Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-326

326. országos ülés február 5-én, szerdán. 1890. 119 térni. S lehetetlen azt mondani, hogy pl. a törvénytelen gyermekeknek örökösödési jog biztosíttatik, a nélkül, hogy a törvénytelen gyermekek jogviszonya a családban az anyához, az anyának felmenő és lemenő, sőt oldalrokonaihoz, sőt tovább megyek, a törvénytelen apához és annak rokonaihoz bizonyos egységesen átgondolt és eldöntött alapelvekkel szabályozva legyen. Mert csak töredékesen, örökösödési jogi következményeiben karolni fel a kérdést, rokonnak tekinteni az öröklés szempontjából azokat, kik a családi jogban, t. i. kölcsönös tartás, törvényes gyámság s egyéb tekintetben rokonoknak nem tekintetnek: ez uraim, oly fonák eljárás volna, mely az összes családjogi viszonyokat megrendítené akkor, midőn azoknak egy kikapott következését akarjuk öröklés szempontjából szabályozni. Legyen szabad most megmondanom, t. ház, azt a véggondolatot, mi oka annak, hogy a családjog az a prius, a hol az alapelvek eldőlnek s miért vannak megvonva az örökösödési jogban a következmények. (Halljuk! Halljuk!) A családi jogban kell mindazon jogpolitikai, ethicai és társadalmi szempontoknak érvényesülniük, melyek pl. a házastársak egymás iránti helyzetére, a törvénytelen gyermekek helyzetének nagy társadalmi problémájára nézve a törvényhozás által elfogadtatnak. Nem szabad e kérdéseket a centrumokból kivonni és csak öröklés szempontjából contemplatio tárgyává tenni, abba az alternatívába hozni a törvényhozást, hogy elhamarkodjon valamit, pusztán örökösödési szempontból tekintve azt, vagy pedig ha a családjog megalkotásánál később más meggyőződésre jut, felbontsa azt, a mit állandóan meg akart alapítani. (Elénk helyeslés.) E pillanatban már az idő röyidsége miatt is arra kérem a t. házat, mentsen fel attól, hogy ez alapgondolatból s e fonalon át átfussam az egész örökösödési jogot és kimutassam, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy csak a házassági vagyon függ össze szükségképen az örökségi joggal s hogy kimutassam, hogy az örökbefogadás, az összes rokonsági viszonyok s közvetve a gyámsági és a gondnoksági viszonyok, a törvénytelen gyermekek problémája a maga teljes egészében, sőt maga a házassági jog is, ez a legzavarosabb és az eddigi alapokon a legjavíthatatlanabb része összes jogrendszerünknek, (Úgy van!) hogy mindez, mondom a prius képezi, ha maradandó alkotást akarunk a magánjog terén. (Élénk helyeslés.)Pedig ha megengedem azt, hogy a jog más terein, más irányzataiban lehet valamit a körülmények nyomása alatt elviselni: magánjogi kérdésekben, e kényes és rendkívüli horderejű jogviszonyokra nézve ezt határozottan kétségbe kell vonnom. Mert a jognak minden része között a magánjog az, melynek codificatiójánál a legnagyobb állandóságra van szükség, hol semminemű elhamarkodás, semminemű télig meggondolt eldöntése egészükben összecombinálandó és eldöntendő kérdéseknek a helyes jogalkotás módszeréből ki van zárva. Ez az, t. ház, a miért bár igen szivesen elismerem érdemeit a törvényjavaslatnak és azoknak, külö- " nősen annak, ki legjelesebb munkásságát belefektette e javaslatba: de a háznak nem javasolhatom, hogy azt külön törvényhozási megfontolás és megalkotás tárgyává tegye. Megtettem azonban az intézkedést arra nézve, hogy a maga egészében a családjog és örökjog együtt tétessék a ház consideratiója és törvényhozási megalkotás tárgyává és akkor uraim, azon nap, midőn az megfelelöleg azoknak a nagy elveknek, melyeket ujabbi állami átalakulásunk — értem az 1848-ik évit — küszöbén felállítottunk, midőn ezt megalkotjuk, ez ennek a századnak talán legnagyobb horderejű és leghatdmasabbik reformját fogja képezni. (Élénk helyeslés és tetszés.) Ezek után, t. ház, szabadjon, bár kerülöm a színét is annak, hogy a kalandos vagy vérmes tervezgetők sorába soroztassam és bár szorosan nem tartozik ahhoz a kérdéshez, melyet hozzám t. képviselőtársam és mások is intéztek, úgy gondolom, de mégis annak bizonyítására, hogy én a magam részéről miért helyezek súlyt arra, hogy a magánjog cadificatiójának terén épen oly tervszerűieg kell eljárnunk, ha benne vagyunk egyszer a partialis codificatio szükségében, mint eljárunk a jog többi intézményeire nézve, szabadjon elmondanom nézetemet arról, minő utat követnék én és természetesen nézetem szerint utódom is, ha az általam helyesnek vélt úton akar járni, az egész magánjogi codificatio tekintetében, (Halljuk ! Halljuk!) Ha abban a szerencsés helyzetben lettünk volna, hogy midőn a magánjogi törvénykönyv elkészítésének eszméje és szüksége ezen törvényhozás kebelében legelőször felmerült, akkor egyszerűen hozzáfogtunk volna és az a munka következetesen érlelve és vezetve lett volna a magánjog minden részére nézve, én mindig amellett lettem volna, hogy az a magánjogi törvénykönyv a maga egészében dolgoztassák, a maga egészében alkottassák meg és akkor ma már az alkotmányos íVjabb aerának 20-ik évében megértük volna azt a szép és azt a nagy napot, midőn Magyarország belső egységének leghatalmasabb és legmaradandóbb kapcsolata, az új polgári törvénykönyv összhangban új intézményeinkkel megalkottatott volna. (Helyeslés.) Különböző okokból, melyekre nézve én részemről szemrehányást senkinek sem teszek, ezt az utat nem követtük. Most már a partialis codificatio útja van csak előttünk. Mily módon óhajtok ezen indulni, az iménti fejtegetésemben a t. háznak megmondtam. Marad tehát még a családjog és az örök