Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-306

306. országos ülés deezember 11-én, szerdán. 1889. ugyanezen kérdés iránt már egyszer határozott a ház, a házszabályok 195. §-a értelmében e kérvények nem tárgyalhatók, a mit a bizottság egyszerűen tudomásul venni javasol. Tulajdonképeni tárgyalásnak tehát e kérvények felett helye nincs. De tegnap méltóztatott a t. ház 20 képviselő kívánatára az e feletti döntést mára halasztani, kötelességem volt tehát ezeket előterjeszteni. (Helyeslés. Felkiáltások jóbbfelöl: Szavazzunk!) Madarász képviselő úrtól most hallom, hogy U a kérvényi bizottság véleménye fölött hasonló határozatra nézve halasztási indítványt terjesztett be. Nekem erről tudomásom nem volt, mert Írásban a képviselő ur nem adta be indítványát. Hallottam, hogy mondta, hogy el kellene halasztani a határozathozatalt, de miután a szavazás mára halasztatott, azon véleményben voltam, hogy a kérvényi bizottság jelentése fölött e határozatnak mára való elhalasztását kérte a 20 képviselő ur. Most azonban a képviselő ur halasztási indítványának azt a magyarázatát adja, hogy abban az egész ügy tárgyalásának ünnepek utánra való halasztása hozatott indítványba és ezen indítvány, mint előzetes kérdés felett kívánja a döntést a mai napon. Megvallom, ezt tegnap nem igy értettem. Megengedem, hogy a képviselő urnak ez volt az intentiója, de miután az indítvány írásban beadva nem volt, nem tudtam határozottan, hogy az mit tartalmazott. E kérdés, mint előzetes kérdés felett, igenis lehet szavazásnak helye; de miután a bizottsági javaslat a házszabályok 195. §-ának folyománya, kérem a t. házat, hogy e felett szavazni méltóztassanak, mert a házszabályokat leszavazni nem lehet. {Általános helyeslés.) Ezt különösen az ellenzéki képviselő uraknak ajánlom figyelmükbe, mert a házszabályok feletti szavazás igen veszedelmes praecedens volna. (Általános helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Miután félreértés történt tegnap, a t. ház szíves engedelmével pár szóval nyilatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy én is abban a nézetben vagyok, a melyet a házszabályok legilletékesebb védője és magyarázója, az elnök ur kifejezett, hogy a kérvények lényegéhez tárgyalólag szólni nem lehet. Nem is teszem, de azt hiszem, hogy nem is szükséges. Mert, ha úgy áll a dolog, a mint hallottam, hogy több részről nyilvánult az a nézet, hogy megnyugvást lehet elérni egy nyilatkozattal, mely szerint a honosítási törvény revísio alá vétele czélba van véve és ez a revisio ki fog terjeszkedni épen a szóban levő szakaszra is: akkor ismételhetem és ha tetszik, határozottabb alakban is azt, a mit mondtam, midőn Perczel Miklós t. képviselő urat kértem, hogy határozati javaslatát ne tűzesse ki tárgyalásra. KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XV. KÖTET. Elmondtam ugyanis azt, hogy a kormány érzi általános szempontokból, figyelemmel ugy a szóban levő körülményre, mint az Amerikába nagyobb számmal kivándorolt hazánkfiainak érdekeire, a honossági törvény revisiójának szükségét és akkor ezen szakaszra is ki lehet terjeszkedni és a kormány kész annak idejében ez irányban javaslattal lépni a ház elé. Ezt határozottan ismétlem a kormány nevében. Ha tehát nem vagyok tévesen informálva és ez megynyugvást szül: a nyilatkozatot igen szívesen megteszem. (Általános élénk helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a kérdést két részre oszszam; egyik a formai rész, másik az érdemleges rész. A formai kérdés tekintetében arról van szó, hogy vájjon a kérvényi bizottság javaslata szavazás alá bocsáttassék-e, igen vagy nem, a házszabályokra való tekinrettel, a mennyiben fölvettetetfc a kérdés, hogy szó volt oly dologról, a mely a ház által már elintézést nyert. Erre nézve az a véleményem, hogy a két kérvény egyike csakugyan azt a petitumot tartalmazza, mely a képviselőház által tényleg elintézett kérdésre vonatkozik, t. i. a honosítási törvénynek általános módosítását; a másik, a győri népgyűlés kérvénye, egyenesen Kossuth Lajos személyére vonatkozik. Ily alakban a kérdéssel még nem foglalkozott a t. ház. Én is azt tartom, a mit a t. elnök ur mondott, hogy a házszabályokat szavazás tárgyává ne tegyük; de nekem meggyőződésem az, hogy ez a kérdés határozattal még nincs eldöntve. De ha a t. ministereinők ur nyilatkozatát ugy lehet venni, hogy kilátásba van helyezve és meg van ígérve a kormány részéről az, hogy a honosítási törvény módosítására vonatkozólag törvényjavaslatot fog benyújtani, hozzáteszem még azt, hogy a kormány nem fog késlekedni a benyújtással: én és elvtársaim hajlandók vagyunk e nyilatkozatot örvendetes tudomásul venni és megelégszünk ezzel az eredménynyel, mert ebben megnyugvást szerzünk arra nézve, hogy a kormány mindenesetre oly módosításokat tartalmazó javaslatot fog benyújtani, a melyek lehetővé fogják tenni azt, hogy Kossuth Lrjos honosságát megtartsa. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ezzel a magyarázattal tudomásul veszszük a ministerelnök ur nyilatkozatát és én legalább nem is kívánom, hogy e kérdés felett döntsünk. (Általános helyeslés.) Tisza Kálmán: T.ház! A mi Kossuth Lajos személyét illeti, hogy én őt ma is honpolgárnak nyilvánítom, azt ismételten kinyilatkoztattam; erről most többet mondani nem akarok. De van egy észrevételem, nem erre a kérdésre vonatkozólag, hanem általánosságban. A házszabályok szólnak valamely tárgyról, mely már elintézést nyert. Itt a tárgy