Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-313

818, országos ülés .faunár 30-án, hétfőn. 1890. 173 mint társaim felszólalására, bizonyos demonstratív mosolylyal szokott felelni, édesen kaczsg; de én nem vagyok hajlandó Beőthy t. képviselőtársam példáját követni, hogy én e dolgot komolyan vegyem. A t. minister ur azt gondolja, hogy magunkforma, inductive eljáró ember nem lát be abba a szellemi konyhába, melyből a minister ur összes apparátusát meríti. Be fogom bizonyítani, hogy teljesen belátunk abba. (Halljuk!) Vau egy szó, mely ha elhangzik, felvillanyozó hatást gyakorol minden katonára, ki valaha osztrák lobogó alatt szolgált, E?, a szó német, de ki kell ejtenem : schneidig! Valahányszor a minister ur az ellenzék felé suhant, valahányszor azt hiszi, hogy igen szép parádét, vagy döfést vitt véghez, ott hangzik a Fremdenblattban és a Pester Lloydban: die schneidige Art! (Élénk derültség a bal- és szélső balon.) És viszhangzik az egész armádiában: „ein schneidiger Minister!" (Derültség a bal- és szélső balon.) Sőt azt mondják: die göttliche Grobheit des schneidigen Ministers! (Zajos derültség a bal- és szélső balon.) Én a tisztelt minister ur bátorságát kétségbe nem vonom, nem szabad azt kétségbe vonnom; én őt határozottan „schneidig" katonának tartom. Rászolgált a legnagyobb rendre, melyet katonának osztanak. Azt is elismerem, hogy az ő délczeg alakját lovon képzelni és aztán beugratni látni, az pompás látvány lehet. (Derültség bal- és szélső balfélóí.) De ez nem hadvezérség. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez az úgynevezett „schneidig Bravour" szép dolog; járnak érte kitüntetések is, de ez nem hadvezérség. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Mert, t. ház és különösen t. minister ur, ha én odatévedek, hogy merjek a t. minister ur hadvezéri tulajdonságáról bírálatot koczkáztatni, én nem fogok menni — Istens ments — az ő szolgálati múltjába, az ő katonai tetteire, én el nem hagyom a képviselőházat magát. Tisztán és világosan emlékezem arra, hogy mikor én úgy jártam, mint Anteus, hogy Szegeden földre terittettem, de nem a rakpartra, (Derültség bal- és szélső balfelöl) hanem csak az alkotmányos anyaföldre s e küzdelemből több erőt merítettem, az erre következett időben a honyédelmi vita ötletéből ezekről a padokról felemelkedett egy képviselő és ezt monda, hogy a Székesfehérvár körül tartott hadgyakorlatokon a katonaság, a mint a hely színére érkezett, nem találta ott az eledelt, nem volt előkészítve semmi. Erre az igen t. minister ur schneidigul és mint hitte, nagyon alaposan és szellemesen is azt felelte, hogy a katona, ki háborúban van, el legyen készülve arra, hogy nem mindenütt várják a kész eledellel és egyáltalában azt fogom mondani — t. i. a minister ur — hogy a háború nem franczia négyes, melyet le lehet tánczolni. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister : ügy van ! Herman Ottó: A minister ur most is azt mondja, hogy ugy van. Minthogy én azt mondtam, hogy inductive fogok eljárni, merem azt mondani, hogy egy franczia négyes és egy nagy hadművelet közt lényeges különbség absolute nem existál. (Derültség.) Mindkét dolognak alapja ez: adott tömegeket bizonyos czél tekintetében helyesen és jól mozgásba hozni. Az a generális, ki a csata hevében roszul commandiroz, ép oly confusiótlioz létre, mint az a szabólegény, ki a hatodik figurát elrontja. (Zajos derültség bal- és szélső bal felöl.) A tömegek mozgása tekintetéből és a confusio dolgában e kettő közt lényeges különbség nincs. De már most apellálok a t. minister úrra. A t. minister ur bizonyosan tudja és ismeri a hadi történetet. Én nem akarok elmenni egész Hannibálig, hanem egészen közel fogok járni. Mondja meg nekem a t. minister ur, hogy a tömegek mozgása tekintetében mi döntötte el a königgrätzi csatát? Valamint a franczia négyes hatodik figurájában a bálon bizonyos commando szerint bizonyos momentumban bizonyos helyen vannak-e, bizonyos rendszer szerint mozognak a tömegek, ha a táncz jól van rendezve, úgy jelent meg az akkori porosz trónörökös és eldöntötte a hadjáratot; (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől) tehát nem abban áll a hadvezéri tudomány, hogy a sereget nem várja semmi készen és hogy az nem franczia négyes, hanem abban, hogy a maga idejében a maga helyén minden készen legyen, minden egybevágjon, iigy, a mint azt a háború vagy a csata kívánja. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Minthogy én magam is tartozom a t. minister urnak egy kis revanche-sal azokért a schneidigságokért, melyekben velünk szemben időnkint gyönyörködik, én tisztán a magyar parlamenti élet szempontjából azt kérdezem, hogy: miben nyilatkozik ez a schneidigság? Egyes szavakban. A schneidigság maga is csak szóval való vagdalkozás és különösen nyilatkozik abban, hogy a i minister ur szeret beszélni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Az már az utolsó! Herman Ottói Szereti minden ötletét felhasználni és azt, mint jó viczet alkalmazni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Derültség.) T. ház ! Most vagyok felszólalásom legnehezebb pontjánál. (Halljuk! Halljuk!) A minister ur magyarázatokba bocsátkozott, még pedig közjogi tekintetben is s beszélt és beszélt. De a hadtörténet itt megint beleavatkozik s világosan azt mutatja, hogy az igazi hadvezéri tulajdonok nincsenek a hadvezérek bő szónoklataihoz kötve. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A hadtörténet azt bizonyítja, hogy a legnagyobb hadvezérek, például