Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-305

42 805. orsíágos ülés deczember 10-én, kedden. 1*89. tel megtagadtatott: ez olyan jogtalanság, melyről azt tartom, hogy azt a magyar képviselőház maga sem helyeselheti. Óhajtanám, hogy a hol a munkások megjelennek, magyar érzelem, magyar szó, magyar hang legyen; (Helyeslés a szélső baloldalon) de azokra nézve, a kik nem tudnak magyarul, a töryény a szabadságot nem tagadhatja meg, hogy azon a nyelven ne szóljanak, a melyen tudnak. Én tehát a kérvényi bizottság ellenében a következő elleníndítványt vagyok bátor benyújtani : „Ellenindítvány. A kérvény kiadatik a belügyminister urnak megvizsgálás és intézkedés végetta Ha jogállam ez az állam, t. képviselőház, akkor, ha panaszkodnak, ha kérvénynyel jönnek ide, nem az annak a sora, hogy tegyük visszavehetés czéljából az irodába, hanem az a sora, hogy vizsgáltassák meg, igazságuk van-e ? Ha nincs igazságuk, én leszek az első, ki akkor az ellenük hozandó intézkedésben megnyugszom. De ugy akarni elütni egy tárgyat, hogy a kérvény letétetik az irodába, vegyék vissza: ez igen veszedelmes intézkedés, veszedelmes kivált akkor, midőn azon száz meg százezernyi munkás, a ki e hazában van, hű és becsületes polgára óhajt e hazának lenni. Ha pedig az ellenkező követtetik el velük, nem mondom, hogy hűtlenek lesznek, de minden eseire támpontul fog szolgálni ellenünkben az, hogy egy államban, melyben velük igazságt.danul bánnak, követelheti-e az állam azt, hogy az, kivel ugy bánt, mint egy féreggel, ne óhajtsa magát védni. Ajánlom ellenindítványom elfogadását. Elnök: Fel fog olvastatni! Szathmáry György jegyző (olvassa az ellenindítványt). Herman Ottó: T. képviselőház! Én teljesen méltatom azt a nemes érzületet és irányt, melyet Madarász t. képviselőtársam ezen kérvény tárgyalása alkalmából kifejtett; de kötelességemnek tartom egyszersmind azt, hogy bár egész futólagosan, de érintsem a magam részéről a munkások mai állását különösen Magyarországon, mert a benyújtott folyamod ások és azok intentióinak időkön át való átalakulása, az nagyon különböző dolog. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A ki a munkás-mozgalmat Magyarországon és specialiter Budapesten ismeri, az tudhatja, hogy az eleintén internationalis socialistieus irányban indult el; akkori vezetője volt Franki Leo, a franczia commune egykori ministere. Azután átalakult azon irányban, hogy már anarchistieus hangok is hallatszottak. Azután következett egy nagy elcsendesedés. Magyarországon a munkás-kérdésnek újabbi feléledése a párisi soeialista-congressuson következett be. Hivatkozom mindazokra, a kik a párisi kiállítási mozgalmat figyelemmel kisérték, a kik különösen a különböző congressusok ügyét kisérték figyelemmel, hogy észrevehették, hogy Magyarország munkásai is képviselve voltak a párisi socialista-congressuson és hogy akkor általános bámulat tárgya volt az, hogy a budapesti munkások egyik küldötte, névszerintlhrlinger, a párisi socialista-congressusnak bejelentette, hogy Magyarországon semmi baj sincsen a munkásokkal; nem alkotnak ellenzéket, mert őket a kormány istápolja ; és pártolja. Én a t. ház bölcsességére bízom annak elképzelését, hogy Tisza Kálmán ministerelnökI léte alatt a magyar kormány oly mozgalmakat I támogat, a melyekkel egy socialista congressuson | állanak fel és mernek kérkedni. Én, t. képviselőház, nem vagyok hajlandó most ennek a kérdésnek akár bővebb vizsgálásába, akár vitatásába bocsátkozni; constatálom egyszerűen Í zt, hogy a socialista congressuson kijelentetett az, hogy Magyarország munkásait a kormány támogatja. Milyen okból, mely ötletből, azt én nem tudom. De mielőtt állást foglalnék abban az irányban, a melyben Madarász József t. képviselőtársam megállapodott és határozati javaslatot is nyújtott be, én a munkás-kérdést teljesen tisztázva akarom látni és csak akkor fogok mellette állást foglalni. Mert az nem lehet Magyarországra közömbös, hogy a munkások törekvései mik; és az én nézetem szerint itt a folyamodásnak csak egy irányban volt volnajoga, tudniillik az egyesületi és gyülekezési jog korlátozása tekintetében, minden tekintetben pedig én követelem a tiszta álláspontot, különösen pedig, hogy a munkások alapelveikre milyen álláspontot foglalnak el, mert ha ők kijelentik azt Páriában az Ő megbízottjaik által, hogy soeialisták, ide pedig petitionálni jönnek másképen, addig ott ismét kifejezik, hogy a magyar kormány, a mely eddig legalább kevés hajlamot mutatott a tulaj donképeni socialismus mellett, hogy ő pártolja őket: én ama munkások mellett a legjobb akaratom mellett sem vagyok képes tisztán állást foglalni és az ügyükkel foglalkozni és abban a nézetben vagyok, hogy várakozó álláspontot kell velük szemben elfoglalni mindaddig, a mig ők tiszta álláspontot foglalnak el e hazában, hogy mi, a kik nemzeti érdekeket is tartozunk képviselni és ápolni, ezen az alapon birjuk Őket megbírálni. Egyébként, minthogy t. képviselőtársam már benyújtotta ezt az indítványt, magam is azt tartván, hogy a dolog alaposan megvizsgáltassák, csatlakozom az ő indítványához. Báró Kaas Ivor: T. ház! (Halljuk .'Halljuk!) Az előttem szólott nézeteihez nem járulok. Nem mintha tagadnám állításainak jól értesültségét és igazságát, sőt igenis nekem is feltűnt az, hogy a magyar munkás-mozgalmak azon vezérei, kik magyar nemzetellenes irányt követnek idehaza és internationalisták és németek a munkás-mozgalmakban, azok kimennek Parisba és ott magukat kormány-