Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-327

Igűj 82Í. országos ülés február 6>án, csütörtökön. 1890. szerint a hírlapokban megjelent a t. minister ur tervezete, a mely eddig sehonnan desavouálva nem volt. A „Budapesti Hírlap" közölte a királyi táblák decentralisatióját. (Derültség jobbfelöl.) Én erre nézve többet nem jegyzek meg. A mi már most, t. ház, azt illeti, hogy vájjon azon modor, a melyet én használtam, feljogosította-e a t. igazságügyminister urat s épen specialiter Szilágyi Dezső urat arra, hogy velem szemben oly modorban használjon visszautasító kifejezéseket, mint a mint ő tette, méltóztassanak megengedni, hogy a t. minister urnak teljesen analóg esetben mondott beszédjéből csak néhány passust idézek. (Halljuk! Halljuk!) Előre kijelentem, hogy ezek nem a legerősebb kifejezések, melyeket a t. minister ur annak idején egy köztiszteletben álló igazságügyminister: Pauler Tivadar ellen használni szokott; de felhozom ezeket azért, mert teljesen analóg az eset a tekintetben, hogy törvényszéki kérdésről, székhely-kérdésről, korteskedésről és arról van szó, hogy be nem vallott czélokat szabad-e a ministernek imputálni, igen vagy nem ? A jászberényi törvényszék áthelyezése kérdéséhen 1884. évi február 15-én Szilágyi Dezső, a jelenlegi t. igazságügyminister — akkor ellenzéki képviselő ur—szó szerint ezeket mondotta: „Hiszen a t. igazságügyminister úrtól nem is arra nézve vártunk volna felvilágosítást, hogy vájjon mi az igazságügyi állapot, mi az ország érdeke ezen kérdésben, mert a t. igazságügyminister ur megmondta, hogy az ő felfogása szerint az ország érdeke az lett voloa, ha megszüntettetik ugy a jászberényi, mint a karczagi és állíttatik fel egyedül Szolnokon, a megye Székhelyén egy nagyobb törvényszék. De akkor azt kérdem, miért ezen csavargó politika". Én, t. ház, csak annyit mondtam „kortes politika". (Élénk derültség a szélső balon.) Aztán igy folytatja: „A magyarázat igen egyszerű. Az, hogy nem merték a szolnoki törvényszék ügyét egyedül a jászberényi és karczagi ellenében szavazás alá bocsátani, hanem összekötötték egy perezre a jászberényivel, hogy mindazon szavazatokat megnyerjék", persze nem korteskedésből, (Élénk derültség a szélső balon) „melyek a szolnoki uj törvényszékre és a jászberényire egyesíthetők. Mikor azután megtörtént, akkor külön akarják választani Jászberényt Szolnoktól, hogy — bocsánat e triviális kifejezésért — annak már most egyedül szegessék nyaka és igy aztán kerülő utón oda jussanak, a mit egyenesen, nyíltan nem mert az igazságügyi minister ur megmondani". Ezt mondotta, t. ház, Szilágyi Dezső ur Pauler igazságügyminister urnak és végül még szemére hányja: „Lehet-e ezt olyannak tekinteni, mint a mi a ház tanácskozásainak és határozatainak méltóságát és tekintélyét emeli?" Örvendek t. ház, hogy a minister ur engem Paulerrel egy sorsban részesített. Most még csak azt jegyzem meg, hogy mit mondott akkor erre a most nevető ministerelnök ur, Tisza Kálmán? (Nagy derültség a szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk! Olvassa) : „Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! En azért kérek egy pár perez türelmet, mert reflectálnom kell Szilágyi Dezső t. képviselő urnak észrevételeire, talán mondhatnám vádjaira. Én e kifejezést határozottan visszautasítom. A kormány által követett eljárás" — most már ő jön a minister ur eljárásának magyarázatára — „mindenkinek, ellenzéknek és kormánynak megengedett mód; nyíltan kimondatott minden — „mások" — kik voltak azok a mások, a t. minister ur eltalálja (Derültség a szélső baloldalon) •— „nem szokták kimondani, midőn a vidéki" — vidéki (Derültség a szélsőbalon) — „érdekek alapján egymással kiegyeznek". Nem szándékozom ehhez egy szót sem fűzni, t. ház ; méltóztassék egyszerűen megítélni, volt-e oka Szilágyi Dezső igazságyminister urnak épen azon beszédemmel szemben, a melyben minden érdemét a legobjectirebben igyekeztem kiemelni, mondom, volt-e épen ő neki oka az általam használt kifejezéssel szemben azt a modort tanúsítani, melyet tényleg tanúsított ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Felteszem, hogy az előttem szólott képviselő ur akkori beszédemet szórói-szóra olvasta fel. Egy különbség mégis van: talán én azt mégsem mondtam el oly nyomatékosan és oly taglejtésekkel, mint ő. (Élénk derültség jobbfelöl.) Polónyi Géza: Sokkal nyomatékosabban. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Második megjegyzésem az, hogy én ezt ugyan éles vitatkozási modornak tartom, de tökéletesen parlamentarisnak. (Felkiáltások a szélső baloldalról : „csavargópolitika!") Azt a kifejezést is, hogy „csavargó politika" és mindjárt megmondom, hogy miért ? Lukáts Gyula: Tisza Kálmán is annak tartotta ? Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ugyan ne törje más helyett a fejét! (Derültség jőbbfelöl.) Ha a képviselő ur vagy bárki egy már előterjesztett és indokolt javaslatot igy vesz bírálat alá, akkor azt mondom, hogy a vitatkozás éles, de teljesen parlamentaris és ha a javaslat tőlem származik, igyekszem azt erőmtől kitelhetőleg viszonozni. De a képviselő ur eljárása és az én eljárásom közt az a nagy különbség van, hogy a képi viselő ur be sem várta javaslatomat, (Ugy van! I Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon) nem ! is ismerte annak indokolását, hanem supponált egy