Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-328
uár 7-én, pénteken. 1800. 144 828. országos ülés febr; mívelésügyi ministerium tegyen, holott pedig a közönségnek magának lett volna kötelessége az, hogy kísérleteket tegyen. (Igaz! ügy van! szélső halfelöl.) Felhozta a t. minister ur a szénkénegezést és őszintén mondva, nem igen szeretem, hogy annak oly nagy horderőt tulajdonított. Előre is kijelentem, hogy én a szénkénegezést, mint palliativ eszközt határozottan helyeslem ós elfogadom; de csak is mint palliativ eszközt s radicalis gyökeres segítségül a legnagyobb képtelenségnek tartom. (Igaz! ügy van! szélső baloldalon.) Képtelenségnek tartom pedig azért, mert a szénkénegezés által gyérittetik ugyan a phylloxera, de annak évenkinti használata által a növény is gyöngittetik s habár azt kétségtelennek tartom, hogy a szénkénegezést 10—20 évig elbírja, de már azt nem fogadhatom el, hogy örökké igy maradjon. Ha tehát arról van szó, hogy azok a szőlők fentarthassanak bizonyos ideig, például addig, mig hatályosabb intézkedések történhetnek, vagy a szőllők gyökeresen átváltoztattassanak, a szénkénegezést e czélra feltétlenül helyesnek tartom, de radicalis orvosszerül el nem ismerhetem. Megerősített engem ezen feltevésemben a tapasztalás, melyet Francziaországban tettem, mi kor ott ezt a kérdést tanulmányoztam. Csak egy példát hozok fel, mely a dolog természeténél fogva meg nem czáfolható. (Halljuk! Halljuk!) Francziaországban a Herault depaitement volt legelőször a phylloxera invasiónak kitéve. Hosszas lenne az Összes statisticai adatokat felsorolnom; röviden csak azt említem fel, hogy abban a departementben 1880-ban volt 85.000 hektár európai ültetvény és csak 2.000 amerikai, mig már 1888-ban volt 105.000 hektár amerikai és 5.000 hektár európai ültetvény. Mit mutat ez? Azt mutatja, hogy ha szénkénegezés gyökeres orvoslást nyújtott volna, ott azon a par exeellence bortermelő vidéken bizonyosan nem hagyták volna tönkremenni az európai ültetvényeket, hanem szénkénegezéssel fentartották volna. Tehát, hogy átmentek az amerikai ültetvényekre, ez azt mutatja, hogy sokkal több hasznot vártak az amerikai ültetvényekből, mint az európaiakból. ÉB, t. képviselőház, bármely szomorú is az a kijelentés, a melyet temii szándékozom, mégis azt mondom határozottan, hogy Magyarország szőlőszetének védelme egyedül a homok. Ez nem azt jelenti — a mint előbb is már bátor voltam kifejezni — hogy azért hagyjunk fel minden kísérlettel, hogy ne próbálkozzunk meg az amerikai fajokkal, hogy ne próbálkozzunk meg a szénkénegezéssel; hanem azt, hogy Magyarországon egészen más alapokra kell fektetni a szőlőtermelést, mint azt eddig tették; ez nekem határozott, szent meggyőződésem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az amerikai szőlőkre nézve is bátor leszek egyet-mást elmondani és ez az, hogy én erről a helyről körülbelül 10 esztendő óta voltam bátor ajánlani azt, hogy Magyarország számtalan borvidékére küldessenek kísérletezés végett amerikai szőlővesszők, hogy melyik faj mily körülmények, mily viszonyok között mutatkozik ellenállónak a phylloxera ellen. Sajnálatomra kénytelen vagyok constatálni, hogy habár azt az el őbbéni minister ur is belátta és azt hiszem, attól a mostani minister ur sem idegenkedik, lépések ez irányban még sem történtek. Pedig addig, mig kisérletezós nélkül hagyjuk, hogy melyik borvidék, melyik amerikai szőlővesszőt fogadja el, hiába dolgozunk mi az amerikai szőlővel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek, t. képviselőház, a homoki szőlő kérdésére is. Mikor azon szép telep Kecskeméten felállíttatott, minden szőlőművelő örömmel volt eltelve azért, hogy ott olyan szőiőtelep létesíttetett, a melyikről mintegy példát lehet venni és útmutatást arra nézve, hogy mikép járjanak el. Természetszerű, hogy ha Magyarország borászatát figyelemmel kisérték volna — értem a minisreteket és azok szakközegeit — az lett volna kötelességük, hogy miután ott egy nagy szőlőtelep különböző amerikai szőlőfajokkal van betelepítve, már csak a tudomány szempontjából is, a gyakorlatiasság szempontjából pedig még mkább azon szőlőfaj oknak a borait mind valahova el kellett volna tenni kezelés végett, hogy a közönség lássa, melyik faj milyen bort ad és ekként okulhasson. Sajnálatomra ez nem történt. Most már 4 — 5 éve áll a szőlőtelep és borai eddig mindig el lettek adva. Egyszer tudom, magam mentettem meg egy amerikai borfajt, hogy azt mondtam az ott levő igazgatón.ik, hogy a magam költségére megtartom ezt az amerikai borfajt, hogy magam láthassam és stúdiumul használhassam. A mire azután ezen pressióra nem volt szükség, mert néhány ember a ministeriumban belátta és néhány fajt a kecskeméti szőlőtelepen iskoláztatott, a többit nem. Akkor a t. volt államtitkár, Matlekovics ur azt mondta, hogy ezt azért nem lehet tenni, mert legalább 100 000 forintba kerülne ott egy pincze épitése. Ez egy oly gyermekes állítás volt, melyet nagyon sajnálok a volt t. államtitkár ur részéről; mert hiszen ott volt a mintapincze, melyben kezelés végett a ménesi állami szőlőtelep borai is elhelyeztettek, az már nem tett volna különbséget, hogy ha a kecskeméti szőlőtelep borai is kezelés végett ott elhelyeztettek volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miután már a volt t. államtitkár úrról megemlékeztem, hogy mit mondott, még egy fontos mondását is bátor leszek felhozni, a mit én magam részéről, ha csakugyan igy történt, örömmel üdvözlök és helyesnek tartok. Tudniillik aző jellemzése a ministerekről általában — mert ide vág,
