Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

68 309- országos ölés jannár 13-án, hétfőn. 1890. 10,944.480 írttal, az 1890. évi budgetben pedig 11,918.640 írttal van felvéve ; ezen számok ter­mészetesen a beruházások leütésével értendők. Ugyanezen adatok igazolják azt is, hogy a keze­lésben milyen rendszeresség hozatott be, a meny­nyiben a zárszámadások kétségtelenül kiderítik, hogy mennyire tartattak meg az előirányzatok, sőt hogy az előirányzat szerinti feleslegek tete­mesen meghaladva lettek. Már most méltóztassék megengedni, hogy az 1889. évre nézve is annyiban, a mennyiben az lehetséges, nyilatkozzam. Az 1889. év eredménye ugyanis csak ideiglenes, mert a végleges leszá­molások csak később fognak eszközöltetni. A bruttó bevétel e szerint 41,584.454 frt. Ha ez összeget szembeállítjuk az 1888. évi zárszámadá­sokkal, a melyek 41,865.161 irtot tüntetnek fel: az 1888-iki kiválóan kedvező gazdasági évvel szemben az eredmény csak 280.287 írttal kéve sebb. Meg kell itt jegyeznem, hogy a bevéte­lek az 1890. évre 4l',50Ö.OOO írttal vannak elő­irányozva. Az üzleti feleslegre nézve e helyről csak annyit jelenthetek, hogy az 1889. évben a minis­ter ur kijelentése szerint az állampénztárba tény­leg 12,500.000 frt adatott be, holott az előirány­zat a beruházásuk leütésével csak 10,944.480 frtot tett. E szerint az állampénztárba az 1889-ik évben az előirányzatnál tényleg 1,555.520 írttal többlett beszolgáltatva. Ebből is látszik, hogy az 1 890 iki budgetben a beruházások leütésével a 11,918.640 forinttal felvett üzleti felesleg helyesnek te­kinthető. T. ház! Kötelességem még nyilatkozni a személyszállítási tarifák tekintetében a kormány által életbe léptetett reformokat illetőleg annál inkább, miután ezen kérdés annak idejében a pénzügyi bizottságban vettetett fel s a minister ur a pénzügyi bizottságban tett igéretét a vára­kozást túlhaladva, váltotta be. Értem itt az úgy­nevezett zónarendszer behozatalát. Az új személyszállítási tarifák rendszere fontosabb abban a tekintetben, hogy (Halljzik! Halljuk! jobhfelől) a culturalis szinvonalt tete­mesen emeli az, ha minél többen utaznak és minél többen jönnek abba a helyzetbe, hogy utazhassanak. A zónarendszer alapja ugyanis egyfelől a nagy távolságok megszünte­tése, illetőleg kiegyenlítése, másfelől pedig a szomszédos forgalom megalapítása. Egy oly or­szágban, mint a milyen Magyarország, mely geo­graphiai helyzeténél fogva oly nagy terjedelmű, annyira szétterül és a melynek másfelől annyi nemzetisége és egyébként is oly eltérő viszonyok között élő népessége van, kétszeres fontossággal bir, ha az állam polgárai közelebb hozatnak a fő­városhoz s közelebb hozatnak egymáshoz. Ez az állami és nemzeti egységet is alkalmas tömörebbé tenni. De fontos az új rendszer a főváros emelke­dése szempontjából is, valamint a szomszédos forgalmi tarifák behozatala által fontos a vidéki városok szempontjából is. Tudjuk, hogy az or­szág fejlődésének egyik főfeltétele, hogy a vidéki városok, mint megannyi culturalis és magyarsägi góczpontok, minél inkább emelkedjenek. Indikált lett volna tehát az új rendszer behozatala még akkor is, ha az némi áldozatokkal járt volna; de az nemcsak hogy ?iem járt áldozatokkal, hanem addig még pénzügyi eredményeket is tüntet fel. Augusztus l-jétől, tehát a rendszer behozatalának napjától fogva deczember 31-ikéig az eredmények a következők voltak: 3,216.588 utassal utazott több és 64.854 podgyászdarabbal adatott fel több, mint a megelőző év megfelelő szakában. A sze­mélyszállítási bevételi többlet volt: 654.603 frt, a podgyász-szállítási bevételi többlet 94.894 frt, vagyis a személyszállítási egész bevétel az ideigle­nes kimutatások szerint 749,497 írttal emelkedett. Erre azt mondhatná valaki, hogy az eredmény a végleges elszámolásnál talán nem fog reálisnak bizonyulni. Csakhogy a végleges leszámolás alte­rálja ugyan a teherszállítási bevételeket, de csak nagyon kis mértékben szokta alterálni a személy­szállítási bevételeket. Ennek igazolására csak annyit, hogy mig például 1889. augusztusban a, végleges kimutatások szerint a személyszállítási bevételi többlet 274.494 frt volt, addig az ideig­lenes kimutatások 278.198 frtot tüntetnek fel. A különbség tehát c*ak néhány ezer forint. Másfelől Í889. szeptemberben a személyszállítási végleges bevétel 132.948 forint volt, mig az ideiglenes 137.263 írttal vétetett fel, tehát itt is csak né­hány száz forint a különbség. A kereskedelmi minister ur, mint a pénz­ügyi bizottságban is kijelentette, foglalkozik a teherdíjszabás reformjával is és pedig oly irány­ban, hogy az a ma fennálló complikátiókkal szem­ben lehetőleg egyszerüsittessék. De a minister ur tárczájánál nemcsak a köz­lekedési teendőkre helyezek súlyt, hanem egyúttal a kereskedelmi politika helyes voltát is ki kell emelnem. A kereskedelmi politika feladatának oda kell irányulnia, hogy a mi terményeinek fogyasztókra a vámterületen belül találjanak; mert tudjuk mind­nyájan, hogy kivitelünk annak daczára, hogy fej­lesztése érdekében a kormány részéről a legmesz­szebb menő intézkedések történnek, a szomszéd államok vámpolitikája folytán mily nehézségekkel küzd. Örvendetesen észlelhetjük, hogy kereskedelmi és ipari tekintetben az újabb időkben bizonyos lendület, bizonyos élénkség mutatkozik és remél­hető, hogy ez az élénkség még gyakorlatibb alak­ban fog mutatkozni és még nagyobb arányokat fog ölteni, de kevésbbé örvendetes az, hogy a köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom