Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

309. orszft^ros ölés jannár 18 an, hétfőn. 18»0. 73 azt hiszem, hogy ámbár a hitelviszonyok Magyarországon javultak, azt nem az osztrák bank megmagyárusításának, nem azon kiegyezésnek köszönhetjük, hanem köszönhetjük azon, sok tekintetben hibásan szervezett vidéki takarékpénztárak szaporodásának, megerősödésének, a népbankoknak, szövetkezeteknek, részben a postai takarékpénztáraknak, szóval köszönjük az apró tényezőknek, a hol a hitel magából a nemzetből származva, megerősödött. És ez igenis örvendetes; de nem változtathat azon általános igazságon, hogy minden hitelszervezetnek egy országban alapja a jegybank és annak mikép való szervezése, hogy azon jegybank úgy legyen szervezve, a mint az azon ország kereskedelmi, forgalmi és egyáltalában hitelszükségleteinek megfelel. (Igaz! Ugy van! baloldalon.) Ez pedig Magyarországon nincs igy. És én nagyon sajnálom, hogy a hitel és bank kérdése Magyarországon oly kevéssé vitattatik, noha bizonyos az, hogy Magyarországon ma is az a hitel egy igen szenvedő állapota a nemzetnek. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) A másik nagyhatalom az osztrák-magyar államvasut-társaság. Ott is megtörtént az a kiegyezés, a mi az osztrák Lloydnál is, hogy kormánypárti érdemek jutalmául főurak és képviselők jövedelmező mellékállásokhoz jutottak, a melyekből nagy urakká lettek, vagy lehetnek. Lesyenek boldogok. Ha ez azonban eredmény, ez nekik eredmény, Magyarországra nem az. (Igaz! Ugy van! a baluldalon.) Az pedig lehet eredmény a kormányra nézve, ha ezen befolyásos osztrák társulatok a kormánynak mandátumokat ajándékoznak, a kormányhoz közel álló férfiaknak ingyen juttatnak képviselőségeket és szaporítják ez által a kormány constantiáját, ám ez is eredmény a kormányra, eredmény a szabadelvűpártra nézve, de nem eredmény a hazára nézve. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) És én nagyon nem szeretem azt, hogy külföldi pénz- és rész vény társul dóknak képviselői foglalják el itt a népképviselői helyeket. De ez mind mellékes volna, ha a nagykérdésekben, a melyek ezen társulatok forgalmi hatalmával függnek össze, ők a nemzet igényeinek, szükségeinek megfelelő szolgálatokat tennének. Ámde, midőn a magyar kormány kiegyezett az osztrák-magyar államvasut-társasággal, hogyan egyezett ki? Megkaptuk azokat az igazgató-tanácsosságokat, megkaptunk egy directiót, jó, helyeslem, de annak fejében átadtuk az osztrák-magyar államvasuttársaságnak az egész Bánátot és az egész Dunáninnent és hozzá az egész vasúti diagonálét az egész országon keresztül. Nos, ilyen kiegyezést azon társulat szívesen fogadott, többet még szivesebhen fogadott volna el; de hogy ezen kiegyezés a magyar állam minden jogos igényének megfeleljen, azt tagadásba veszem, reménylem, KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XV. KÖTET. nemcsak én, de a rainister ur is; mert hisz hallottuk, hogy ő az osztrák-magyar államvasút társasággal szemben újabb követelésekkel állott elő, oly követelésekkel, a melyeknek jogosultságát nagyon, de nagyon vitatom és elismerem, a melyek mellett, mint zsurnaliszta, már több izben irtam, hogy végre megszüntettessék az a szörnyű viszony, a mely ott Krassó-Szörény megyében fennáll, a hol egy valóságos állam az államban, egy kis Németország organisáltatott a magyar állam ellenére, a Bécsben dirigált osztrák-magyar államvasút által az ő bányáiban és uradalmaiban. Nem tudom, hogy egy tizenöt éves, szörnyen hatalmas és hatalmaskodó kormány hogyan tudta ezt annyi ideig tűrni és elnézni? A mostani kereskedelmi ministeriumot elismerés illeti azért, hogy mindjárt a hatalom átvétele után ehhez is hozzányúlt és itt is segíteni akart. Nem tudom, hogy a harmadik kérdésben, a Dunagőzhajózási társ\ság kérdésében mi a minister ur politikája? Polónyi képviselő ur előhozza, hogy magas befolyások gátolták őt a független és felelős magyar kormánynak az országgyűlés és a nemzet által támogatott politikáját érvényesíteni. Én nem hiszek és nem akarok hinni Polónyi képviselő urnak ezen állításában, mert nem képzelhetem, hogy magánérdekek — legyenek azok bár döntő körök magánérdekei — belenyúlhassanak országok és államok jogkörébe. De kérdem az igen tisztelt minister úrtól, hogy mit tesz egy oly társulattal szemben, melynek magyarellenessége előttünk még csak kérdés tárgya sem, mert hiszen a mindennapi tapasztalás erősíti ezt meg, de mely tarifáivalis Magyarország szállításának, Magyarország termelőinek és különösen Magyarország fővárosának kárára dolgozik ? Vájjon azt teszi e, hogy az ő számára nyitja meg a Vaskaput, vagy az orosz társulatok számára-e, melyek Szerbiában kereskedni akarnak és ide feljönnek? vagy az ő számukra szabályozzuk magyar pénzzel a felső Dunát ? Ki számára szabályozzuk folyóinkat, ha nem a magunk számára ? Miért adjuk ki ezen milliókat, azért, hogy osztrák társulatok könnyebben germanisáljanak és elnyomják a magyar kereskedést, vagy hogy külföldi, nem tudom, oláh vagy orosz társulatok nekünk concurrentiát csináljanak, mi pedig védtelenül álljunk velük szemben és a milliókat az ő kereskedésük könnyebbítésére áldozzuk ? Ezek absurdumok. Hozzáteszem, hogy a Dunagőzhajózási társasággal szemben épen ugy állunk, mint az osztrák-magyar államvasuttársasággal szemben, mert annak is vannak kőszénbányái, vasutai,ez is egy combinált vállalat és ennél is tapasztaljuk, hogy Magyarország földén idegen pénzhatalmak uralkodnak, nemzetiségűé"- és politikailag is. Mindezek oly tűrhetetlen állapotok, melyek súlyát senki sem érezheti jobban, mint a kereske10