Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-313

170 SIS. orsiágos filét január 20-án, hétfőn. 189ft, sultnak tartom, hogy a honvédség műszaki csapa­tokkal láttassék el, mert ez annak niveauját emelni fogja és mindenesetre igen fontos az, hogy egy katonai kötelékben annak tagjai ugyanegy kato­nai és bajtársi szellemtől legyenek áthatva. (Élénk helyeslés a bal- és [szélső baloldalon.) És kérdem,|minő indokok azok, a melyek ez ellen szólanak? Katonai indokok csak nem lehet­nek, (ügy van ! balfelöl) hiszen magának a működő hadseregnek érdeke az, hogy mentől több műszaki csapatja és ágyuja legyen. A t. minister ur azt mondja ugyan, hogy a honvédség nem lesz ágyuk­nak híjával, mert a közös hadseregtől fog kapni. De, t. ház, én azt gondolom, a közös hadseregnek magának is szüksége van ágyaira és nagyon fog örülni, ha megtarthatja azokat az ágyúkat és mű­szaki csapatokat. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Vagy politikai tekintetek szólnának ez ellen ? Hát azt hiszi a t. minister ur, hogy a mint azokat a műszaki csapatokat felállítják, a honvédség arra fog szolgálni, hogy az ember egyszerre neki men­jen a közös hadseregnak? (Derültség és tetszés a bal­és szélső bnloldalon.) Tiltakozott a t. minister ur az ellen, hogy bizal­matlanság forogna fenn. Erről teljes jogunk van szólani, t. ház. (Halljuk!) Kern feledhetjük el, hogy Deák Ferencz még abból a szempontból irta hires húsvéti czikkét, mert Magyarországot sepa­ratisticus törekvésekkel vádolták. Báró Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister í De mikor volt az ! Beőthy Ákos: Igaz, t. minister ur, hogy az akkor volt. Azóta sok viz folyt le a Dunán, sok változás történt s azt hiszem, mindenki meggyő­ződhetett Magyarország loyalifásáról a dynastia s a pragmatica sanctio iránt. De épen azért, mert a legjogosultabb nemzeti törekvések ilyen semmit­mondó ürügyekkel utasíttatnak vissza, (ügy van ! ügy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon) épen azért támad azután az emberekben a hit, hogy a régi bizalmatlanság még most is megvan. (Igaz! balfelól.) Én, t. képviselőház, azt mondom, hogy vannak bizonyos kérdések, a melyeket nagyon jó lenne a Lajtán tállal lajtántúli felfogással tisztázni. Higyje el mindenki, Magyarországot ennek a monarchiának keretében nem az tartja meg, hogy a nemzeti aspiratiókkal szemben egy minuendo árlejtés foganatosittatik, hanem megtartja saját jól felfogott érdeke és akarata. (Igaz! ügy van ! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ha Magyarország e monarchia keretében meg akar maradni, nincs ok félni attól, hogy az úgynevezett chauvinismusnak engedményeket tegyünk, mert ez csak a monarchia erejét növeli; (Tetszés a bal­és szélső baloldalon) de ha Magyarország nem akar bennmaradni a monarchiában, akkor megtagad­hatják azokat a műszaki csapatokat, elvehetik a honvédséget, felfüggeszthetik az egész alkotmányt, Magyarország a passiv ellentállás által paralysál­hatja és szétrobbanthatja ezt a monarchiát. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez az a fel­fogás, a melyet egy magyar ministernek a korona érdekében magáévá kell tennie s ezt kell neki mindenütt urbi et orbi hirdetnie. (Helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, azért is a mellett vagyok, hogy a honvédségi intézmény fejlesztessék, mert a honvédséget alkotmányos és nemzeti szellem hatja át. A honvédség e tekintetben nagy feladatot teljesít, nemcsak azt a feladatot, hogy megvédje az országot, hanem azt a feladatot is, hogy az állam iránti kötelezettségeknek az iskolája. S ez, t. képviselőház, annyival inkább, mert fájdalom, e tekintetben a közös hadsereg intézménye nem felel meg minden tekintetben a kivánatoknak. Az „és" daczára is ma sem igazán egy közös, dualis­tieus hadsereg az, hanem egy egységes birodalmi hadsereg. (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbalon.) E tekintetben, fájdalom, igen sok mulasztással vagyok kénytelen a t. honvédelmi minister urat vádolni. A t. minister uv nem abban keresi köte­lességét, hogy a közös hadsereget közelebb hozza a nemzet szivéhez, a nemzet alkotmányához, hanem abban, hogy magát a honvédséget attól elidege­nítse (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) és abból egy második classisú közös hadsereget csináljon, (ügy van! balfelöl.) Tények beszélnek, t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) Ott van az a bizonyos honvédségi törvény, a melyről — elhiszem, hogy a t. minister ur nem szeret beszélni — és a mely a szervezetet kivette az országgyűlés kezé­ből. Mit jelent ez, t. ház? Ez azt jelenti, hogy mindaddig, mig azt hitték, hogy a honvédség csak egy olyan katonai játékszer, azt gondolták, hát csak mulassanak vele; de most, mikor látják, hogy a honvédségnek katonai értéke van, rá akarják tenni kezüket erre is. (Zajos helyeslés és tetszés abal­és szélső baloldalon.) Ott van továbbá az a szerencsétlen monori zászló-eset is, a mely semmi más, mint a birodalmi eszmének fenhatósága a magyar állameszme felett, (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Ezekről, t. képviselőház, nem fogok szólani két okból. Először azért, mert a mi a dolognak személye^ oldalát illeti, azt én az országgyűlésnek szavazata által elintézettnek tekintem, a mi pedig a tárgyilagos és érdemleges részt illeti, erről igenis fogunk beszélni a honvédségi törvénynél, mert én szerintem ennek a tárgyalásnak feladata lesz a jelvény kérdést tisztázni, mivel a legjobb inter­pretatio szerint is ez a törvény homályos — én szerintem ugyan nem — és így ennek a törvény­nek valódi értelmét helyreállítani, restituálni kell. (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbalon.) A mi t. képviselőtársam, Perczel Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom