Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-313

166 818. országos ölés január 80-án, hétfőn. 1890. dek is változtatják helyőrségüket, idővel előbbutóbb, talán nemsokára, a mire nézve természetesen kezességet nem vállalhatok, be fog következni az az idő, hogy az az ezred haza fog jönni s új hadrendi beosztás folytán más ezred megy oda". Ily feleletet egy közös hadseregbeli káplár is tud nekem adni; mert hogy valamikor az az ezred haza fog jönni és hogy ez iránt nem vállal felelősséget a minister ur, arra nézve nem kellett volna nekem a t. honvédelmi minister urat megkérdeznem. Én arra kértem a t. minister urat és ebben értett engem félre, hogy nyilatkozzék az iránt, hogy hajlandó-e lépéseket tenni arra nézve, hogy ez a törvénytelen állapot megszüntettessék, A mi már a második pontot illeti, előre bocsátom, hogy az utolsó pont az, a miért különösen kötelességemnek tartottam szót kérni. Azt mondja a t. minister ur: „A mi gróf Pálffy Mőrieznak az aranygyapjas renddel való kitüntetését illeti, azt hiszem, hogy még Franeziaorsxágban, pedig ott respublica van, sem szokás Rochefortot és a hozzá hasonló új divatú néptribunokat megkérdezni, akkor mikor valakit kitüntetni akarnak." (ügy van! a jobboldalon.) Ugy-e, hogy úgy van? (Derültség a szélső baloldalon.) Ha valakit Rocheforthoz hasonlítanak, a kinek politikai ideálja az, a mit Rochefort követ, azt hiszem, az nemcsak nem meggyalázó, de sőt megtisztelő, mert Rochefort egyike a kiváló capacitásoksiak azon a téren. Ha azonban valakinek nem az a politikai ideálja, természetesen kötelessége a politikai élet porondján tiltakozni az ellen, ha őt Rocheforthoz hasonlítják. Legyen meggyőződve a a t. minister ur, hogy én eddig nem igyekeztem Rochefort lenni, de ha nagyon sok Pálffy Móricz grófokat csinálnak aranygyapjas vitézekké, én is Rochefort leszek. Igaz, hogy Parisban és Francziaországban nem kérdezik meg a Rochefortokat, ha valakit ki akarnak tüntetni, de az is igaz, hogy Bazaint sohasem látták volna el a becsületrend szalagjával. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Az gusztus dolga, ha annyira nem fektet súlyt a t. minister ur Magyarország közvéleményére, hogy a Pálffy Móriczhoz hasonló embereket, a ki annak idején Kriegs-Kameradja volt, válogatja ki arra, hogy ily érdemekben részesítsék őket, természetesen azért, meit a hazában arra érdemes más ember nem találkozik. Azt az állításomat, hogy a honvédségnél a tisztek és a legénység akkor, midőn a honvédséghez áttétetnek, az esküt nem szokták letenni, a minister ur jónak látta tagadni és még azt tette hozzá, hogy : zavaros forrásból merítettem, a mint ez velem már többször megtörtént és jó lesz, ha ezután tisztább forrásból merítek s megmondom, hogy az hol történt? Erre nézve kijelentem, hogy először is nem acceptalom a minister urnak azon jogát, j hogy Polónyi Géza képviselővel szemben arra í hivatkozhassak, hogy zavaros forrásból merített. I (Helyeslés szélső balfelől.) Nem akarok erre nézve vastagabb kifejezéssel élni, mert felteszem a minis[ ter úrról, hogy nem akart sértegetni, hanem csak az élczelós kedvéért mondotta; de legyen hát, megmondom milyen forrásból merítettem. (Halljuk! j Halljuk!) Arra nézve, hogy valamely dolog igaz-e, nem-e, első ésfődolog az autopsia,saját magam tapasztalata. Én elhittem a minister urnak, szívesen tettem, mert eddig nem volt okom kétkedni szavában, hogy ő tett esküt, mikor a honvédséghez átlépett; én is i quietált honvéd őrmester vagyok (Derültség) és méltóztassék elhinni, hogy mikor a hadseregtől a a honvédséghez átléptem, én nem tettem esküt. Ez az első forrás. (Felkiáltások a ssélsö baloldalon: Hát ez nem bizonyíték?) De, t. ház, a minister ur olvashatta volna a „Budapesti Ujság"-ban Ábrányi Emil képviselőtársának aláírásával megjelent czikket, hogy nála rövid idő alatt 20 — 30-an jelentkeztek olyanok, a kik szintén nem tették le az esküt; itt vannak Czirer Ákos és Nagy István képviselő urak, mind ugyanazt állítják, (Felkiáltások a szélső báloldalon: Hát ez zavaros forrás?) hivatkozom rajok. Azonban, hogy a minister ur maga jövőre biztos forrásból meríthessen, egy fogadást ajánlok, fogadja el. (Halljuk! Halljuk!) Én egy hónap alatt annyi honvédet állítok elé, a mennyi tetszik, olyanokat, a kik nem tették le az esküt és kötelezze magát a minister ur, hogy per Kopt (Derültség) egy forintot fizet az Első Magyar Közművelődési Egylet javára azok után, a kik nem tették le az esköt. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon. Derültség.) Ez a propositio. Meglátjuk bir-e a minister ur a magyar honvédelmi minister bátorságával, vagy osztrák generális, a ki megretirál. (Élénk derültség és helyeslés bal- és szélső balfelől.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Polónyi Gréza képviselő ur megjegyzésére csak egy észrevételem van. (Halljuk! Halljuk!) Ha van — meglehet, én nem tudom — 18 — 20 olyan honvéd. (Felkiáltások a szélső balon: Ezer meg ezer!) a ki nem tette le az esküt és e részben a képviselő urakhoz fordult, ezzel még nincs egyéb bebizonyítva, csak az, hogy e 18 —20 honvéd nem tudja s nem teljesítette a kötelességét. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hát mire váló a törvény!?) Ha mulasztás történt, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) jelentkeztek volna a parancsnokuknál, ez a feljebbvalójuk, nem pedig a képviselő uraknál. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát a törvény mire való?) Tóth Ernő: T. ház! Személyes kérdésben kívánok felszólalni. (Halljuk!) Visszautasítom a minister ur azon állítását, hogy én és képviselőtársaim, kik honvédek vol-