Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-326
122 32fi. országos ülés február 5-én 5 szerdán. Í8D0. abban áll, hogy én az esküdtbíróság intézményének behozatalánál két nagy politikai és igazságügyi szempontot Magyarországon minden körülmények között feltétlenül megóvandónak tartok. Az egyik az, hogy az eddigi igazságügyi kormányok fáradozása folytán elértünk egy bizonyos eredményt a körül, hogy az állami bíróságoknál mindenütt és kivétel nélkül a bíráskodás, a tárgyalás az állam nyelvén történik és én részemről azt, hogy ez az eredmény veszélyeztessék, vagy csak csorbulást szenvedjen az országnak kisebb vagy nagyobb köreiben, még az esküdtbirósági intézmény árán sem fogadnám el. (Élénk helyeslés jőbbfelöl.) Pedig, t. ház, én magam sokszor láttam és pedig ott láttam .íz esküdtszék intézményét, a hol az a legnagyobb erejében és ennélfogva legbizalmatgerjesztőbben fejlett ki. De egy bizonyos: az esküdtszéki intézmény jó hatásához az is — mondom, „is" — nélkülözhetlen kellék, hogy az esküdt a tárgyalás nyelvét, a vád és védelem előterjesztését, a bírónak reassumtióját, a bírónak tanításait és utasításait jól értse. (Élénk helyeslés jobbfélől) A hol ez koczkáztatva van, ott az esküdtszéki intézmény sikerének egyik lényeges feltételétől van megfosztva. (Igaz! Ügy van! jobhfelöl.) A másik pedig az, hogy ezen intézményhez való bizalom, mert annak egyik gyökere és egyik semmivel nem pótolható jó hatása az, hogy a büntetőjogi igazságszolgáltatáshoz, a hol az intézmény sikerül, a bizalmat nagyban emeli, a büntető igazságszolgáltatás tényeit a nép meggyőződéséhez és lelkiismeretéhez sokkal közelebb hozza és összhangba hozza. De ennek lényeges feltétele megint az, hogy az esküdtbiráskodás ne szoríttassák a polgároknak egy kis körére, ne mondassék az, hogy tisztán nemzetiségi vagy egyéb különbségek bizonyos törvényszéki teriileteken a polgárok legnagyobb részét kizárják ebből a lehetőségből; mert mihelyt az egy igen kis kisebbségnek bíráskodásává válik a nagy többség felett, már fennállásának iránta való bizalomnak egyik leglényegesebb alapját nélkülözi. (Élénk helyeslés jobífelől.) Ez igy van. És legyen szabad még hozzátennem ezt az egyet, t. ház, hogy ezt a teher szempontjából is kell tekintetbe venni, mert mig csak sajtó-esküdtszékről van szó, addig én megengedem, hogy inkább ennek a politikai jognak szebb, kecsegtetőbb oldala r az, a mely előtérbe lép; de a mely pillanatban a büntető ügyeknek mégis egy tetemes körére tehozatik, ebből teher és pedig igen súlyos és oly teher lesz, mely alól magát kivonni senkinek sem szabad, a ki a minősítettek sorába esik. Mig tehát — nemcsak azon oldalról nézye a dolgot —• óvakodnunk kell egyrészről attól, hogy az eskiidtszéki intézmény egy csekély kisebbség előjoga színében tűnjék fel egyes törvényszéki területeken; másrészről arra is kell törekedni, hogy e teherben azok, kik a qualiíicatio körébe esnek, egyenesen és általánosan részt vegyenek és az egyes törvényszéki területeken ne egy csekély kisebbség esttleg elviselhetlenné váló terhét képezze. Ez az, a miért, mint mondom, érlelt meggyőződésem az — a mely meggyőződésem e pillanatban természetesen tisztán theoreticus-—hogy egyetemesen, a magyar állam egész területére az esküdtszéki bíróság már csak ezen döntő oknál fogva sem hozható be. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Természetesen nincsen kizárva ezzel az államteriilet egyrészén való behozatal. Engedje meg a t, ház, hogy ne kössem meg most magamat a tekintetben, hogy mit fogok e kérdésben annak idején a t. háznak javasolni, de bármit is fogok a t. háznak és a törvényhozásnak javaslatba hozni, mindig módja lesz választani kettő közt,hogy mit tart előbbrevaíónak: (Bálijuk!) azt-e, hogy az esküdtszéki intézmény az ország területének egy részén hozassék be és ez által, nem tagadom, kétségtelenül egy bizonyos anomália teremtessék ; vagy azt tartja-e előbbrevaíónak és elkerülendőnek, hogy mert az esküdtszéki intézményt általánosan behozni nem lehet, mégis kár volna azt az ország egész területén feláldozni. A törvényhozás bölcsesége azon helyzetben lesz, hogy a büntető perrendtartás előterjesztésekor határozhat e kérdés felett, midőn az minden oldalról meg lesz világítva. Ez az, t. ház, a mit a büntető eljárás körében követendő eljárásomra nézve kötelességemnek tartottam a t. háznak elmondani. (Helyeslés jobbfelöl.) Minthogy épen büntető ügyekről van szó. legyen szabad ezzel kapcsolatban Varasdy t. képviselőtársamnak kérdésére is megfelelnem, a mely a jövedéki kihágások tárgyában követendő eljárás codificatiójára vonatkozik. A közadók kezeléséről szóló 1883 :XL1V. törvényczikk 11.0 §-a felhatalmazta az igazságügyministert és a pénzügyministert arra, hogy a jövedéki kihágásoknak nem anyagi részét, hanem az eljárást szabályozza. Ez munkában van, még pedig a pénzügyministerium közegei körében és miután ez felhatalmazás, tehát rendelet útján fog létesíttetni, talán nem hosszú idő választ el bennünket attól, a midőn az — a magam részéről is, tüzetes vizsgálat alá véve — kibocsátható lesz; de azt méltóztatnak megengedni, hogy most ngy a pénzügyministerium közegei egy rendkívül nagy és haladékot nem tűrő reformmal, tudniillik a regale megváltás végrehajtásával vannak igen nagy mértékben elfoglalva, másrészről azon erők is, a kik hálásan elismerem, önfeláldozással és buzgalommal az én vezetésem alatt működnek, igazán el vannak foglalva, ugy, hogy ha ebben haladék történik, ezt — ugy gondolom— a t. ház kimenthetőnek fogja tartani, (Általános helyeslés.)
