Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-304
S04. országos ülés deczemDer 9-én, hétfőn 1889. J \ vezettetik s a melyben minden ilyen czégjegyzésre vonatkozó dolog közzététetik ? Mi akadályozta a t. bizottságot abban, hogy megmondja azt, hogy harmadik személyekkel szemben a védelem az ezen hivatalos központi értesítőben való közzétételnek első, második vagy harmadik megjelenésétől számíttatik? Mert igaz, t képviselőház,hogy a törvényjavaslat gondoskodik az elsőbbség kérdésének megoldásáról, vagyis azt mondja: „Azon naptól, sőt azon órától, amelyben valaki védjegyét lajstromozás végett bemutatja, biztosítja a maga számára az elsőbbséget;" habár ezzel sincs a kérdés egészen megoldva, mert megtörténhetik az, hogy két, három kamaránál egyidejűleg ugyanazon negyedórában ad be valaki hasonló védjegyet s hogy ilyen esetben mi történjék, arról megint nem intézkedik a törvényjavaslat, hanem maradok csak az előbbi kifogásomnál, mondom, igaz, hogy az elsőbbséget a törvényjavaslat azon óra szerint biztosítja, a melyben a védjegyet lajstromozás végett benyújtják, de ez még nem vonhatja maga után a büntetési sanctiót; merthogy mily órában nyújtják be a védjegyet, kérdem én, ki jut ennek tudomására, t. képviselőház ? Arra senki sem jut, t, képviselőház. A tudomásvételt az edictalis módon való közzététel, a promulgatio hivatalos ténye, ez adja meg. Ha büntetni akarunk valakit védjegy megsértéseért, akkor meg kell állapítani azon határvonalat, a hol a büntethetőség kezdődik. Az pedig nem lehet más, mint az, a hol törvényhozási hivatalos utón lehetővé teszik harmadik személy részére azt, hogy tudomást szerezzen arról, hogy oltalmazott védjegyről van szó. (Igás! a szélső baloldalon.) De már most, t. képviselőház, mit ért a t. előadó ur a 13. szakasznak azon kifejezése alatt: „nyomda utján való kihirdetésre alkalmas" ? Az ón tudomásom szerint a nyomda nyomat ugyan, de hogy kihirdetéseket is szokott volna eszközölni, azt nem tudom. „Nyomda utján való kihirdetésre alkalmas", ezt még nem hallottam. Talán azt akarja mondani, hogy sajtó vagy sokszorosítás utján való kihirdetésre alkalmas? Itt van a 18. §., a mely intézkedik azon esetről, ha valaki oly védjegyre nézve ad be kérvényt, a melyre nézve mkx van valakinek biztosított védelme. Ekkor mi történik? Azt mondják: vagy fentartja az illető a bejelentését, vagy módosítja, vagy visszavonja. Tehát fenn is tarthatja ugy-e, t. előadó ur? No mármost, hogy mi történik akkor, ha fentartja, erről megint semmiféle intézkedés nincsen. Ha tehát fenn is tarthatja valaki a máilétező védjegyre szolgáló bejelentést, akkor ez ellenkezik azon későbbi szakaszszal, mely az elsőbbséget megállapítja. Több mint világos tehát, hogyha egy, már létező védjegyre valaki bead egy kérvényt, azzal nem lehet mást tenni, mint hivatalból visszautasítani, ha való az, hfitgy véd% .A <=#" jegyre vonatkozik. Ha nem való: akkor más az eset. Ha pedig nem ugyanazon esetre vonatkozik a bejelentés, akkor nem quadrál a szakasz rendelkezése. De, t. képviselőház, térjünk átennekakérdésnek büntetőjogi részére. (Halljuk!Ralijuk!) Ha elolvassuk a büntető törvénykönyv 413. §-át, melyet most hatályon kivül akarnak helyezni és ha ezt összehasonlítjuk ezen törvényjavaslatnak 23., 24. és következő szakaszaival, akkor méltóztassanak nekem megengedni, hogy azt kérdezhessem: hol vette a gyarlóság magának azt a jogot, hogy egy törvénynyel szemben, mely minden kívánalmat teljesen és tökéletesen kielégít, egy ilyen determinatióval ellátott javaslattal álljon elő itt a képviselőházban ? Első sorban azt kell kérdeznem, hogy ha már valaki constitutiv elem gyanánt beveszi azt, hogy az: a ki másnak kizárólagos használati jogátképező védjegygyei jogtalanul ellátott árút, ezt tudva, forgalomba hozza, csak akkor büntettetik, ha az illető ezt tudva tette miért nincs gondoskodva arról, hogy azt mindenki megtudhassa, hogy az védj egy gyei van ellátva. De meg azután szíveskedjék nekem jogász, vagy akár az igazságügyminister ur maga megmondani, hogy ily körülmények közt, mikor bizonyítsam én be valakivel szemben azt, hogy ő tudva, jogtalanul tesz közzé valamit. Én azt hiszem, hogy a védjegyoltalmat lehetetlenné tenni, ezen két szóval: „ezt tudva" teljesen lehetséges, mert csak ezt a két szót kell a törvényben meghagyni, hogy egyetlen egy esetben sem lehessen kimutatni, hogy valaki védjegyhamisítást követett el. Ha az vétetik, t. ház, alapul, hogy csak a szabályszerűleg lajstromozott és közhírré tett, promulgált védjegygyei él valaki jogosulatlanul vissza, a mint ezt a 413. §. mondja, ennek van értelme; de igy nem lesz egyetlen egy vádlott sem, a ki ne azzal kezdje védekezését, hogy 8 nem tudta. Ez annyit jelent, mint az edictum teljes horderejét lerontani, mert ezentúl nem lesz elégséges bebizonyítani, hogy közzététetett az iparjegy védelme, de még külön be kell bizonyítani az illetővel szemben azt is, hogy ő ezt tudta, a mi teljes lehetetlenség, mert ehhez elég a tagadás. Lehetséges, t. ház, ez egy esetben, akkor t. i., ha az intő eljárást akarják életbeléptetni. E szerint egyszer szabad hamisítani, de ha rajta kapják, akkor figyelmeztetik, mert máskülönben e két szónak: „ezt tudva" meggyőződésem, gyakorlati érzékem szerint helyessége nem lehet. Kérdem továbbá, t. képviselőház, hogy helyes dolog-e, ha egy törvény azt mondja, —nem is vitatkozva a fölött, hogy helyes-e, hogy 2.000 frt büntetéssel megelégszik az eddigi törvényes dispositio helyett—hogy: „visszaesés esetében, ha az utolsó büntetés kiállása óta tiz^sztendő még el nem telt" öregbittetik a büntetés. Én ezt a létező törvénynyel " * r > 2*
