Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-325

gg 125. or«Eig»s ülés február 4-én, kedden. 18S6 csakis az osztrák és királyi pénzügyi hatóságoknak jövedéki kihágási ügyekben hozott ítéletei iránti eljárást, mennyiben hazai hatóságok azok foganatosítása végett megkerestetnek, szabályozta. 1876-ban a közadók kezeléséről szóló XV. törvényczikk81. szakaszsza a felebbezést a királyi ítélőtáblához szabályozza. Kimondja továbbá, hogy a törvényszékeknél az 1874 : XL.törvényczikkben feutartott jövedéki bírósági eljárási szabályok mérvadók azon kiegészítéssel, hogy a dohányjövedéki 1876: IV. törvényczikknek a pénzbírság behajtására és a szabadságvesztés-büntetésre vonatkozó 19 és 20. szakaszsza a közadók egyéb nemeiről szóló törvények határozmányai ellen elkövetett kihágások (setére is alkalmazandók és hogy a kegyelmi jog és pedig a pénzbiróság elengedésére nézve is a pénzügyminister ajánlatára ő Felsége által gyakorlandó. Ugyanezen törvényezikk 83. szakaszsza másrészt hatályon kivül helyezi az 1868: XXI. törvényczikket, melyben a jövedéki alaki eljárás némileg szabályozva volt, ugy, hogy az alaki jövedéki jog leginkább gyakorlaton alapul és annak forrásai a beszédem fonalán jelzett törvényes intézkedéseken kivid ma is az 1788-kiharminczad rendszabály az 1842-iki harminezad utasítás az osztrák jövedéki eljárás. Az 1880: XXXVII. törvényezikk mely a büntető törvények életbeléptetéséről szól, szintén csak annyit mond, hogy érintetlenül hagyja a jövedéki törvényeket és törvényes szabályokat. Az 1883:XLIII. törvényezikk a pénzügyi közigazgatási bíróság felállításáról azon disposítitót foglalja magában, hogy azon birsági ügyek felebbvitele, melyeknél adókezelés tekintetéből a bírságok közigazgatási hatóságok által rovatnak ki, hozzátartozik , ellenben egyéb jövedéki kihágási ügyekben ma is utolsó fokban a budapesti királyi tábla ítél. A közadók kezelésére vonatkozó 1883: XLIV. törvényezikk 100—109 szakaszsza foglal magában ismét némi eljárási szabályokat és anyagi rendelkezéseket és fentartja az addigi törvényes intézkedéseket és szabályokat s az eddigi bírósági hatóságokat. Ellenben ezen törvény í 10 szakaszsza határozottan felhatalmazza az igazságügyministert; hogy egyetértőleg a pénzügy ministerrel a jövedéki büntető eljárást a jelenleg gyakorlatban levő szabályok alapján a pénzügyi közigazgatás és az az igazságszolgáltatás jelen körülményeihez alkalmazva ideiglenesen rendeleti utón szabályozza. Ez időtől fogva ismét számos pénzügyi törvény alkottatott. A dohányjövedéki, fogyasztási, ezukor, szeszadó italmérési jövedékről és a pénzügyi közigazgatás szervezéséről szóló stb. törvények; a jövedéki eljárás pedig még csak ideiglenesen rendeletileg sem szabályoztatott. (Ugy van!) A pénzügyi kfjzigazgatás szervezéséről rendelkező törvény a pénzügyigazgatóságokat decentralisálta, arról azonban, hogy jövedéki büntető eljárás tekintetéből, mely pénzügyigazgatóságok, mely királyi törvényszékekhez tartozzanak: törvényes intézkedés ma sem történt pedig a jogszolgáltatás decentralisálása a pénzügyigazgatósägok területköréhez mérten a complicatiók és a, competentionalis összeütközések elkerülése végett szintén múlhatatlanul szükséges, (Helyeslés. Ugy van! jőbhfélol.) De hát minő is a jövedéki eljárás jelenlegi érvényében"? A vizsgálatokat teljesítik a pénzügyi birtokosok vagy a pénziigyigazgatóság kiküldöttei. A beterjesztett vizsgálatok a pénzügyigazgatóság által fölülvizsgáltatnak és ezek alapján a kincstári képviselő az illető királyi törvényszékhez beadja a vádkeresetet. A törvényszék a nélkül, hogy a feleket és tanukat a tárgyalás során kihallgatná: az előadó által előterjesztett ügyállás és az esetleg felolvasott iratok alapján hozza meg ítéletét, mely ítélet a budapesti királyi táblához, mint végső fórumhoz apellálható. A kegyelmezés pedig a pénzügyminister ajánlatára történik. A pénzbirságnak szabadságvesztés-büntetésre átváltoztatására nézve az 1880: XXXVII. törvényezikk rendelkezései mérvadók. Kétségtelen t. képviselőház, hogy a pénzügyigazgatóságnak a közadministratióval contactusba hozása ugy a polgárok, mint az államkincstár érdekeire üdvös hatású leend, de nem tagadhatni másrészről, hogy a közadózás tekintetéből a teljes megnyugvás csak a jövedéki büntető eljárás szabályozásával lesz elérhető, mert a legtöbb zúgolódás épen a jövedéki investigatiók vexatorius jellege ellen irányul. (Ugy van!) Nem akarok arról beszélni, vájjon a pénzügyi biztosok birnak-e elég jogképzettséggel és jogérzettel a vizsgálatok teljesítésére? Arról sem szólok, minő jogi garantia létezik a polgárok vagyona és szabadsága megóvására, midőn a bíróságok ily vizsgálatok alapján azon legcardinalisabb büntetőjogi elv megsértésével, hogy senki az ítélő birő általi meghallgatása nélkül el ne ítéltessenek , kénytelenek exactis büntetőügyben ítélni. De ha elismerem azt, hogy az állam fiscalitási érdekei, miként ez majdnem minden modern államban van is, bizonyos különleges intézkedéseket követelnek; lehetetlennek tartom mégis, hogy ma, midőn a reformok korát éljük, épen a közadózások kérdésében, hol a polgároknak minden sérelem a legjobban fáj, hunyjunk szemet a bajok fölött és csak itt ne igyekezzünk a tényleges viszonyok, a kor követelményeinek megfelelni és a jogállamban a vagyon bátorlétnek és személyes szabadságnak minden polgárt megillető garantiát megteremteni. (Helyeslések. Ugy van!) Nem említem én azt, vájjon a királyi járás-