Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-312
160 112. orwúgos ülés jaunár 18.4B, swmtóom 1890. törvény, ebben benne van a felhatalmazás akereífzaporításra. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a láloldalon.) A képviselő urnak azon másik kijelentésére, hogy a kormány fél az ellenzék miatt ezentúl katonai előterjesztéseket tenni, megjegyzem, hogy eddig senki sem tapasztalhatta, hogy mi valami nagy félelmet tanúsítottunk volna az ellenzékkel szemben. Nagyon sajnálom, hogy a t. ellenzék mind a két árnyalata a katonai kérdések iránt mindig bizonyos idegenkedést mutat és azokkal szemben ellenséges állást foglal el; nagyon sajnálom ezt, mert sokkal jobban szeretném, ha kölcsönösen, tárgyilagosan megbeszélvén e kérdéseket, a t. ellenzéknek is érdeme és része lenne abban, ha annak idején a véderő minden egyes része megfelel föladatának. Ez azonban a t. ellenzéktől függ; ha megteszi, nagyon fogok örvendeni, ha nem teszi, ép ugy fogom sajnálni, mint eddig, ha az ő véleményök felett kénytelenek vagyunk napirendre térni. Ebből áll a félelem. Ha ezt félelemnek nevezik: méltóztassék. (Tetszés jobboldalon. Mozgás balfelől.) Pulszky ÁgOSt: T. ház! (Nagyzaj. Halljuk! Halljuk!) Egész sortüzet hallgattam ma végig a személyes megtámadásoknak, rectificatióknak és szavaim félremagyarázásának. (Nyugtalanság balfelől.) És ne méltóztassék azt kétségbe vonni, mert a ki hallotta Orbán Balázs t. képviselő ur felszólalását, melyben engemet magammal és hazámmal ellentétbe jutott lénynek nevez, a ki hallotta azon hosszú felolvasásokat, melyeket Nagy István képviselő ur beszédemből tartott, azt hivén, hogy minden felolvasás egyúttal ráolvasás, de ebben tévedvén: mindenesetre jogot fog nekem adni, hogy pár szóyal rectificá;ljam az ellenem felhozottakat, nem a czímzéseket. hanem az ellenem felhozott érveléseket. (Halljuk!) A mi a Nagy István t. képviselő ur által felolvasottakat illeti, tökéletesen elismerem, hogy híven, bár egy kissé gyorsan olvasta el és e gyors olvasás alkalmával talán azok, kik nincsenek azon helyzetben, mint magam, hogy tudiülik tudják, amiket akkor mondtam, talán nem csengett fülök be az, hogy abban, a mit ő felolvasott, nem magyar tisztképző akadémiáról, hanem Magyarországon felállítandó akadémiáról van szó. (Ellenmondás a szélső balon.) Bocsánatot kérek, én 1879-iki beszédemből felolvastam ezt tegnap magam szó szerint, 1881-iki beszédemből pedig felolvasta most Nagy képviselő ur, felolvasta hűségesen, hogy Magyarországon felállítandó akadémiáról szóltam. (Zajos ellenmondás a szélső balon.) Hivatkozom az ott nyomtatottakra. Csakhogy hozzátette, hogy nem képzelheti, hogy én fontosságot tulajdonítottam volna ennek épen akkor, ha egy Magyarországon felállítandó akadémiáról lett volna csupán szó, nem pedig magyarországi és magyar nyelvű tiszti akadémiáról. Hogy minek tulajdonítottam fontosságot és minek nem, annak, azt hiszem, akkor is magam yoltam leghivatottabb magyarázója, most is magam vagyok, nem pedig más. És én csak sajnálom, hogy az igen t. képviselő ur azon okokat, melyek akkor is, most is ugyanazon szellemben való felszólalásra birnak, méltányolni nem tudj a. A mi pedig azt a másik kérdést illeti, melylyel szintén egy nyilatkozatot akar reám olvasni a t. képviselő ur: hivatkozom minden méltányosan érző és e kérdéseket méltányosan felfogó férfiúra, hogy ugyanazon eset forgott-e fenn, mikor a közös hadsereg költségvetésének megszavazásáról volt szó, akkor, mikor a közös hadseregnek tulajdonképen alig volt létalapja, mikor nem volt megszavazva a létszám és nem volt megállapítva a szolgálati idő és akkor, midőn nem sírról van szó, hogy a honvédelmi költségvetés akkor szavaztassák meg, mikor nincs megállapítva a honvédség létszáma és nincs megállapítva a honvédségi szolgálati kötelezettség, mert ez meg van állapítva, még pedig a tavalyi védtörvény szakaszaiban, melyek nemcsak a véderőről általában, hanem a honvédségről is szólnak, hanem midőn a honvédségi budget keretében csupán csak számszerűleg kifejezésre jutó szervezkedési intézkedésekről van szó. Lehet, hogy akkor igazam volt a hadsereg kérdését illetőleg, mert úgj ítélheti meg más is, mint ítélte meg akkor a többség, de akár igazunk volt, akár nem, más kérdésről volt szó, mint a miről szó van most. Más alapon nyugodott ;iz egész kérdés és az akkori idézet a mostani körülményekre egyáltalán nem illik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Madarász József jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: Arra kérem a t. házat, hogy miután már háromnegyed kettőre lesz, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésben mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Ha a t. ház ebbe beleegyezni méltóztatik, a tanácskozás folytatását a legközelebbi hétfőn d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzöm ki. (Az ülés végződik délután 1 óra 45 pereskor.)
