Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-310
810. országos illés január 14-áa, kedden. 1890. 93 és a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék utasítani. A közlekedésügyi bizottsághoz utasittatik. Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Már a múlt évi költségvetési vita alkalmával voltam bátor jelezni, hogy legközelebb bátor leszek póthitel iránt fordulni a t. házhoz azon összeg fedezhetése végett, mely szükséges volt, hogy a vezetésem alatt lévő ministerium új helyiségbe költözködhessek. Van szerencsém tehát most ezen törvényjavaslatot a ház asztalára letenni, kérve, hogy azt kinyomattatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. T. ház! Ezeken kivül még a földmívelési minister ur, kit betegség gátol abban, hogy a hasban jelen lehessen, egy jelentést küldött be hozzám a t. háznak való bemutatás végett. E jelentés a szegedi rakpart ügyéről szól. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Széll Ákos előadó: T. ház! Az állandó igazoló bizottság nevében tiszteletiéi jelentem, hogy a bizottság b. Andreánszky Gábor Nógrád megye nógrádi kerületében 1889. deczember 17-én; Fejér Miklós Zala vármegye letenyei kerületében 1889. deczember 23-án és Bernáth Géza Zemplén megye, mádi kerületében f. évi január 10-én megválasztott országgyűlési képviselők megbízó leveleit átvizsgálván, mintán a választási jegyzőkönyvek a törvény rendeleteinek úgy alakilag, mint tartalmilag megfelelnek, nevezett képviselőket a kérvényezésre megszabott 30 napi határidő fentartása mellett igazolta, (Helyeslés.) Elnök: Az állandó igazoló bizottság jelentése alapján báró Andreánszky Nógrád megye nógrádi, Fejér Miklós Zala vármegye letenyei s Bernáth Géza Zemplén vármegye mádi kerületében megválasztott országgyűlési képviselőket a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolt képviselőknek jelentem ki. Minthogy pedig az I. osztályban 43 s a III. osztályban 45 tag van: kettő a képviselő urak közül az I. s egy a III. osztályba fog besoroztatni. (Helyeslés.) Ennélfogva ki fogom húzni a sorsot. (Megtörténik.) Fejér Miklós és Bernáth Géza az I. osztályba, Andreánszky Gábor a III. osztályba Boroztatott. Következik a napirend: a kereskedelemügyi ministerium 1890. évi állami költségvetésének folytatólagos tárgyalása és pedig az „ipari és kereskedelmi és külkereskedelmi czélok" czímének tárgyalása. Asbóth János: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Irányi Dániel t. képviselőtársunk ebben, a rövidsége mellett is sokoldalú, érdekes s azt hiszem, egyáltalán nem meddő vitában szőnyegre hozta a munkás viszonyokat. Azt hiszem, hogy a háznak közhelyeslésével találkozom, ha azt mondom, hogy ezt igen helyesen tette. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur részletesebben szólván a munkás-biztosításról és a betegsegélyezés ügyéről, én ezekre annál kevésbé fogok kiterjeszkedni, mivel ezek iránt kezdeményező lépések a kormány részéről már eddig is történtek. Engedje meg azonban a t. ház, hogy figyelmét oly ügyre hivjam fel, a melyet a t. képviselő ur csak mellesleg említett. Ez a vasárnapi munkaszünet kérdése. Engedje meg a t. ház, hogy emlékezetébe idézzem a t. háznak, mint a kormánynak, hogy mintegy, talán egy esztendővel ezelőtt a munkás kérvény tárgyalása alkalmával nemcsak az ón csekély szavam, hanem a ház tekintélyes tagjai annak minden oldaláról felemelkedtek és minden ellenzés nélkül szóltak a vasárnapi munkaszünet mellett. A vita azzal végződött, hogy a t. kormányelnök ur megígérte, hogy a kormány ezen kérdéssel foglalkozni fog és kilátásba helyezte, hogy javaslatot fog előterjeszteni a vasárnapi munka szabályozásáról. Ez előzmények után fölösleges volna e kérdéssel tüzetesebben foglalkoznom és a t. ház becses figyelmét hosszabb időre igénybe vennem. De méltóztassék megengedni, hogy csak egy momentum kiemelésére szorítkozzam, mely annak teljes horderejét mutatja. Ez országban aránylag rövid ideje, hogy behozatott a vasárnapi munka, a modern industrialismus kíséretében, noha azon országban, a hol a modern industrialismus megteremtetett és superioritását mind a mai napig meg tudta óvni, azt hiszem, igen gyakorlati józan felfogással azon véleményben vannak, hogy minél nagyobb a munka megerőltetése, annál szükségesebb a pihenés s ennélfogva sohsem hagyott fel a vasárnapi munkaszünettel. A vasárnapi munkaszünet megszűnése súlyosan nehezedett az alsó osztályokra. Osztálvok minden időben voltak és lesznek. Az egyenlőség ideájához nemcsak az volna szükséges, hogy eltöröltessék minden születési kiváltság, például a felsőházi, eltöröltessék minden ezím és rang, hanem szükséges volna, hogy a mint a legújabb amerikai nemzetgazdasági iskola kívánja, megszűnjék, illetőleg államosittassék a földbirtok, megsziintettessék a tőke, a sors kedvezése s végre az emberek szellemének és jellemének különbsége. De ha mindig voltak és lesznek osztályok, alapuljanak akár a haza körül teljesített szolgálatok traditióin, akár a hagyományos nagy vagyonon, mint Észak-Amerikában, akár a pénz túlsúlyán, mint a modern európai demooratiákban: végzetes kérdés volna, ha az állam és a törvényhozás az alsó osztályokban nem látna egyebet, *
