Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-311

311. országos Ölés január l?»én, pénteken. 1880. 119 a nemzetnek ez iránybani jogáról oly gyakran elmondattak. Hogy egy nemzeti hadsereg az államiságnak nélkülözhetetlen feltétele, oly általánosan elismert igazság, melyet bizonyítgatni felesleges. Nálunk pedig még nagyobb fontossággal bir, mint egyebütt, mert nemzetiségünk consolidatiója érdekében arra mulhatlanul szükégünk van. (Igaz ! Igás! halfelöl,) Nem félek én attól, hogy bárki a magyar katonát alkotmányellenes czélok vagy épen az alkotmány elnyomására felhasználni képes legyen. A történelem megmutatta, hogy ha akadtak is árulók a magyar katonák között, az alkotmányt soha sem magyar katonával nyomták el, még akkor sem, mikor a magyar-katona csupán zsoldos volt. A magyar katona mindig rendíthetlen hűséggel szolgálta törvényes királyát, (ügy van! Ugy van! bálfelöl) sohasem tagadta meg az engedelmességet koronás királyának. De esküje csakis ilyeshez kötötte, köti most is. A nem koronás fejedelem iránti hűséget hazaárulásnak tartotta mindig és bizonyára a mostam hadsereg, mely maga a nemes, ezentúl is annak fogná tartani. (Helyeslés balfelől.) De hát kérdem, szabad-e eszélyes politicusnak oly állapotokat, oly intézményeket fentartani, ápolni, melyek mellett kötelességek összeütközése nem tartozik a lehetetlenségek sorába? (Helyeslés balfelől) melyek magokban hordják a koronára és a nemzetre egyaránt veszélyes válságok csiráját? (Helyeslés a baloldalon.) Nem is egyéb, mint alig megfogható infatistatió az, hogy még most is találkozik politicus, a ki a dynastia biztonságára, a két állam közti kapocs és a nagy hatalmi állásnak fentartósága a közös hadsereg jelenlegi szervezetének épentartását feltétlent!] szükségesnek tartja. A koronás magyar király nem szorult soha, nem is fog szorulni pretoriamis hadakra. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mig a törvényt és alkotmányt tiszteli, nemcsak a katona, hanem minden polgár minden erejével védeni fogja a trónt. (Igaz! Ugy van I balfelől.) A két állam együttartásának főkapcsa maga a dynastia, de ezentúl a kölcsönös biztonság és az a temérdek közös érdek, mely a százados együttlétből természetszerűen fejlődött. (Helyeslés balfelöl.) A két állam nagyhatalmi állásának biztosítékát kétségtelenül első sorban egy nagy, jól szervezett hadsereg képezi. De Bécsben annyira beleélték magukat a fennálló rendszer változhatlanságába, hogy nem is tudják elképzelni egy más rendszer lehetőségét, mely a régi rozoga rendszert pótolhatná. Pedig hány keserű tapasztalás bizonyította be a fennálló rendszernek elégtelen voltát a diadalnak emberileg lehetséges biztosítására. Hiszen tapasztalhatták, hogy az általuk oly nagyra tartott és gondosan ápolt testületi szellem, az az > esprit du corps< is csak a tisztekig hatott, de a legénység soraiban ismeretlen vagy meg nem értett tényező. A megszokotíBággal járó indolentia képtelenné teszi őket annak megértésére, hogy a legjobban fegyelmezett, szervezett hadsereg csak gépezet, mely legyen bármily haszonvehető, élettelen test, ka hiányzik benne a hazafiság szelleme. (Helyeslés és tetszés balfelől.) Bizonyára megtörtént minden, a mit pénzzel és hadi tudománynyal a közös hadsereg harczképességének emelésére és fokozására tenni lehet. Hiszem, sőt tudom, hogy a közös hadsereg minden alkalommal meg fogja tenni katonai kötelességét. De ha a kötelesség érzete mellett egyéb nem lelkesíti, mindig hátrányban lesz oly seregekkel szemben, melyeket a hazafiság és nemzetiség szelleme hevít és lelkesít. Nem akarom feszegetni, vau-e ilyen szellem a mi közös hadseregünkben. De ha valaki, úgy bizonyára mi, a 48-as harezok rokkantjai egész illetékességgel tanúskodhatunk az ilyen szellem szükséges volta mellett. 48-ban a jelenlegihez hasonló szellemű osztrák hadsereg állott velünk szemben, volt akkor is kitűnő vitéz tisztikara, szervezete, felszerelése teljes és tökéletes volt, számban is felülmulta hadainkat és még sem yolt képes legyőzni, sokban nagyon fogyatékos, de hazafiságtol lelkesült seregünket. A mi ajkainkról tehát az ilyen szellem szükségének hangoztatása nem phrasis, minőnek szeretik sokan feltüntetni, hanem élő tanúságokra alapított tény. Ily tények erejénél fogva merem ismételni,*^ mit már más alkalommal is állítottam, hogy csak akkor lesz igazán erős, teljesen megbízható, diadalképes hadseregünk, ha a közös hadseregnek fek etesárga zászlós osztrák része mellett ott fog állani a háromszínű zászlós magyarul vezényleti, magyarul szervezett magyar hadsereg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez nem fogná veszélyeztetni a hadsereg közösségét, csak reálisabbá termé a csapatokat egybefiiző kapcsot; csak ebben fejlődhetne ki egy egészséges testületi szellem és bajtársi viszony, mely a hűség és vitézség nemes versenyébe helyezné minden ambiíióját. Van azonban még egy másik nagyon fontos ok, a miért nekünk sürgetőn követelnünk kell hadseregünk magyarosítását. (Halljuk! Halljuk!) Ezeredik évét éljük állami létünknek, de nemzetiségünket teljesen consolidáltnak még most sem tarthatjuk. Eiodázhatlan kötelességünk minden intézményünket ezen életbe vágó czél szolgálatába rendelni. Ezen intézmények között a magyar hadsereg talán a legfontosabb, nemzetiségünk és evvel államiságunk consolidatiójának kiszámíthatlan előnyére válna, sőt azt e nélkül befejezettnek nem is tarthatjuk. Valóban alig lehet megfogni, hogy az osztrák