Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-329
529. országos ülés február 8-án. szombaton. 1890. 1 g3 minister ur költségvetésében ezen emberek részére pótlékokról, tisztességes fizetésről van gondoskodva, azzal az indokolással, hogy teljesíthessék hivatalukat és ekkor csak elvárhatják a kereskedőkés a nép, hogy egy állami tisztviselő, a ki fizetését húzza, lelkiismeretesen is végezze teendőit. Azon többrendbeli intézkedés között, melyeket az igen t. minister ur a száj- és körömfájás tovább terjedésének megakadályozására tett, van egy körrendelet is,mely szerint minden egyes sertés szállítására engedély kérendő. Nagyon helyesen, igen szép és üdvös intézkedés, de engedje meg a t. minister ur, hogy az ezen rendeletben foglalt intézkedés ellen egy súlyos, de talán jogos és indokolt kifogást tegyek. Mit mond, t. ház, ez a rendelet? (Olvassa): „1. Sertések az ország területéről a kőbányai piaczra csakis vasúton és kizárólag külön engedélyek alapján szállíthatók. 2. Ily engedélyek csakis oly egészséges sertésekre adatnak ki, melyek a folyamodvány kelte előtt tiz nappal hatósági állatorvos által megvizsgáltattak és egészségesnek találtattak. Az apróbb részletekben összeszedett sertések szállítására irányzott folyamodványokban az is igazolandó, hogy azok az említett állatorvosi vizsgálatot megelőzőleg legalább 30 napon át állandóan ugyanegy falkában és egy helyen együtt tartattak. 4. A sertések Kőbányán külön rakodóban rakatnak le és újból darabonkint megvizsgáltatnak. Ha a ragadós száj-, illetve a körömfájás ezen vizsgálatnál csak egy darab sertésen is megállapíttatik, az egész, bár több kocsirakományból álló szállítmány a feladó költségére haladék nélkül és feltétlenül visszaküldendő a feladási állomásra. " így theoriában, ismétlem, igen szép és üdvös ez a rendelet, de ennek végrehajtása igen keserű a népre, a kereskedőre. Az intentio a ragályos betegség tovább terjedésének megakadályozása, sőt lehet, megszüntetése; de hogyan gondolja azt a t. minister ur? Lehetséges e az, hogy ily összeszedettsertéseket 8, 6, 5 darabonkint egy csapatba egyesítsenek, igy harmincz napig eltartsák és 30 nap múlva vizsgáltassák meg állatorvos által ? Nem lehetséges az, t. ház. Nem akarok tovább bizonyítani, de a tények mutatják szemlátomást, hogy a múlt év deczember 1 -e óta, a mikor ez a rendelet életbelépett, polgár sertést csak úgy adhatott el, ha az állatorvost megvesztegette, máskép nem. Azt mondja továbbá, hogy az engedély a szállításra keltétől számítva 10 napig érvényes. Mi történik már most, t. ház? Ha valaki sertést akar szállítani, először is hivja az állatorvost, a ki két nap alatt kijöhet; ez folyamodik a ministe- I riumhoz engedélyéit; a ministerhiintól 8 nap alatt visszajön az alispánhoz, innen megy aztán a szolgabíróhoz, ez elküldi az állatorvosnak és végre ez átadja az illető félnek. Ha mindebben a ceremóniában csak egy napnyi késedelem áll be, nem is az ő hibája folytán, akkor ismét újra kezdheti az egész ceremóniát. Hát, t. ház, ez a kereskedelmet legalább is nehezíti, sőt idővel, ha e rendelet fentartatik, tönkre is fogja azt tenni, mert a nép annak a zaklatásnak, melynek ma van kitéve, még soha sem volt. Ha már a sertéshizlalást kitelepítették, ha már megállapították, hogy 4—10 darabot hizlalhasson, most legalább ne akarják azt, hogy a sertéseket el se adhassa. De mit mond a végén ez a rendelet, t. ház ? Ha a lerakásnál az illető helyen, a hova a szállítmány érkezik, csak egy köröm- vagy szájfájós találtatik, az egész szállítmány, ha mindjárt több kocsiból áll is, visszaküldendő a feladási állomásra az illető kárára és veszteségére. Még csak azt kellett volna hozzátenni, hogy a kinek ez nem tetszik, az menjen Amerikába! (Ügy van! balfelöl.) Ha már Kőbányán egy pár ezer sertés van, mely körömfájásban szenved és a mely külön elzárt helyen tartatik, az, hogy ha 3 — 400 darab ide megérkezik és ezek között egy darab van, mely beteges, hogy e miatt valamennyi az illetőnek egy pár ezer forint kárával visszaszállittassékoda, a honnan jött, engedelmet kérek, ezt legalább is képtelenségnek tartom. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső balfelől.) Megvallom, t. ház, hogy ha valaki a nép és kereskedelem tönkretételére szándékosan akart volna egy rendeletet fogalmazni, aztjobban nem is fogalmazhatta volna. Én nem tételezem ezt fel a t. minister úrról s azt sem tudom, hogy ki van körülötte, a ki neki ilyen informatiókat és tanácsokat ad, de egyet azonban én ajánlok a t. minister urnak s ez az, hogy ha máskor ilyen rendeletet kibocsát, söpörtes?e el maga körül azon bureaucraticus tintanyaló személyeket s adja ki rendeletét egy pár szakember, nagykereskedő meghallgatásával, mert akkor a czélt el fogja érni s nem lesz kitéve annak, hogy ilyen kegyetlen és mostoha rendeletet kiadjon, a mely tisztán a kereskedelmet tönkre tegye. (Helyesléi balfelől.) Hozzájárul a kereskedelem és mezőgazdaság tönkretételéhez még egy másik nagy, súlyos és reánk nézve határozottan fontos körülmény és ez kereskedelmi és vámszerződésünk és vámpolitikánk. Én ez alkalommal ezen mondhatnám, valóban szerencsétlen vámpolitikával foglalkozni nem akarok. Várakozó álláspontra helyezkedem és ha látom, hogy a t. minister ur csak annyit törődik vele, mint elődje s nem többet — a mit azonban nem tételezek fel róla — akkor egy alkalommal bátor leszek hozzászólni, ámbár, megvallom, elvár21*
