Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-305

305. országos ülés deezemfcer 10-én, kedden. 1889. 47 gyalják, a mikor számosabban leszünk jelen e házban. De én, t. ház, nem akarok e térre átmenni; egyáltalában nem szándékozom mélyreható vitát provokálni és szinte meglep, hogy a t. többség mintegy zúgolódással fogad oly dolgot, a melyet hasonló körülmények közt talán méltányosnak kellene elismerni, midőn egy —• én szerintem — sokkal csekélyebb fontosságú kérdés, mint a milyen a pénzügyi tárcza költségvetése tárgyalásának kérdése volt, egy pár nappal elhalasztatott. (Felkiáltások jóbbfelöl: A költségvetés is fontos!) Nekem e jelen kérdés fontosabb. Kossuth Lajos szerzett Magyarország iránt legalább is annyi érdemet, hogy megengedhetővé tétessék nemcsak ti pártnak, hanem e képviselőháznak is, hogy akkor, a midőn egyetlen egy dolgot kérünk az országtól : hogy az, a mi mindnyájunknak kincse, a magyar honosság, ez egyetlenegy jutalom, nyújtassák az élő legnagyobb hazafinak, e kérdés legalább akkor vétessék tárgyalás alá, a midőn a képviselőház tagjai mind együtt vannak s nem akkor,|midőn már a megváltott utijegy a képviselő urak zsebében van. Arra, t. ház, hogy ez ügyben még ennyi méltányosságra sem számíthatunk, elkészülve nem voltam. Egyébiránt a helyzetek felhasználása lehet politikai exigentia, de ha a ministerelnök ur azt hiszi, hogy ő ez által a kérdést eltemeti, eltemetheti a többség számára, de nem az ország számára. (Élénk helyeslés szélső bed felől.) És akkor majd a közvélemény fog ítéletet mondani, hogy helyes volt-e, hogy ma még abban is meg akartak bennünket akadályozni, hogy e kérdés alkotmányos módon oly alakban vétessék tárgyalás alá, a mely méltó egy Kossuth Lajoshoz. (Helyeslés szélső balfelől) Mi nem követelődzőnk, egyszerűen kérelmet intézünk a többséghez. Önöktől függ annak deferálni vagy nem deferálni; mi pro íüturo mindenesetre meg fogjuk magunknak jegyezni akkorára, midőn önök a szenvedélyekre szoktak hivatkozni, melyeknek jogosultságát nem ismerik el, de melyeket maguk korbácsolnak fel, (Ellenmondás és derültség jobbfelől) mert a legméltányosabb kérelemnek sem adnak helyet s teljesítése elől elzárkóznak. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl. Ellenmondás a jobboldalon.) Vétenék a kegyelet és a tiszteletnek azon mértéke ellen, a melylyel adózom Kossuth Lajosnak, ha szükségét látnám annak,hogy Magyarország parlamentjében azon kívánságunkat, hogy Kossuth Lajos honosságának kérdésében akkor határozzon a képviselőház, a mikor arra elegendő számmal vagyunk jelen s a mikor legalább a nemzet igazi méltóságát hűségesen tudjuk képviselni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek azok, t. ház, a mik engem arra indítanak, hogy nemcsak a többséghez, hanem a minis. terelnök úrhoz magához is, ki itt azt hirdette — j elég bőven megmagyaráztuk, mennyire nem I helyesen — hogy Kossuthot állampolgárnak akarja tekintetni, másodszor szemünkre vetette nagy consequentiával már két nap múlva, hogy midőn mi Kossuth politikáját követjük, a detronisatio politikáját íízzük, tehát felfelé gyanúsít, hogy mi a Kossuth-politikának vagyunk hívei, lefelé népszerűséget vadász, hogy Kossuth honpolgárságát ő akarja: ehhez a ministerelnökhöz intézem a kérést, hogy ez az ügy akkor vétessék fel, mikor hozzá méltó tárgyalás lesz lehetséges. Csatlakozom Madarász t. barátom indítványához. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, hogy én a pénzügyministeri költségvetést fontosnak tartom, de a házszabályok megtartását még fontosabbnak. És itt tisztán erről van szó, mert a házszabályok értelmében e kérdést tárgyalni nem lehet. Azt mindenki tudja, hogy különösen az én nyilatkozatom után beadott második határozati javaslatnak — ha név nincs is benne említve — mi volt kizárólagos ezélja? De tovább megyek : a felett, hogy Kossuth Lajos magyar honpolgárnak tekintendő-e, a képviselőház akkor, midőn ugyancsak teljes számmal együtt voltunk, már határozott. (Helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság a szélső balon.) Az a kérdés, a képviselő urak mit akarnak: azt-e, hogy Kossuth Lajos magyar állampolgárnak tartassék, vagy sem? (Felkiáltások a szélső balon: Tőrvényt! Nagy zaj.) Mert ha azt akarják, hogy Kossuth Lajos magyar honpolgárnak tekintessék, azt elérték. De azzal, hogy januáriusra akarják kitűzni a tárgyalást az ő honpolgárságára vonatkozó kérvények felett, midőn nemcsak törvény nem létesülhet, de időközben megszűnnék a törvény értelmében a honpolgársága, ha az nem léteznék, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. Nyugtalanság a szélső baloldalon) ez már nem arra mutat, hogy tisztán és egyedül csak azt a czélt akarják elérni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső balon.) Azt a czélt, hogy Kossuth megmaradjon magyar honpolgárnak, mindnyájan akartuk, az országgyűlés többsége határozott benne. Most is csak azt mondom, a mit akkor mondtam — és ezzel végzem most is felszólalásomat, hogy mi Kossuthot magyar honpolgárnak tekintjük; a ki nem tekinti annak, vessen számot önmagával. (Zajos helyeslés és tetszés jóbbfelöl. Nagy nyugtalanság a szélső balon.) Madarász József: Orbán Balázs! (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: Nem lehet e kérdést tárgyalni!) Elnök: Minthogy a bizottság azt mondja, hogy a kérvény nem tárgyalható, mert tárgyalása a házszabályok 195. §-ába ütköznék: nagyon természetes, hogy magába a tárgyalásba belemenni nem lehet: csak elhalasztási indítványról lehet szó.