Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-326

114 826. országos ülés február 5-én, szerdán. 1890. vagy legalább ezeknek legtöbbje megvan. (Halljuk! a jobboldalon.) Az első elvi szempont, mely, azt hiszem, minden magyar intézmény megállapításánál szem előtt kell, hogy lebegjen a nemzeti culturalis fejlődés érdeke. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarom ezt bővebben magyarázni, mert ezt felesleges; mert ennek a megértéséhez a kulcsot az érzék adja meg s a kinek nincs eziránt érzéke s nem tudja, hogy mit kell ez alatt érteni, annak hiába magyarázom. De mégis utalni akarok a köztörténeti fejlődésnek azon törvényére, mely azt bizonyítja, hogy a nemzeti műveltség mindig először a városi elemből indul ki s azután következik a második stádium, midőn a városok, mint a műveltségnek, az ipar, a kereskedelem és vagyonosság nagy központjai természetes túlsúlylyal nehezedvén az azokat környező vidékek lakosságára, megkezdik a beolvasztásnak nehéz, de biztos munkáját. Innen következik azon városok nagy állami fontossága, melyek vegyesajkú vidékeken feküsznek; innen következik az, hogy hiába hivatkozik t. barátom Kőrösi arra, hogy Debreczen városa 60.000 minta magyar lelket számlál, én hozzáteszem, hogy körülbelül tiszta magyar lakossága van s igyetéren Debreczenuek nincsen missiója, de van missiója Nagyváradnak, (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások ; Ahá! Kibújik a szeg a zsákból!) a hol az idegen ajkú vidék kezdődik. Nem akarok arról sem szólani, hogy Kőrösi Sándor t. barátom adatai bizonyos revisiót is eltűrnek, hanem elfogadom adatait: jó, legyen Debreczennek 60.000 lakosságú; de haigyvan nemcsak Debreczen városára, hanem terjeszsze ki gondját az egész országra, mert kicsi nemzet vagyunk és az ily rohamos szaporodás, mint a minő Debreczen város lakosságánál az általa felhozott adatokból, szemben az ismert statistikai adatokkal észlelhető, csakugyan a nemzet érdekében fekszik, houy az egész országra kiterjedjen. Egyébiránt, t. ház, az irreleváns dolog. Az egyik szempontot említettem, t. i. a nemzeti fejlődés szempontját, a magyar állameszme követelményét; most nézzük a másik szempontot, mit követel a jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatás. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen érdek azt követeli, hogy a másodfolyamodású bíróságnak székhelye olyan városban legyen elhelyezve, hogy a felebbezett ügyeknek legnagj^nb része a feleknek lakhelyén vagy legalább lakhelyük közelében legyenek letárgyalva, hogy ezen másodfokú tárgyalás lehetőleg kevés utazgatással, lehetőleg kevés költséggel és időpazarlással legyen egybekötve. (Helyeslés jobbfélöl.) Ez azon elvi szempont, t. ház, a mely a táblák székhelyének meghatározásánál mérvadó. Ez elvi szempont nemcsak a polgári pereknél lép előtérbe, hol még azt lehetne mondani, hogy hiszen csupán a magánfelek érdekéről van szó, csupán a magánkiadások apasztásáról vagy növesztéséről, hanem tessék megnézni a bűnpereket, hol a vádlottak kisértetésének és visszakisértetésének kiadásai s a tanuk díjai többnyire az állam költségére esnek. De különösen figyelembe veendő az is, hogy a jó és olcsó igazságszolgáltatás azt kívánja, hogy lehetőleg oly helyen állapíttassák meg a másodfokú bíróság, a hol azután az elmarasztalt vádlott büntetését is leszenvedheti, hogy ne legyen megint szükség visszakisértetésre, mert a foglyok kisértetése nem csupán pénzügyi szempontból jön tekintetbe, hanem közbiztonsági szempontból is. A mily mérvű a kísértetes számának szüksége, épen olyan mérvben fog nőni arabok szökésének esélye. Azért, t. ház, engedjék meg, hogy pár rövid adatot soroljak fel, hiteles adatokat, a melyeknek valóságáról mindenki meggyőződhetik. Ezen adatokat a könyvtárban levő hivatalos statistikai közleményekből merítettem. Ezekből meggyőződést szerzünk, hogy a debreczeni törvényszék területe 66 négyszögmértföld, a nagyváradié 158, a debreczeni törvényszék területén van 191.000 lakos, a nagyváradié 425.000 lakos. De nem akarom hosszasan most a t. ház türelmét igénybe venni, lesz alkalmam máskor, mikor ezen kérdés acutabb jelleget fog ölteni, részletes adatokkal is előállani. De mégis egy különösen fontos szempontot legyen szabad felhoznom azért, mert ugy hiszem, hogy a t. túloldal már most is, daczára, hogy mint említettem, az adatokat aligha ismeri, mégis bizonyos ingerültséget tüntet fel, valahányszor eltérő véleményt mer valaki nyilvánítani. (Zaj és ellenmondás a szélső baloldalon.) Azért tehát hivatkozom a bűnügyi statistikának egy pár tételére. A debreczeni törvényszék területén történt bűnügyi feljelentés 1886-ban 3080; anagyváradiban 8915; bűnügyi vizsgálat történt a debreczeninél 1241, Nagyváradon 3807. Vádlott volt a nagyváradi törvényszék területén 1886-ban '14.074 személy, a debreczeni területén 5410. Thaly Kálmán: Az a baj; itt több a rossz ember! (Derültség és tetszés a szélső balon) A debreczeniek jobbak! Báró Roszner Ervin: En azt hiszem, hogy mi komolyan akarunk beszélni, nem csupán üres szavakat közbekiáltani (Helyeslés jobb felöl) és akkor az a komoly érv, hogy annak a törvényszéknek a területén, a hol legtöbb a vádlott, legyen a másodfolyamodású bíróság is, mert akkor lesznek ugy a felek, mint a kincstár felesleges költségektől megkímélve. Thaly Kálmán: Hát a históriai jog! Kinek volt kerületi táblája? Báró Rosztner Ervin: Históriai jog? Kerü-