Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-305

3g 805 országos ülés deezember 10-én, kedden. 1889. alapján csak a bihari vasútnak építése volt lehetséges, a kormány most új felhatalmazás kikérését tartotta szükségesnek. A vonal engedélyese ugyanazon külföldi ezég, mely a kisujszállás-gyomai vasutat építette és finaneirozta, a mi mindenesetre jele annak, hogy a külföldi tőke mindinkább a helyiérdekü vasutak felé fordul, azoknakjövője irántbizalommal viseltetik és az e téren eddig is szerzett tapasztalatokkal meg van elégedve, A mi már most a kérdéses vasutvonalat illeti, ismeretes, hogy Békésmegye közönsége, mely ezúttal erre aczélra 400,000 frtnyi segélyt szavazott meg, évek óta óhajtotta ezen vasiít kiépítését. Köztudomás szerint ezen vonal az alföldnek egyik legbecsesebb vasútja lesz, melynek kiépítését különben már az ottani közutaknak gyarló volta is eléggé indokolná. A vonal hossza 4874 km., atényleges építési tőke 1.600,000 frt. Az állami hozzájárulás 130,000 frt, az érdekeltségi egész hozzájárulás összesen 561,000 frt, mely két összeg együtt 691,000 frtot tesz, tehát a törvény által előirt 35%-nál valamivel többet. Az ezenfelül még szükséges 909,000 forint 72%-kal értékesítendő elsőbbségi kötvények kibocsátása utján fog fedeztetni. A vonala magyar államvasutak kezelésébe megy át, tehát ezekkel szemben semmi irányban sem lesz versenyre felhasználható. Az ilyformán körülirt engedélyezés szabályszerű és a törvényeknek megfelelő lévén és minthogy ezen vonal kiépítése iránt már a törvényhozásnak egy régibb intézkedése fennáll: a közlekedési bizottság helyesli a felhatalmazás megadását és kéri a házat, méltóztassék a beterjesztett törvény j avaslatot elfogadni. (Élénk helyslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve, hogyha tehát szólani senki sem kíván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik; következik a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, 1 — 3. §-ait, a mely eh észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közlekedésügyi és pénzügyi bizottságnak 437. számú jelentése, a kereskedelemügyi minister ur által beterjesztett, „a Somogy szobb-barcsi helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás" iránti törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést, felolvasottnak tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját, JosipOvich Géza jegyző: Neményi Ambrus! Neményi Ambrus, a közlekedésügyi , bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) I Ezen törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást kér arra, hogy a magyar államvasutakat és a déli vasutat összekötő somogy-szobb-barcsi helyi érdekű vasútvonalra az engedélyt kiadhassa. Ezen engedélyezésre a törvényhozás részéről külön felhatalmazás volt kikérendő, először azért, mert a tervezett vonal két meglevő vasutat fog összekötni, másodszor azért, mert a kilátásba vett állami hozzájárulás az 1888: IV. t.-cz. által meghatározott maximumot tálhaladja. A nevezett törvény értelmében ugyanis helyi érdekű vasút az állam által legfeljebb a tényleges építési tőke 10°/°-áig segélyezhető. Minthogy ez esetben a tényleges építési tőkei.310,500 forint, a maximális állami segély 131,000 forint volna. A kormány azonban ennél 59,000 forinttal magasabb összeget, azaz 190,000 forintot hoz javaslatba. A pénzügyi ésközlekedésügyi bizottságok, hozzájárulván a kormány ebbeli nézeteihez, ezen magasabb segélyösszeget megadhatónak találták, mindenekelőtt azon okból, mert itt oly vasútról van szó, melynek kiépítése nemcsak helyi érdek, de a mely sok tekintetben fontos kereskedelmi érdeknek is mondható. Nevezetesen a barcsi csomópontnak a magyar államvasutak hálózatába való bevonása ezen vonalnak szembetűnő forgalom-politikai jelentőséget kölcsönöz; felemlítendő azonkívül, hogy ezen vidéken több ipartelepnek, nevezetesen egy czukorgyárnak létesítése van czélba véve, melyre nézve a vasút egyik nélkülözhetetlen előfeltétel. Hogy az illető vidék részéről tetemesebb hozzájárulás nem volt elérhető, annak oka nagyrészt abban keresendő, hogy az érdekelt birtokos osztály az idei rossz termés következtében nincs oly helyzetben, hogy tőle nagyobb áldozat várható volna. Az érdekeltségi hozzájárulás különben 205,000 forint, vagyis — a vasút 46 kilométer hosszú lévén —kilométerenkint körülbelül 4,400 forint, a mi elegendő érdeklődésre és áldozatkészségre mutat. Megjegyzendő végre, hogy a 190,000 forintnyi segély nem egyszerre, hanem tiz évi részletben adatik. Minthogy azonban az engedélyesek ezen összeget leszámitoltatni kénytelenek, nem 190,000 forintot, hanem körülbelül olyan összeget kapnak tényleg, mint a milyen őket a törvény értelmében megilletné. A pénzügyi és közlekedésügyi bizottságok ezen 59,000 frtnyi nagyobb segélyösszeget nem tekintették oly súlyos áldozatnak, hogy annak megtagadásával a somogy-szobb-barcsi — ismétlem, igen figyelemre méltó forgalompolitikai czéloknak szolgáló — vonal építését esetleg veszélyeztessék és ezeknél fogva a törvényjavaslatnak úgy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását ajánlják. (Helyeslés joVbfelől.) Madarász József: T. ház ! Én a törvényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. Barátja vagyok ugyan a helyi érdekű vasutaknak és óhajtom, hogy minél többfelé léte/