Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-313
31S. omágos ülés január 20-án, hétfőn. 1890. 163 állittassék fel Pesten — a mit tudniillik ugyanezen ülésben Ürményi Miksa sürgetett. —Mi, úgymond, ott. azon testület körében — tudniillik a delegatióban — sokkal nagyobb követelést tettünk s tettük ezt azon meggyőződésben, hogy ezen követelésnek bizonyos idő múlva érvényt is szerzünk". Ha e beszéd felolvasása után, melyben t. képviselőtársam nemcsak hogy követeli a „magyar iskolát" Budapesten, de azt még keveselli, továbbá az öszszes magyarhoni közös hadseregbeli tanintézetek magyarosítását is óhajtja, ő ismét azt állítaná, hogy e beszédjének is őmaga lévén legilletékesebb magyarázója, ebben is csak területi szempontból bírálta az akadémia kérdését és ezen kérdés eldöntés végett egy, a parlament, a jogászvilág és bölcsészek első rangú capacitásaiból álló vegyes bizottság megbirálására bocsáttatván, t. képviselőtársamra nézve nyerne kedvező elintéztetést. Akkor legyen meggyőződve, hogy én a felett sem mernék többé senkivel vitába bocsátkozni, hogy vasárnap után hétfő következik-e, avagy kedd! (Derültség bolfelől.) Szavainak mindenki maga lehet ugyan a magyarázója, de hogy nem mindig a legjobb magyarázója, arról már sokszor meggyőződtem. Ennyit óhajtottam csak megjegyezni. (Élénk helyeslés bálfelől.) Elnök : Azt az egyet vagyok kénytelen megjegyezni, hogy_ a t. képviselő ur nem hiteti el velem, hogy Ürményi Miksa félremagyarázta volna az ő szavait. (Zaj a . bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Pulsskyt csáfólta .') Azt akartam mondani, hogy nem lehet szavait oly okmányokkal helyreigazítani, mint a minőkkel azt a t. képviselő ur tette. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Nagy István: T. ház! Kötelességszerüleg azt vagyok bátor kijelenteni, hogy én nem Ürme- j nyi Miksát akartam czáfolni, hanem Palszky Ágost t. képviselő urat. Elnök: Jól van; de nevessék olyan hosszasan czáfolni. (Derültség.) Zay Adolf jegyző : Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk.f Halljuk!) Midőn a honvédelmi ministerium tárczája a pénzügyi bizottságban tárgyaltatott, én azt az álláspontot foglaltam el, hogy alkotmányszerűen ezt az előirányzatot ez idő szerint nem tárgyalhatjuk a nélkül, hogy előbb a honvédségről szóló törvényjavaslat a törvényhozás által letárgyalva, megállapítva ne legyen. (Helyeslésbálfelöl.) Ezen állásponton állok ma is és ez irányban leszek bátor a t. ház elé egy indítványt terjeszteni. (Halljuk! Halljuk !) Felszólalásomban kizárólag csakis ennek indokolására kívánok szorítkozni. T. ház! A t. honvédelmi minister ur utóbbi felszólalásában azt mondotta, hogy valahányszor katonai kérdések fordulnak elő e házban, a két ellenzék bizonyos idegenkedést tanúsít. Engedelmet kérek, nagyon rosszul méltóztatott választani a kifejezést. Nem idegenkedés az, hanem egészen más valami. Megmondom mi az a valami. (Halljuk! Halljuk!) A világnak minden országában a katonai ügyeket, katonai kérdéseket a legnagyobb óvatossággal tárgyalják; a mi természetes is. Először azért, mert ott mindig kettős, szerintem hármas adóról van szó: pénzadóról, közgazdasági adóról és esetleg véradóról; másodszor azért, mert hiszen a katonai kérdések képezik a képviseleti rendszerben azt az egyedüli, vagy legalább is legfőbb garantiát, legfőbb erőt, a melylyel az némileg ellensúlyozza a korona azon rendkivüli praerogativáját, a melynél fogva béke és háború felett tulajdonképen ő dönt. Minálunk pedig, sajátságos viszonyaink között, hozzájárul ehhez egy harmadik körülmény is, a mely tízszeres kötelességévé teszi minden törvényhozónak, hogy a legnagyobb óvatossággal járjon el valahányszor katonai kérdésről van szó. És ez a harmadik körülmény az, hogy mi nálunk tulaj donképen minden katonai kérdés bizonyos tekintetben nemzetközi jelleggel bir; mert ha mi katonai dolgokban valamiben megállapodunk, azt egy könnyen, önhatalmúlag, egyoldalúlag meg nem változtathatjuk; mert viszonyainknál fogva azokba beleszólása van a másik államnak is. Igaz, hogy a honvédség ez idő szerint nem képez még közösügyet, de ha így haladunk, mint egy idő óta: kétséget nem szenved, hogy majd ez ügybe is lesz beleszólása a másik államnak. (ügy van! a szélső baloldalon.) Majd rátérek erre rövid felszólalásomban, bizonyos tekintetben már ráutalt erre a honvédelmi minister ur is. Tehát nem idegenkedés, a mit a minister ur részünkről tapasztal, hanem hazafiúi féltékenység, az az óvatosság, melyet a lelkiismeret, a haza iránti kötelesség mindegyikünkre ráparancsol, mikor ilyen fontos dologról van szó. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az óvatosság az, mely engem arra indít, hogy indítványnyal kérjem fel a t. házat, méltóztassék elhatározni, hogy a részletekbe bele nem bocsátkozik mindaddig, mig a honvédségről szóló törvényjavaslat letárgyalva nincs. (Élénkhelyeslés a szélső baloldalon.) Fennálló törvény szerint, a honvédségben semmiféle szervezeti dolog nem jöhet létre a magyar országgyűlés beleegyezése nélkül. Hogy pedig itt szervezeti változtatásról van szó, azt maga a t. minister ur sem tagadhatja s nem tagadhatta maga az előadó sem. Előbb már idéztem egy pár pontot. A harmadik lovas dandárparancsnok21*
