Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-313

818, orsuágos ülés január 20-án, hétfón, 1890. 177 ország nagy többsége az ellenzéknek azt az eljárását, hogy mig egyrészt dicsér, addig másrészt ócsárol: (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondás balfelől) és vájjon üdvös lesz-e az a honvédség intézményére, hogy Magyarország parlamentében találkoznak, különben igen tisztelt férfiak, a kik nem elégednek meg azzal, hogy minden alkalmat felhasználnák arra, hogy a közös hadsereget, a mely különben ép oly hazafias és ép ugy tündököl kiváló katonai tulajdonokkal és a trón iránti hűséggel, érdemeiben kicsinyítsék, de most már a honvédségi intézményt is belevonják, hogy vélt ellenzéki feladatukból minden alkalommal megtámadják. (Felkiáltások a szélső balon: Nem áll!) Én egyáltalában nem kívánom, t. ház, ezen szomorú képet tovább ecsetelni, mert az rám nézve fájdalmas hatással volt és mert a mivel felszólalásomat kezdtem, a költségvetés érdemére úgyszólván semmi sem hozatott fel: kénytelen vagyok kérni a t. házat, hogy Perczel Miklós t. képviselő ur, úgyszintén Helfy Ignácz képviselő ur módosítványainak mellőzésével a költségvetést részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Polónyi Géza: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Az államtitkár ur egy fogadási ajánlatot tett nekem. Azt hiszem, hogy már az udvariasság is kötelez arra, hogy válaszoljak. (Halljuk!) A minister ur hosszabb gondolkozás után a hivatalos pseudo szent lelket, az államtitkár urat szólaltatta meg arra a fogadásra, a melyet én ajánlottam, csakhogy persze „Front und Fiügelveränderung'' mellett. (Derültség.) Most egészen másról méltóztatott beszélni, hogy fogadjam el azt az ajánlatot, hogy fizessek egy forintot mindenki után, a ki az ellenzék részéről sértő kifejezést használ, ellenben viszont az államtitkár ur solidaritást vállal az egész kormánypártért arra nézve, hogy ő fizet egy forintot, ha a túloldal részéről történik ilyen. Azt hiszem, hogy a fogadás alapjának annak kell lennie első sorban, hogy a chanceok egyenlők legyenek. Ha az államtitkár ur elfogadja ezt alapul jó, ámde köztudomás szerint ott nem szoktak szónokolni, hanem csak szavazni és igy mindenki belátja, hogy ezen alapon nem fogadható el a fogadás, mert a beszéd ott nem szokásos. (Ugy van! a szélső baloldalon. Derültség. Egg hang jobbfelöl: Ez nem személyes kérdés!) Egy correctivum mellett azonban hajlandó vagyok elfogadni a fogadást. (Halttjuk!) Miután ott em szónokolás, hanem csak szavazás szokásos, ajánlom a fogadást arra, hogy hol szoktak meggyőződés ellenére szavazni, itt-e vagy ott. (Tetszés a szélső baloldalon. Élénk ellenmondások. Felkiáltások a jobboldalon: Bendre!) EÉPTO. NAPLÓ. 1887—92. XV. KÖTET. Elnök: Arra kérem a t. ház tagjait: ne fogadjanak már többet. (Derültség.) Zay Adolf jegyző: Komlóssy Ferencz ! Komlóssy Ferencz: Csak egy-két perczig kívánom igénybe venni a t. ház figyelmét. Kijelentem, hogy semmi fejtegetésbe vagy recriminatióba bocsátkozni nem fogok. Csak kérdést kívánok intézni a t. honvédelmi minister úrhoz azon visszásságok tárgyában, a melyek a honvédségnél a hazabocsátás tárgyában előfordulnak és hogy röviden szóljak e tárgyhoz és az indokolás alól fel legyek mentve, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy az illetőknek kik e viszszásságok miatt hozzám fordultak, egy rövid levelét felolvassam. Hosiv honnan Származik a levél, félvén a seeaturáktól, melyeknek az illető ki lehet téve, nem mondhatom meg. A levél azonban következőleg hangzik (olvassa): „Ismerjük feladatunkat, hogy az a földi életben a haza és az emberiség javára legyen s mint derék katona a hazáért és királyért mindenkor készek legyünk férfiasan harczolni. Ezt mindeddig híven teljesítettük, de midőn az ember a 27. évbe lép, mikor már nős és gyermekei vannak, nincs, a ki keressen odahaza, nincs, a ki adót fizethessen, nincs, a ki kenyeret és ruházatot adjon gyermekeinek: akkor már borzasztó fájdalom fogja el szivünket, mi lesz jutalmunk ? Az, hogy midőn hazamegyünk vagy mire hazamehetünk, eladják bútorainkat és agyi ruháinkat]; nincs hova feküdnünk, elviszik adóba. S a ki nem nős, mi lesz az ily fiatal emberből? Fiatalkorában, ha nem keres, öreg napjaira a koldusbotot foghatja kezébe. Mi 23 éves korunkban, vagyis 1886 márczius hó 10-én lettünk besorozva, akkor szolgáltunk 10 hónapot és azután hazabocsátottak bennünket; de ugyanazon évben ismét behívtak két hónapra és pedig a legnagyobb munkaidőben s a két hónap után ismét visszabocsátottak. De 1888-ban ismét behívtak, azt mondták 35 napi őszi gyakorlatra, ezután ismét hazamentünk, de 1889 Julius hó 14-én ismét behívtak 8 azóta folyton szolgálunk. Esedezve fordulunk a képviselő úrhoz, segítsen nehéz sorsunkon, mert vannak olyanok is, kik április 4 étől vannak itt, Már egy alkalommal úgy volt, hogy deczember 15 én hazamegyünk, de ismét itt maradtunk, inig más féldandárokaál mind el lettek bocsátva az 1886beliek." Engem, t, ház, a keresztény magyar népem iránti szeretet indított arra, hogy e levelet itt felolvassam. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister : Nem volt az zsidó 1 Komlóssy Ferencz: A zsidó nem szorul én reám, megvédik azt a hatalmasok, megvédi a kormánypárt és még a minister ur is. (Élénk 23