Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-312

älä. országos ülés január 18-án, szombaton, 1890. ^g| sem a Gralicziában rendbehozandó többi erődítések nincsenek Magyarország területén; minthogy az ott építendő barakok szintén Gralicziában és nem Magyarország területén vannak; minthogy Tirol, Póla, Dalmáczia stb. szintén nem Magyarország területén vannak, de minthogy ezek a legszükségesebbek, ezeket kellett első sorban rendbehozni és ezután kerül majd reá a sor a kevésbé fontosakra, vagy melyek, ha fontosak is, könnyebben pótolhatók tábori erődítések által. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De ag sincs!) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a katonai kormányzat figyelmét sem Erdély, sem a többi helyek nem kerülték ki, de utóvégre bizonyos sorrendben kell eljárni, mert hogy mindent egyszerre tegyünk, azt hiszem, maguk a t. képviselő urak is át fogják látni, hogy ez már a költség szempontjából is teljes lehetetlenség. Á t. ellenzéknek egyik árnyalata sem fogadja el költségvetésemet annak alaki hibája miatt, azt állítván, hogy az ezen költségvetésbe felvett, tételek megelőzik a honvédségről szóló törvény megalkotását. f Hivatkozhatom arra, a mit tegnap Pulszky Ágost t. képviselő ur felhozott, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) de hivatkozom másra is. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: ÄM már más!) Hivatkozom arra, a mit magam is mondtam a védtörvény tárgyalása alkalmával, hogy igenis a kormány maga is érezte a|visszás helyzetet, mely abból támadt, hogy 1868. óta; a honvédségről szóló törvény alkotása óta e törvény egyes határozmányainak megváltoztatása szükségesnek mutatkozott; e módosítások pedig részben annyira apró természetűek voltak, hogy nem érdemes a törvényhozást aszal kétszer zaklatni s ezért a költségvetés beterjesztése alkalmával indokoltattak a módosítások. Mondom, a kormány maga is érezte e visszás helyzetet és azért terjesztette be a honvédségről szóló törvényjavaslatot, a mely jövőre, ezen visszás helyzetnek elejét veszi. Már most, t. ház, itt van előttem annak kimutatása, hogy a honvédségről szóló, most még érvényben álló törvény módosítása hányszor állott lie, 17 lényegesebb módosítást fogadott el a törvényhozás 1871 óta és pedig 7 ízben — tehát több izben, mint Bolgár képviselő űr tegnap felhozta, mert adatai hiányosak voltak — hét ízben törvény utján, 10-szer pedig csak költségvetés utján. Nem mondom, hogy ez az eljárás helyes — hisz a véderő-törvény tárgyalása alkalmával már elismertem, hogy ez az eljárás nem helyes — nem helyeslem most sem; de midőn a törvényhozás 1871 óta még az ellenzék részérő] is minden felszólalás nélkül elfogadta a változtatásokat: akkor kigyót-békát kiáltani most, mikor a kormány belátván a helyzet visszásságát, törvényjavaslatot terjeszt a törvényhozás elé ennek megváltoztatása végett, bocsánatot kérek, ez nincsen helyén. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Mostan pedig Perczel Miklós t. képviselő ur határozati javaslatára térek át. (Halljuk!) At. képviselő ur indokolván határozati javaslatát, azt kívánja, hogy a katonai iskolákban a magyar nyelv fogadtassák el tannyelvül és magyar katonai akadémia magyar előadási nyelvvel rendszeresítessék. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy igenis átlátja, hogy a magyar szellemet a hadseregben egyszerre érvényesíteni nem lehet, azt lassan elő kell készíteni, hogy hazafiság szükséges ahhoz, hogy a hadsereg kötelességét teljesítse. T. ház! Hogy mennyiben van, mennyiben nincs hazafiság a hadseregben, azt a ház bölcs ítéletére bízom. Hogy lassan elő kell készíteni a hadsereg szellemének átalakulását, bocsánatot kérek, én e részben sem lassú, sem gyors átalakításra rá nem állok, mert én egyedül az 1868-iki törvény alapján állok és szellemében kívánom, hogy a hadseregben a kötelességérzet szelleme fentartassék. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől. Felkiáltások balfelöl: Mi is azt akarjuk!) Azt mondja a képviselő ur, hogy a koronás király nem szorul praetorianusokra. Kit ért alatta? Tán a közös hadsereget? Hisz a kinek fogalma van arról, mik voltak a praetorianusok és fogalma van arról, mi az a közös hadsereg, az ilyen összehasonlítást nem tehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Felhozta a t. képviselő ur a nemzetiségi hullámzásokat Austriában. Ez igaz, de én azt hiszem, hogy épen az Austriában levő nemzetiségi hullámzásoknak, ha már azokról akarunk szólani, annál inkább intésül kell szolgálniok nekünk arra, hogy a hadsereg egységét és harczképességét minden tekintetben feltétlenül fentartsuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én tehát ezennel kijelentem, hogy a magam részéről a képviselő ur határozati javaslatát el nem fogadhatom és kérem a t. házat, hogy azt mellőzni méltóztassak. Münnich Aurél t. képviselő ur felszólalására térvén át, a mi a szembetegségeket illeti, tökéletesen igaza van. Jelenthetem azonban a t. háznak, hogy e részben a belügyminister úrhoz fordultam, kinek hatáskörébe az intézkedés tartozik és a belügyministerium részéről meg is történt az, a mi a lehetőség határai között megtörténhetett. Á mi a Ludoviea-akadémia kibővítését illeti, hogy t. i. a mostani létszám nem elegendő jövőre a honvéd tisztikar kiegészítésére, e tekintetben megnyugtathatom a t. képviselő urat arról, hogy az ez iránti munkálatok már folyamatban vannak í és remélem —• nem mondhatom biztosan, de remé' lem — hogy talán még ezen ülésszak alatt lesz