Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

90 2tó. orszjiges ülés november 25-én. hétfőn. 1889. És itt előre is kijelentem, hogy én, a ki soha conservatíy nem voltam: a ki mindig szerettem a szabadságot és a szabadelvű eszmék érdekében és mellett működtem, de a ki nem tartozom a szabadelvű párthoz, (Egy hang a szélső baloldalon: Nagyon jól teszi!) a mely nem szabadelvű,hanem a szabad elvűség eszméit osztály- és clique uralmának fentar tására, a személyes hatalomnak megerősítésére használja fel ; én, akinek pártállása nemzeti és soeialis : elismerem azt, hogy az oly államban, a melyben közjogi pártok léteznek és közjogi elvek uralkodnak, a liberális és conservativ érdekek nagy jogosultsággal birnak. A conservativ érdekek közül azonban nem azokat tartom jogosultaknak, a melyek a haladást gátolják, hanem azokat, a melyek az állam alapjait az alkotmány szerint fentartják. (Helyeslés balfelől.) S ezen conservativ szempontból a legelső intézmény kétségen kiyül a monarchia és tudtommal sem a házban, sem pedig széles e hazában nincsen párt, a mely más alapon állana, mint a monarchicus alap. Megjegyzem. hogy ez, a mai világban ritka, nekünk és a dynastiának igen becses tulajdonomért tulajdona a magyar fajnak. (Ugy van! a baloldalon.) Egy conservativ érzületű kormánynak, avagy ne mondjuk ezt, hanem azt, hogy minden kormánynak, mely a trón közelében áll és a királynak tanácsot adni van hivatva, első kötelessége volna a királyival megértetni ennek nagy belső becsét rá és a dynastiára. valamint az országra, annak jövőjére és nyugalmára nézve. (Ugy van! balfelől,) Annak a tan ácsos nak tehát, a ki a királyhoz legközelebb áll. legelső kötelessége volna a királyival megértetni, hogy itten nincsenek pártok a királyságon és a dynastián innen és túlnan, hanem mindnyáját vezesse oda a királyhoz, hogy a király megértse minden dynasticus pártnak szive verését, eszének gondolkozását; (Helyeslés balfelől) tanulja megismerni nemzetének hűségét. (Élénk helyelés a baloldalon.) Én nemcsak elvből vagyok monarchista, a mennyiben az alkotmányos monarchiát tartom a legtökéletesebb állami formának, hanem azért is monarchista vagyok, mert hazám egész történelme nem mutathat fel egyetlen egy lapot sem, mely ne volna tele monarchicus érzelmeinek nyilvánulásaival ; azért is monarchista vagyok és azért főleg, mert törvényeinkben más alap az alkotmányra, mint a monarchia, nincsen; még azért is monarchista vagyok, mert tudom, hogy a monarchia, mely bennünket a Habsburg-dynastiához csatol, hazánknak Európában a többi monarchiák és dynastiák között tekintélyes állást és biztonságot szerez; azért is, mert ezen kapcsolatnál fogva a mi magyar hazánktól távol tartatik a muszka, távol tartatik a német s igy mindenképen fontos érdekek vannak ahhoz fűzve, hogy ezen intézmény semmiképen meg ne ingattasaék a rossz kormány-politika által, (Ugy van! balfelől) a mely a monarchiát népszerütleníthetné, (Helyeslés balfelöl.) Ha tekintem azt, hogy ezen monarchia nálunk micsoda alapokon nyugszik, kétséget nem szenved, hogy kifejlődésében oda ér egy ponthoz, melynek históriai neve : ,, 1848

ff ; oda ér további fejlődésében egy második ponthoz, melynek történeti évszáma „1867". A mi királyságunk, összeforrva szorosan az alkotmány nyal, ezen két alapon nyugszik; az 1848-iki törvényeken és az 1867-iki kiegyezésen. Ne tessék a kiegyezés miatt elfelejteni azt, hogy az 1848-iki alkotmánya fő; hogy ez azon alkotmány, a melynek jog-eontinuitäsát Deák Ferencz minden veszélylyel szemben fentartotta és hogy az 1848-iki alkotmány az, a mely a nép nek oly becses jogokat szerzett és adott, hogy ahhoz a nép kiirthatatlan ragaszkodással viseltetik. Ne méltóztassék ezek mellett elfelejteni, hogy ezen 1848-iki alkotmány alapján tanácskozunk ma itt a parlamentben (Ugy van! balfelől) és ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezen 1848-iki alkotmányt ő Felsége a király elismerte, (Ugy van! balfelől) arra megesküdött. (Ugy van! balfelől.) A nagy események, a melyekkel ezen alkotmány megszületett, nem voltak a véletlennek művei, nem voltak egy ember akaratának folyományai, mert azok világtörténeti, szükségszerű események voltak, (Ugy van! balfelöl) melyek a nemzet életéből elkerülhetetlen következetességgel fejlődtek. (Ugy van! balfelől.) A nagy Széchenyinek egy tévedése volt; az, hogy ő, a ki belátta, hogy nemzetének vesznie, pusztulnia kell, ha át nem változik egész belső valójában, egész társadalmi szervezetében, gazdasági életében, alkotmányában, ezt a roppant átváltozást, mely a társadalom gyökereiben támadta meg a multat és fel egészen a koronáig kívánta azt újra építeni, ezt a nagy átváltozást békés egymásutánban kivihetőnek hitte. Sehol a világtörténetben ily nagy átváltozások, melyek a. népeket egész létökben megragadják és egy régi társadalmat eltemetve, annak helyébe egy újat állítanak, melyek egy öreg fát letörve, annak helyébe egy frisset, életerőset ültetnek, sehol a világtörténelemben nem történhetnek meg rázkódtatások ^nélkül. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső balon.) Es hogy ezt felfogta, hogy ezt megmerte és hogy ezt megtette, ez Kossuth Lajosnak örök érdeme; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) mert ha Kossuth Lajos visszariad attól, hagy a nemzet életét koczkára vesse, akkor ezen nemzet élete bizonyosan el van veszve, igy pedig meg lett mentve. (Igaz! ügy van! a bál- és szélső balon.) Ha Kossuth nem meri a nemzetet felszólítani arra, hogy a 48-iki alkot-