bizony gyenge volt a vezetés s már 12 évvel ezelőtt kezdték pengetni a külön foldmívelési ministerium eszméjét, a mely ma már tényleg meg is valósult. Ha ily körülmények között azután visszagondolunk azokra a nagy és igen fontos kormányzati ágakra, a melyek e brancheról lemetszve lettek s hogy átmentek a vámügy, posta-, távirda-ügy, az iparés kereskedelmi ügyek, bányaügyek a kereskedelmi ministeriumba s ha veszszük, hogy ezek daczára a kis magból mégis mily terebélyfává fejlődött a ministerium : akkor kapjuk egész képét annak az áldozatkészségnek, a melyet ugy a ház, mint a nemzet kifejtett akkor, mikor ez ügyekre folyton több és több kiadást, folyton nagyobb áldozatokat hozni hajlandó volt és készségesen megszavazott. Ha ezzel szemben már most megnézzük a ministerium képét, azt várnók, hogy egy kész kormányzati apparátussal rendelkezzék és e helyett nem találunk benne mást, mint nagy kísérleti állomást. Olyan az a ministerium, mint egy jól fűtött s szerkesztett locomobil, a melyből kivették a kerekeket. Legnagyobb és legfőbb kormányzati ágaira nézye nem bir eszközökkel, (Halljuk! Halljuk! balfelől) a közönséggel nincs érintkezése, intentióit végrehajtani nincs mivel. A földmívelésnek nagy, mondhatnám óriási mezőin nem is gazdálkodik, (Halljuk! Halljuk! balfelöl) a dohányügyre, a dohánymívelés mikéntjére a ministeriumnak egyáltalában nincs befolyása, az nem ő általa intéztetik. Továbbá, hogy még egyet említsek, a czukorrépa-gyárak felállítása teljesen a ministerium befolyása nélkül a pénzügyministerium közvetlen közreműködésével létesíttetik s hogy a szesziparpolitikánál a földmívelés érdekei mennyire és mily mértékben lettek figyelembe véve, áztat.ház földművelő tagjai mindnyájan érezhetik. A foldmívelési ministerium tehát teljesen elvesztette közgazdasági jellegét és én azt hiszem, hogy a vámügyek átadása és különösen az ipar-