Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

809. országos ülés januAr lS-án, hétfőn 1890. 91 igy szól: „Iparűzésre rendelt épületek és bányák a záloglevélüzletben jelen törvény hatálybalépte után jelzálogul el nem fogadhatók." Megengedem, t. ház, hogy midőn e törvény meghozatott, ez egy elmúlt esőnek, értem ez alatt az 1873-iki válságot előző szédelgési korszakot, a köpenyege lehetett. De hogy határozottan rossz befolyása volt a vállalkozási szellemre utólag az országban, az bizonyos; mert kizárt sok olyan iparvállalatot, melynek léte ennek következtében bizonytalan lett. Kénytelen vagyok még felemlíteni azt, hogy ha az állami segélyezés eddigi formáit bilancirozzuk — és ne tessék ezt félreérteni, nem irigységből mondom — azok jobbára az alföld javára estek. így az ipari és a gazdasági szakoktatás a felvidéken egyáltalán hiányzik; a vizszabátyozásbau az állami segély legnagyobb része mindig az államnak jutott. A vicinális vasutak segélyezéséről ugyanezt lehet mondani, a mennyiben a felvidéken — kivéve a kézsmárkit — nem épült államsegélylyel vicinális vasút. Ezt egyébként az okozta, hogy a financirozás nagy nehézségekbe ütközik. Fel akarom még említeni az olcsó hitelnek egy formáját, a mint én azt contemplálom s ez abban áll, hogy egy ujabb természetű jelzáloghitel létesíttessék, nem érintve a régi jelzáloghitelt és pedig az által, hogy az iparvállalatoknak ingatlanabb termászetíí ingói is alapul vétessenek fel, ami által mindenesetre nagyobb garantia nyeretnék és ha az állam hozzájárulna ahhoz, akként, hogy erre a szükséges fonds perdusket, a tartalékalapokat megadná, akkor, t. ház, ez mindenesetre szintén olyan tényezővé válnék, mely az ipar fejlesztését rendkívül előmozdítaná. És itt bátor vagyok arra utalni, hogy ez nem valami légből kapott tervezet, melyet nem lehet keresztülvinni; mert azt tartom, ennek hasonlója már megvan a talajjavítási hitelben; nem mondom teljesen hasonlósággal, de mégis megvan és lehetséges egy oly hitelalapot teremteni, a mely kellő garantiát nyújthatna a tőkének. Concludálok, t, ház. Nem arrogálom magamnak, hogy újakat mondtam, nem is akartam ilyeket mondani; mert a mely ténykörülményeket felemlítettem, azok a valóságból merittettek; a mi pedig nem ténykörülmény, az elmondása annak, a mi a levegőben van, a mivel a levegő telítve van: az az ipar fejlesztésének kérdése. Ez birná és csakis ez bírja egyedül a felvidéki népnek elszegényedését megakasztani, ha kellőképen és deeentralisálva történik az ipar íejlesztése; de félrendszabályok nem elegendők, mert az illető lakók megélhetése és adóképessége meg van támadva és ezeket, mint minden esetre igen fontos állami érdekeket, okvetlenül tekintetbe kell venni. E tekintetben a zónarendszer is csak akkor fogna áldásossá válni, hogyha a vidék virágzóvá tétetik', mert csak akkor lesz lehetséges az, hogy az illető nép bevihessen a központokba is valamit és hogy innen is elvihessenek valamit. De külön* ben, t. ház, én ezen kérdést szoros Összefüggésben látom pénzügyi kibontakozásunk kérdésével és csakis az ipar ily fejlesztésével lehet garantiákat teremteni a tekintetben, hogy az egész ország élet- és adóképessége megfelelő progressiv módon emeltessék. T. ház! Befejezem beszédemet, fentartom azonban magamnak, hogy az ipari vállalatok segélyezésére benyújtandó törvényjavaslatnál ezen indítványaimat formulázzam. (Helyeslés.) Egyébként az igen pontosan és igen lelkiismeretesen összeállított költségvetés szóbanforgó tételeit elfogadom. (Helyeslés jóbbfélől.) Elnöki T. ház ! Az idő előhaladottsága folytán a kereskedelemügyi ministerium költségvetésének tárgyalása holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben fog tárgyaltatni. A t. ház előleges megállapodása szerint ugyancsak ezen költségvetés illető tételeivel kapcsolatosan fog tárgyaltatni a képviselőház pénzügyi bizottságának, a t. ház tagjainak már kezeiben levő jelentése, a kereskedelemügyi minister úr által „az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályoknak, az 1S88: XXVI. törvényczikkel elhatározott elhárítására szolgáló munkálatokat illetőleg az 1890. évre 394. szám alatt beadott költségelőirányzatát" illetőleg. Egyszersmind pedig, miután értesülésem szerint a pénzügyminister ur egészségi tekintetekből még vagy két napig nem vehet részt a tanácskozásokban, azt hiszem, méltóztatik a t. ház beleegyezni abba, hogy a kereskedelmi ministerium költségvetésének letárgyalása után a földmivelésügyi ministerium költségvetése képezze a ház tanácskozásának tárgyát. E szerint tehát, hogyha a kereskedelmi ministerium költségvetése holnap korán befejeztetnék, a földmivelési ministerium költségvetésedének tárgyalása következnék. Ha azonban az idő már előrehaladt volna, akkor az a következő ülésre fog maradni. Ezzel az illést bezárom. (Az ülés végződik 2 óra 21 perczkar.) IV