Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-322

8*22- országos illés január 81-én, pénteken. 18*0. 5 járási szakfelügyelők, a kik segítenék a tanfelügyelőt abban a sok oldalú elfoglaltságában.E szakfelügyelők a tanítók köréből volnának választandók és ez által lehetővé tétetnék a tanítók előléptetése. Minthogy a tanítók ugy is rosszul vannak dotálva, fizetés tekintetében nagy igényeik nem volnának; ily állásra személyenkint elég volna 600—800 forint. Ez intézkedés által a tanfelügyelői intézmény szélesebb alapra fektettetnék és jobban meg tudna felelni rendeltetésének. De ennél sokkal jobban köt le azon körülmény, hogy a népnevelés terén ma sem tudunk eredményt felmutatni, oka pedig ennek ások iskolamulasztás. Bár megvannak a kellő intézkedések arra nézve, hogy a bírságok kellő módon behajtassanak, mégis alig van megye, hol e törvényt szigorúan alkalmaznák. A baj forrásait abban találom, hogy a községi elöljáróság és a politikai közegek általában az iskolai administratiótól fáznak, azt nyűgnek tekintik, nem tudják magukat sehogysem beleélni abba, hogy minden fizetés nélkül foglalkozzanak az iskola ügyeivel is. Ez, t. ház, igen szomorú, de egyúttal könnyen érthető, hogy a községi elöljáróság, melynek ugy is folyton kell harczolnia az igazság és a jogérdekében aközséglakosaival, mikor ily odiosus kérdés kerül szóba, mint a bírságolás, ezt nem effectuálja, nem pedig azért, mert részint rokonságban vannak az illetőkkel, leginkább pedig azért, mert felülről nem igen szorítják őket. Én, t. ház, szeretném, hogy ezen helyes intézkedésnek egyáltalában valami eredménye is legyen és felvetem ezt a kérdést oly alakban, hogy ha az állam tudja magát érvényesíteni a maga közegei által akkor, mikor negyven krajczár adó behajtásáról van szó, akkor ugyanazok az állami közegek mért nem tudják magukat érvényesíteni olyankor, mikor 50 krajczámyi pénzbírságot kell behajtani. (TJqy van! a baloldalon.) Én biztosíthatom a t. házat, hogy mihelyt ezen intézkedésnek érvényt tudnak szerezni, azon perczben megszűnik az a rengeteg iskola-mulasztás, melyet minden két hétben bejelentenek ugyan a tanfelügyelőnek, de a bírságolást az illető közegek eífectuálni nem képesek, mert nem áll rendelkezésére azon hivatalos közeg, mely ebben támogatná. Hogy népnevelésünkben nem igen mehetünk előre, hogy azt a kedvező eredményt nem tudjuk constatálni, a melyet pedig méltán elvárhatnánk, ennek okát abban is látom, hogy midőn a népiskolákra vonatkozólag elkészült a ministeri tanterv, ugy az állami, mint a püspöki elaboratum szerint ez nem tett különbséget az osztott és osztatlan iskola között és igy egy kaptafára húzták valamennyi népiskolának tantervé*. Ez szerintem igen helytelen, mert minden ember beláthatja azt, hogy egy ember nem hat ember, vagyis hogy mig egy osztott hatosztályu iskola hat tanerővel fényes eredményt képes felmutatni, addig az osztatlan iskolában egy tanerőtől annyit kívánni, mint hattól, nem lehet. Ez szerintem anomália és ezen segíteni kell, vagyis alkalmazni kellene nem a tanterv maximumát, hanem minimumát s azt alkalmazni az osztatlan iskolákban. Ezenkívül, t. ház, nincsenek practicus olvasókönyveink ; a mik vannak, egy kaptafára készültek. A városi iskolában azt a tantervet alkalmazzák, a melyet a falusiban, pedig be kellene látni, hogy mégis különbséget kell tenni a falusi és a városi iskola közt; különbséget kell tenni annyiból, hogy mig a városi szülőre előny, kedvezmény, ha minél több tanórát tölt a gyermek az iskolában és előnyös, ha a szünidő minél rövidebb ideig tart, mert a városi szülőnek a gyermek terhére esik, addig a falusi iskolánál egész megfordítva áll a dolog, A falusi ember nem szívesen küldi gyermekét az iskolába, mert hasznát veszi már 6—8 éves korától fogva, alkalmazza a háza körül vagy napszámba küldi. Azt hiszem e szerint, hogy az egészen helytelen eljárás volt — melyen azonban segíteni mindig lehet, hogy a tanterv és a szorgalomidő az osztott és osztatlan iskolánál, a falusi és városi iskolánál teljesen egyforma. Miután pedig tudomásom van arról, hogy az egri egyházmegyei hatóság gondoskodott ily tantervről, mely az osztatlan középiskoláknak szól, kérném a t. minister urat, hogy azt tanulmányoztass.i és esetleg ennek alapján az állami, községi vagy felekezeti iskoláknál is egyformán alkalmaztassa. A mi pedig a szorgalmi idő betartását illeti, t. ház, arról győződtem meg, hogy a libapásztorkodás igen hátráltatja a falusi tanítót abban, hogy az időt pontosan betartsa. Ez csekély körülmény, de a ki a tanügy iránt érdeklődik, ezt is figyelembe kell vennie. Tény az, hogy mihelyt a tavasz megkezdődik s az első liba kikel, abban a perczben az iskolától fázni kezdenek "a gyermekek s ki kívánkoznak a szabad természetbe. Heves megyében, a melynek népnevelési viszonyairól szóló jelentését az ottani derék tanfelügyelő, Halász Ferencz volt szives nekem megküldeni, a közigazgatási bizottság e tekintetben hozott is egy határozatot, melynek szellemében üdvös eredményt lehet constatálni. Ami pedig Hevesmegyében helyes és üdvösnek bizonyult, az annak fog bizonyulni másutt is. (Helyeslés bálfelöl.) Nem akarva kiterjeszkedni a népnevelés minden e^yesphasisára, még csak két körülményre vagyok bátor a t. minister ur becses figyelmét felhívni. Én természetes, hogy a hitvallásos iskolának vagyok kivé és e mellett foglalok állást, de nem vagyok ellensége sem az állam, sem a községi iskolának ott, a hol az állami érdeke annak felállítását kívánja, vagy a hol a hitközség nem képes a maga erejéből községi iskolát felállítani, ott szívesen veszem, ha állami iskolát nyitnak.