Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-317

262 nincs más nexus, minthogy amott az illető növendékek előkészíttetnek pályájukra, emitt pedig gyakorolják megszerzett ismereteiket. Concedálom azt is, de ez szintén nem érv a változtatásra, hogy a közoktatásügyi ministeriumban ép oly lelkiismeretes gonddal intéznék a színházak ügyét, mint most a belügyurinisteriumban és hogy a változtatásból színházainkra hátrány nem származnék. Meggyőződésem azonban és azért tartottam szükségesnek az ügyhez hozzászólani, hogy a színházak legfőbb feladataira nézve és a színészet országos situatiójára nézve végzetesebb tévedés nem történhetnék, mint az, ha a magyar drámai és zenei legmagasabb művészet elszakittatnék intézményileg az összes többi szinészeti intézményektől. Hiszen, t. ház, évről-évre hallunk a belügyministeri tárcza tárgyalásánál fölszólalásokat a vidéki színészetnek tűrhetetlen állapotairól; hangoztatják ezt ugy e házban, mint a sajtóban és mindenki tapasztalja, hogy a vidéki színészet oly állapotba merült, a hol már-már elveszti culturális fontosságát, hol culturai feladatának többé megfelelni nem tud, mert a legelementárisabb kenyérkereset nyomorúságában vész el. Halljuk és tapasztaljuk, hogy ezen állapotokat sanálni kell és én meg vagyok győződve, hogy ezen sanálás elől soká kitérni nem lehet. Én ugy hiszem, t. ház, hogy ez máskép nem is gondolható — a ki e házban hozzászólt, mind eoncedálta — mint ugy, hogy visszaállít suk a kapcsolatot a nemzeti színház és — az eddigi teryek szerint — első sorban a kolozsvári színház közt; de voltak már hivatalos oldalról kezdeményezett tervek arra nézve is, hogy a pozsonyi színház is összeköttessék a nemzeti színházzal, szóval, hogy a vidéki színészet bajai enyhittessenek épen az által, hogy az a nemzeti színházzal kapcsolatba hozassék. A kormánynak azon szakférfiúi, bizalmi emberei, kik egyedül illetékesek a kérdés megoldására, a nemzeti szinház és az operaház administrativ és művészi vezetői. A vidéki színészetre, t. ház, csak egy módon lehet befolyást gyakorolnia a kormánynak és ez a vidéki színészetnek a köz pénzekből nyújtott subventio feltételeinek megszabása. Ha ezen házban sokszor történt felszólalás, hogy a budgetbe nagyobb összeg vétessék fel a vidéki szinészet segélyezésére, mert ezen ezélra közpénzekből az állam keveset ad, ezen állítás lényegben téves, mert a vidéki szinészet támogatására — a pontos számot nem tudom — de legalább 100.000 frtot megütő összeg adatik évenkint a közteherből, még pedig az egyes törvényhatóságok és városok által adott subventio alakjában. Ezen subventiók a városi és törvényhatósági költségvetésekben a központi kormány elé kerülnek és a bel ügy minist er helybenhagyására szorulnak. A belügy minister van tehát azon helyzetben, hogy ezen színházakra nézve a segély mértékét és ennek föltételeit megállapítsa azon közegek által, melyek - 24-én, pénteken. 1890. neki alá vannak rendelve. Én tehát ezen kérdésben oda vagyok kénytelen coneludálni, hogy nem helyes dolog az összeköttetést a nemzeti szinház, az opera és a kolozsvári szinház közt egyrészről és a vidéki színházak között másrészről megszakítani és a köztük levő örvényt nagyobbítani, mert ezen kérdésben legközelebb teendő lépéseknek okvetlenül oda kell törekedniök, hogy ezen örvény megszűnjék s hogy a közeledés, az [összeköttetés létrehozassák. Midőn áttérek felszólalásom tulajdonképeni czéljára, itt is fel kell hivnom a t. háznak figyelmét egy analóg körülményre. (Halljuk! Halljuk!) A tudomány és művészet terjesztésére alapított nyilvános gyűjteményeinknek legfontosabb és legkiválóbbjai, a fővárosban lévők, az államnak közvetetlen kezelése és intézése alatt állanak. Ellenben az ország többi részeiben, azon számos fontos culturális centrumokban, a melyeket a mindinkább erősbödő városok nyújtanak, az ilyen természetű intézetek az állam befolyásától csaknem teljesen függetlenül fejlődnek és semmi osszhangzatos működés ezen intézetek között még nem találtatott meg arra nézve, hogy a nagy czélr, mely eléjök van tűzve, el lehessen érni. T. ház! A nyilvános gyűjtemények föladata, hogy igazán hasznosakká és hozzáférhetőkké tétessenek (Igaz! Ugy van!) a magyar nemzeti műveltség fejlesztésére és erősbítésére. E szerint nem szabad egyszerűen a fővárosi centrális gyűjteményekre fektetni a fősúlyt, de meg keli találni a kapcsolatot és a módját, hogy mikép lehessen kifejleszteni a vidéki museumokat és pedig oly módon, hogy ezen nagy czélnak teljesen megfelelhessenek, hogy az összekatás minél nagyobb és bensőbb lehessen. Erre is kétségkívül megvan a t. kormánynak a módja azon körülményben,hogy a vidéki muzeumok csaknem kivétel nélkül egyletek által alkottattak és tartatnak fenn, a melyek mihelyt az állam vagy kormány részéről bárminemű támogatásra találnának, hajlandók lennének alapszabályaikat, melyek xigyis a beHigyminister ur jóváhagyásától függnek, akként módosítani, hogy az összműködés lehetősége biztosítva legyen. (Helyeslés jóblfelől.) A centralis gyűjtemények mai situatiójára szintén fel akarom hívni a t. házfigyelmét. (Halljuk!) Kétségtelen dolog, hogy a magyar nemzeti musenm eredetileg Széchenyi Ferencz gróf alapítása s alig háromnegyed század alatt — egy igen szerény provinciális könyvtárból kifejlődött hatalmas intézet, a mely az európai nyilvános gyűjtemények között, mint a museumok feladatának teljesen megfelelő elsőrendű intézetül van elismerve. De a magyar nemzeti museum, úgy ahogy ma a múzeum-épületben áll, nem egyedüli eredménye Széchenyi Ferencz gróf alapításának. Az eredeti „Széchenyi"délé országos könyvtár mellett kifejlődött a magyar régiségeket tartalmazó 31". orsiágöB ülés iaimí